Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-16 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. levő kör helyiségében, a mely gyű­lésen jelen volt az egyházi elöljáró­ság is és mindenkit szivesen várnak oda, a ki ebbe a szépen fejlődő if­júsági körbe be kiván lépni. Itt em­lítjük meg, hogy ez az ifjúsági kör október 10-én este a Pine streeti ma­gyar ref. nagytemplom nagyobbik iskolatermében szép mtisoru estélyt rendezett. LEECHBURG, PA. Lelkész: Nt. Kovács Andor NYILATKOZAT A “LEECHBUR- GI SÉRELEM” ügyében. Nt. Szerkesztő Uram: \ Én Hegedűs György leechburgi lakos a Magyar Egyház Jul. 24-iki számban a fenti cim alatt megjelent cikkben egész közelről vagyok érde­kelve. Méltóztassék azért az én nyi­latkozatomnak is helyet adni. Úgy nyilatkozom itt, “ahogy a dolog a va­lóságban áll”. Megboldogult bátyám Hegedűs Jó­zsef, már halála előtt néhány hónap­pal nem volt képes az ágyat elhagy­ni. Oda ment ahová vittük. A spring daléi ref. egyháznak nem volt tagja. Springdaleben sohasem volt szemé­lyesen egyháztagsági díját megfizet ni. Halála után őt méltatlanul érin­tette a vád, mintna elhagyta volna a leechburgi egyházat. Mint testvé­rét, engemet is méltatlanul érint, mert én sem hagytam el az egyháza­mat. Én sohasen voltam Springdale­ben semmiféle ügyben. Mellette jár­tam el vonaton. így tudom hol van. Megboldogult bátyám, Hegedűs Józsefnek a leechburgi lelkész lelki­barátja volt. Hozzá más lelkészt kiv- ni mindaddig nem is lehetett, mig öntudata el nem hagyta. A cikkben említett másik testvér ezt akkor tet­te meg, mikor a beteg már nem be­szélt és nem ismert senkit. Ez nekem azóta nagyon fáj, mi­vel tudom, hogy egy halálához kö­zellevő embert félrevezetett. Ezen már segíteni nekem mint legkissebb testvérnek nem lehetett. Gyerme­keim sem voltak Springdaleben sem­miféle vallásos oktatásban részesít­ve. Kinyilatkoztatom továbbá, hogy én és családom ezután is a leechbur­gi magyar református egyháznak le­szünk tagjai mind addig mig itt la­kom. Eltávozás esetén tudni fogom, hogy milyen elbocsájtó szükséges a- hoz hogy más egyháznak legyek tagja. Fenti nyilatkozatomhoz hozzá te­szem, hogy az egyházirendet a lel­kész uraknak kellene tudni és foga­natosítani. Testvért a testvér elleni harcra tüzelni ugyhiszem nagy bűn! Ez esetben duplán számit, mert leí­ró z áll az á'én. ZÁRSZÓ Mint felszólaló félnek legyen sz i- bad a zárszójogát gyaki re nőm a fe » ti ügyben Felszólalásom1 an nem személyesked lem, sőt ez ■ ávol iegyen ma is. Nt. Vasvári lelkész ur azok­ban már neveket idéz és valótlansá­gokat állit. Nagyon komc'y és rr.cg- győződéses reformátusaik jelenti k: az olvasoközM.í ép el"tt uzt a Hege­dűs Ákost, aki négy éveg volt a leech .burgi református egyháznak nem komunikáló de pártoló tagja, aki sa­ját kijelentése szerint már Magya­rországon sem vett Úrvacsorát (7) hét esztendeig, itt nálunk (4) négy­ig, az innen való elszakadása után még (51 ötig' tehát összesen (16) tizenhat esztendeig. Nevezett test­vér 1015 jan. navában az egyház fő­gondnoki állására pályázott. Én ke­reken kijelentettem, hogy ez lehe­tetlen. Még ezután több ízben láttuk a gyülekezetben ahol minden alkal­mat megragadott hogy botránko- zást szítson. Ez sikerült is neki. Né­valáírásokat és pénzt gyűjtött ha­sonló barátaival az egyház szétrob- bantására. Mint panaszos fél megje­lent az egyházmegye fegyelmi bi­zottsága előtt templomunkban, ő és két más társa hallatlan vádakat fábrikáltak ellenem, azt állitván, hogy az egyház kurátorát én nevez­tem ki és nem az egyházközségi köz­gyűlés választotta. Ezt a gyülekezet egyhangúlag megcáfolta. Ott a temp lomban nyíltan. Még egyszer 1916 tavaszán Saltsburgban a egyház- megyei gyűlésen újból megjelent. Ott a magyar ref. egyházi élet te­kintélyét, komolyságát nevetséges módon ismertette. Az a szégyen ami ott érte, bosszúra űigerli javíthatat­lan természetét. Ennek az embernek fütyentésére termett itt meg a nyi­latkozattétel magva. Az egyázunk hivatalos meghivátsá r. múlt évben e végett kétszer útasitotta vissza Nt. V. Ö. Kovács Andor, ref. lelkész. FLINT, MICH. Lelkész: Nt. Mircse Sándor. Választás. Szeptember 19-én dé­lelőtt egyházközségi közgyűlés tar­tatott az eltávozott főgondnak és presbiterek helyének betöltése vé­13 gett. Az egyháztagok nagy száma egyhangúlag főgondnokká választot­ta Szűcs Gábor testvért és presbite­rekké Kocsis Albert, Varga Lajos, Csillik Gyula és Gáncsos Péter test­véreket. Főgondnok és uj egyház­tanácsosok a hivatali esküt is letet­ték. Templomfestés. Egyháztanácsunk 17'én este kiadta a templom kifes­tését Cramer Lajos mesternek 265 dollár árért. A festő már e héten be­fejezi munkáját s templomunk belül­ről gyönyörűen fest. Tekintettel ar­ra, hogy e festés a nyári magyar is­kola miatt vált szükségessé, költsé­geinek fedezésére ref. lelkész kollek- tálni fog a fiinti magyarság körében s reméli, hogy a munkája eredmé­nyes lesz. Konfirmálás. Szeptember 5-én dé­lelőtti istentiszteletünkön a követke­ző hét növendék-hittestvériink tett vallást hitéről és fogadást egyház- hűségéről: Szepsi Boriska, Szepsi Zoltán, Bese József Mészáros Sán­dor, Boros, Jolán, Szegedi Gyula és Varró József. Alapos készülettel ál­lottak az Urasztalához először s his­szük, hogy nem lesznek hitüknek, Egyházuknak hütelen gyermekei. Presbiteri gyűlés tartatott szep­tember 8-án és határoztatott, hogy a templom belülről festersék és kívül körül kerittessék. Határoztatott egy uj kályha vétele is. E munkálatok most kerülnek kiadásra. Adomány. Török András hittest­vérünk a ref. Egyház javára 10 dol­lárt adományozott. Urasztali szent­jegyeket adományozott Szepsi Zol­tán és családja. Köszönet érte! KALAMAZOO, MICH. Temetés. Augusztus 25-én tüdő- gyulladásban meghalt Szabó András 52 éves szatmárhegyi illetőségű hon­fitársunk. Temetése 27-én délután történt a ref. templomból, melyet tel jesen megtöltött a résztvevő gyüle­kezet. Gyászolják: neje Borsó Eleono ra, kivel 26 évig élt boldog családi életet: gyermekei Eszter, Gábor és Vilma; veje Ginter Antal; atyafiaj Csiszár Gáborné, Szabó Giza, bará­tai, ismerősei, a Verhovay Segély Egylet 123 osztályának és a Függet­len Egyletnek tagjai, a Ref. Egyház, melynek egyik presbitere volt. — Csendesen nyugodjék! Presbyteri és egyházközségi gyű­lést tartottunk 1920 szeptemben 11- én este, illetve 12-én délelőtt a temp­lomban. \ t

Next

/
Oldalképek
Tartalom