Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-16 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 mikor ráborultak a koporsóra sokak szeméből peregtek a könnyek. Végre jöttek emberek. Mindenik kezében egy-egy fehér rózsa. Egyenként tették le az elismerés rózsaadóját a halott koporsójára, mígnem a rózsák tel­jesen elfödték a koporsót. Gyönyörű látvány! Emlék­halom rózsákból egy olyan ember emlékezetének, aki valamikor öt esztendőt ült börtönben. Ifjabb éveiben ugyanis a legelvetemültebb gonosztevő volt. Tisztáta­lan és bűnös életet élt. Egyszer zord téli időben egy éj­szaka elhagyatottan, nyom orúltan barangolt a város mellék utcáin. Találkozott egy misszionáriussal, aki egy vallásos füzetet adott neki. Darabokra tépte s károm­kodva szórta szét a darabokat mondván: “Ha segíteni akarsz rajtam, add ide kabátodat! Láthatod, hogy csak nem megfagyok!” A Krisztus szolgája, aki maga is Ez ami Istenünknek, ez ami Krisztusunknak örök célja, melyet anyaszentegyházán keresztül akar meg­valósítani mindazoknak életében, akik önmagukat alá­rendelik jellemformáló munkájának. Oly anyagból dol­gozik ő, mely tartósabb az ércnél, drágább az aranynál, fehérebb a hónál, ragyogóbb a gyémántnál és alakítha­tóbb az agyagnál. A jellemből dolgozik ő és teszi az e- redményt oly termékké, mely magán viseli a teremtő képmását. A kész eredmény: az igaz keresztyén em­ber, mely összehasonlithatatlanúl szent és csudálatos. Ember képtelen erre. A mindenható Istennek örök­ké élő, szent fia az, aki újjá szüli az ember szivét, e* rőssé teszi lelkét, megnemesiti gondolkozását és a rom­lott életet Istenben dicsőült életre változtatja. Ilyen erővel bir az ő evangyélioma, mely “Istennek hatalma minden hívőnek idvességére.” Ámen! UTÓIMA. Mindenható Isten! Szent igéd hallgatása alatt é- reztük azt a hatalmi, melyet a Krisztus evargyéliomá- ban adtál nekünk, gyermekeidnek, Örök idvességünkre. Ilá’atelt szívvel mondunk érte köszönetét. Oh vedd ked­vesen elismerésünk gyarló megnyilatkozását. Éreztük mi mindig, hogy a te kegyelmed vélünk lakozik. Kegyességedből könyörülsz mirajtunk és nem engeded, hogy elvesszünk. Nagy irgalmaddal körül ve_ szerz minket és bűneinktől megtisztítasz minket. De a természetünknél fogva rosszra való hajlandóságunk hatalmába kerített. Engedtünk a kísértő szavainak. Bűnt bűnre halmoztunk, aminek következtében Ínség, nyomor, szenvedés és keserűség volt osztályrészünk. És mi az okot még ekkor sem önmagunkban kerestük, hanem ajkunk zúgolódásra nyílt meg ellened, gondvi­selő édes atyánk ellen. Bocsásd meg a mi bűneinket és vezérelj ezután nunket a szent és kegyes életre, hogy legyen a mi éle­tünk előtted mindenkoron kedves. Ezt kérjük a te szent fiad, az Ur Jézus Krisztus nevében. Ámen! A KRISZTUS NEVÉBEN. Nem volna Önnek valami csekély adománya az édes Hazában éhező, szenvedő, ruhátlan és nyomorgo árva magyar gyermekek részére? Küldje be adományát a REFORMÁTUSOK LAPJÁHOZ. A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK ioszHi olvasói már idáig 693. 41 tét gyűjtöttek össze és küldtek haza a segítő szeretetnek ezen nemes czéliára JÁRULJON hozzá Ön is valamivel ezen jótékony czélhoz! VASÁRNAPI ISKOLAI LECZE OCT. 31-RE. A KIRÁLY KÍVÁNSÁGA. (Olvasandó: Máté V: 1-10 és 43-45.) Mai leczkénk egy fenséges képet tár elénk, a mi­kor Jézus tanítói pályájának kezdetén működni kez­dett. A csendes Názáreti lakból az egyszerű ács mes­ternek fia most már széllyel jár a népek tengerében. Előbb megkeresztelkedik azután tanítványokat gyűjt, majd pedig tanításhoz fog. Előbb csak kevesen hall­gatják, később rajongó sokaság veszi körül s kívánják hallani ajkairól az életadó igazságokat. Az események mozzanatai oly meghatók hogy azokat szívesen fogad­ják kicsinyek és nagyok egyaránt. “Ne gyüjtsetek földi kincseket rakásra, Rozsda s moly emészti s tolvaj kiássa. Amaz örök kincset a menny üdve rejti Ezért fáradozván, ilyet gyüjtsetek ti!” A Názáreti Jézus nevét mind jobban emlegették s boldognak érezhette magát az, a ki Jézus közelében le­hetett. Jézus a természet nagy templomában sok időt töltött s igy az őt keres ő népek könnyén feltalálták Őt. Sokan hívének az ő nevében, mivel tapasztalták hogy a jeleket isteni erő közremunkálása által végezte. Késedelem nélkül siettek hozzá csatlakozni, hogy kö­zelebbről megismerkedjenek irányával, elveivel s ha czélhoz vezetőnek találják, felvétessék magukat az uj ország polgárai közzé. Jézus azonban ogys zerre felis­merte gondolkozásuk, czéljuk világiasságát; tudta jól, hogy az a hit, melyei Hozzá közelednek, nem több an­nál a személyes bizalomnál, mely csak ideig — óráig tart. Mindezt szem előtt tartva, Jézus előadta örökbe­csű hegyibeszédét, melynek alapgondolata az az igazság hogy a Mózes és a próféták irásaiban-felmutatott isten­állam (teokrácia) a Jézus által e földre hozott lelkior szágban valósult meg. E hegyibeszéd szokatlanul igé- zetes hangjaival, egyszerű, de meg kapó jeleneteivel nagy és mély benyomást gyakorolt Jézus hallgatóira s azért, a ki hitetlen, feltétlenül itt kezdje Jézus életé­nek tanulmányozását. Mikor pedig Jézus bevégezte hegyi beszédét, álmélkodék a sokaság az ő tudományán, mert tanítja vala őket nagy méltósággal és nem úgy, mint az Írástudók. “Boldo goknak mondom, kik lelki szegények, Mert ők a mennyország örökösi lesznek. Boldogok azok, kik irgalmas szivíiek, Mert Istentől azok majd irgalmat nyernek A békeség szerzők Istennek fiai, őket boldogsággal meg fogja áldani. Ki az igazságért háborgást szenved, Megnyiland kapuja az előtt a mennynek Boldok lesztek ti, hogy ha majd Érttem Bő részetek leszen az üldöztetésben Örüljetek tehát és örvendezzetek Páraként tűnjék el minden félelmetek Bőséges jutalom vár reátok mennyben, Ha Isten fiának neveztek el engem. A prófétákat is ekképp háborgatták Kik előttetek az ösvényt megmutatták. Ti vagytok bizonynyal szavai a földnek Ha megizetlentil, mivel sózatik meg? Jézus egy bizonyos ideig mint király volt isme­retes a nép körében. így tünteti fel Máté evangélista is. A Betlehemi jászolbölcsőhöz siető bölcsek is azt kér- rezték: “Hol vagyon a zsidók királya a kiszületett? Innen a czim: “A Király kívánsága.” mai leczkén kben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom