Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-23 / 43. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. CSALÁDI KÖR I__________________________________________________ FöLTÉTLEN MEGADÁS. Élőének: 108 dics. 1. 2. 6. 7. 8. Bibliai rész: Róm. 12:1-21. Utóének: 81 Zsoltár 1. 6. ELŐIMA. Oh Isten, gazdagságnak, bölcsességnek és tudo­mánynak mélysége! Lelkünk hozzád kívánkozik, mert oltalmat és nyugodalmat csak nálad találhat. Nyugo­dalmunkat megtaláljuk gazdagságodban s oltalmunkat bölcsességed mélységében. Bíztunk a magunk érdemében és elbizakodottsá­gunkban feljebb bölcselkedtünk, mint a hogyan a hit mértéke adatott nekünk. A saját erőnk nagyságát csu- dáltuk. Pedig hiányzott bennünk a bennső érték, mely környezetünknek fölibe emelhetett volna. Hiányzott bennünk a képmutatás nélkül való szeretett, ■ mely bi­zonyította volna, hogy mi egészen a tieid vagyunk. .... Életünket ezután néked akarjuk szentelni jó Atyánk, Istenünk/ És töredelmes lélekkel esedezünk: segíts mnket gyarló törekvésünkben/ Vezess el minket annak megismerésére, hogy tégedet csak teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes elmével szolgálhatunk egészen/ Csak akkor szerezhetünk igaz érdemeket arra, hogy a kegyességnek és hűségnek drága jutalmát elvegyük, ha életünket egészen oda szántuk neked élő, szent és kedves áldozatúl. Jézusunk kegyelmére és érdemére támaszkodva hozzád térünk, irgalmas Isten, és neked ajánljuk lel­künket örök zálog gyanánt. Fogadd ezt tőlünk kedve­sen és formáld azt isteni tetszésed szerint úgy, hogy megállhasson mindenkor a mennyei tisztaságban és a bűnnek szennye soha ne érinthesse. Hallgasd meg szívből jövő könyörgésünket! A te szent fiad érdeméért kérünk. Ámen! TANÍTÁS. Róm. 12: 1-2. Egy ősrégi legenda szól arról, hogy egyszer az egyik legyőzött tartományból egy fiatal lányt küldtek valamilyen ügyben Nagy Sándorhoz, a hires macedón királyhoz. A leány a női szépség valóságos eszményké­pe volt. De birt egy különös tulajdonsággal. Azzal, hogy lehellete hasonlított valami rendkívül erős virá­gillathoz. Kevés idő múlva azonban felfedezték, hogy ez a lehellet gyilkos mérget tartalmaz. Ez a nő ugyanis egész életét mérgek között töltötte, amit szervezete fo­kozatosan magába szitt. Látszólag őt ez nem sértette, de másokra nézve lehellete gyilkos hatással birt a tes­téből is erős méreg áradt szerte körülötte ugyannyira, hogy keblén a rózsa nyomban elhervadt. Azok az apró rovarak, melyekre rálehelt, azonnal elpusztultak. Egy­szer szobájában egy ritka szép madarat helyeztek el s a madár élettelenül esett a földre. Bár ez a történet hihetetlennek tűnik fel, mégis Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály Alphai ref. lelkész. nagy igazságot világíthatunk meg véle. Vannak ugya­nis emberek, akik erkölcsi értelemben véve hasonlato­sak ehez a rendkívüli hajadonhoz. Annyira romlottak már, hogy minden, amihez hozzá érnek, kárt szenved. Környezetükben semmi szép és nemes meg nem marad­hat eredeti üdeségében és tisztaságában. Szavuktól rot­hadást kap a jellem. Cselekedeteiktől elszédül az ér­zelem. Gondolkozásuk megmételyezi az elmét. Érinté­sük beszennyezi a lelket. Ezekkel szemben aztán a keresztyén ember élete üde jótékonyság. Légköre éltető meleget tartalmaz. Olyan az, mint Péter apostolnak árnyéka: gyógyerővel teljes s akire ráborúl: újjá születik s gazdaggá lesz lelkiekben. Egész élete Istennek szentelt kedves áldozat s nincs benne hiányosság. Volt egyszer két festő művész. Igen jó barátok voltak. Az egyik a tájkép festésben, mig a másik em­beri fornták rajzolásában tűnt ki. Egyszer az első fes­tett egy gyönyörű tájképet, melyen az erdő, liget, szik­lák és a kék ég fennséges összhangban csoportosultak. A művész teremtő erejének legjavát adta bele. De a képnek csak nem akadt vevője. A müértők nem igen rajongtak érte. Valami hiányzott belőle. Egy napon jött a művész barátja és mondá: “Hadd vigyem magam mai ezt a képet!” Pár nap múlva vissza hozta. De nem úgy, a hogy elvitte. Egy gyönyörű emberi formát raj­zolt a hasonlithatatlanúl szép tájképre. És a kép nyom­ban vevőre talált. A művész nagy összeg pénzt .kapott érte. Sok embernek vallásos élete ehez a képhez hason­ló hiányosságot mutat. Szép és fennséges a maga ne­mében s ami a hitformát és az istentiszteleti módszert illeti: kifogástalan. De mégis hiányzik belőle valami. Nincs benne emberi elem: mélyített krisztusi élet. Az ő vallásoságuk csak tájkép. Élet kell bele, hogy tökéle­tes legyen. Nincs az a vallásosság, mely igazi hivatá­sának magslatára emelkedhetnék, ha hiányzik belőle az élet: az a mély és izmos lelki élet, mely meggyőző erővel hat kifelé is. “Változzatok el,” mondja az alapigében az apostol: “Változzatok el a ti elméteknek megújúlása által.” Az ember külső élete oly mértékben változik, amily mér­tékben változik bennső, lelki élete. Az arc lassan __las­san valóságos mutató táblája, mü lenyomata lesz az észnek és a szívnek, Minden, ami az emberből kifelé hat, ékesen szóló magyarázatát adja a bennső gondol­kozásnak és érzésnek. A mindennapi élet csattanós példákkal támogatja azt az igazságot, hogy az ember az arcán hordja a lelkét és fel van oda rajzolva az ő szive is. Egy tekintet az emberre és ha gyors és éles megfigyelő képességed van, tudod, kivel van dolgod. Az arcvonásokból, mint könyvből, a nyitott szem és éber elme mindig kiolvas­hatja a szív mélyen rejtett titkait. A zsugori pl. sajá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom