Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-02 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. nagyszerűségükből és fenségességükből. Nem úgy van-é ez az emberi vétekkel ? Alulról tekintve — micsoda különbségek az alakban és a nagyságban! Felülről tekintve — milyen egyhangúság! Csupán a színben és árnyalatban van a változatosság. Ne felejtsük el soha, hogy a vétek kibogozhatatlan szövedék, amelynek szálai minden oldalon össze vannak kötve s ezért nem lehet elszigetelve szemlélni és értékelni. Mi mindnyájan be vagyunk fonva a bűn titkos egyetemlegességébe. A Jézust megfeszítő bakók vétke nem léteznék a “feszítsd meg!”-et kiáltó nép vétke nélkül. A nép vétke viszont nem lenne a farizeusok és Írástudók felbujtogatása nélkül, s a főtanács igazságtalan ítélete nélkül. S e bűn nem lenne a hagyománynak, Iz- ráel hamis kegyességének, a fonák nevelésnek bíine nélkül, s nem lenne az egész nemzet vétke nélkül, amely ezerféle módon nyilvánul és ősrégi, mint a próféták bizonyítják, tehát nem lenne az eredendő bűn nélkül. A- zért nem helyes Jézus esedezését bizonyos osztályokra korlátozni és azok körére szorítani, ő a gonosztevőkért imádkozott anélkül, hogy e téren különbséget tett volna. Ez a belátás segítségünkre lehet abban, hogy a jelenkor mérhetetlen vétkezéseivel szemben igazi keresztyén álláspontot foglaljunk el ítéletünkben. Nincs egyszerűbb, de nincs igazságtalanabb és keresztyénietle- nebb eljárás, mint egyes személyeket, csoportokat, pártokat vagy népeket első sorban avagy kizárólag vétkeseknek nyilvánítani akarni. Ez a vétek közös; nem annyira a dolog módján, mint inkább lényegén fordul meg minden. Ezt meg kell fontolnunk akár a múltat vizsgáljuk, akár a jelent szemléljük, akár a félelmetes jövőt tekintjük. Hátunk, mögött a háború a maga rémitő borzalmaival és szörnyű vétkezéseivel. Egyre újra halljuk a bűnösök megbüntetése érdekében elhangzott felszólításokat, s ismerjük a személyiségeket is, akikre ujjal mutogatnak. Azonban anélkül, hogy az ő általuk kivett részt kisebbíteni akarnék, napról-napra világosabb lehet előttünk, hogy ők a háborúnak nem Csak kezdeményezői, hanem áldozatai is voltak, akik nem csak irányították azt a szellemet, hanem együtt is sodortattak vele* amely a természeti szükségszerűség folytán okvetlenül katasztrófára vezetett. Biiniik az egész nép és az összes népek bűne, amely a legalsóbb rétegekig nyúlik. Amit a katonapártiak (militaristák) müveitek, azt támogatták a politikusok, tudományosan bebizonyították a főiskolák és egyetemek, igazolta az egyház, terjesztette a sajtó, hitte a nép. Itt mindnyájuknak közös a vétkük. Ne válogassatok ki egyeseket, hanem büntessetek meg min denkit, ha ez lehetséges és szükséges; de én azt hiszem, a legnagyobbtól kezdve a lgkisebbig eléggé meg vannak ők büntetve. Ne bélyegezzetek meg egy nemzedéket,sem nemzetet vagy egy kormányt. Ezek — alapjában véve— hasonló szellemnek hódoltak, ugyanazon bálványokat i- mádták s részben még mai napig se tanultak semmit, amint ezt a békeszerződés mérhetetlen szigorú és egyoldalúan kötelező pontjai mutatják. Ezért a keresztyént, ha a múltat vizsgálja, csak egy gondolat hatja át: Bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek! Ha a jelenkor eseményeit tekintjük vagy a fenyegető jövőre gondolunk, sokkal jobban nehezünkre esik hasonló magaslatra emelkedni. Mert annyi szörnyűséget, durvaságot, gonoszságot és visszásságot, forradalmat, erőszakosságot, testvérgyilkosságot, polgárháborút, pokoli gyűlöletet érünk meg, amelyeknek lángjai az egész világot felgyujtással fenyegetik. Mint a haj- dánkor sárkánya, mint egy szörnyeteg, amely karjait ezerfelé nyújtogatja, a bolsevizmus egyre közelebb lopódzik. Olyan bénító érzés hatja át a népeket, hogy ettől szabadulni lehetetlen. S e szörnyeteg károsabb a háborúnál, mert ártatlanokat követel áldozatúl, s éppen a szegényekre és gyengékre nézve jelent halált és romlást. Szabad'é e bűnnel szemben igy imádkozni: Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek? Alig-alig. Ha a félrevezetett s az éhség által kétségbeesésbe kergetett népet tekintve, hajlandók vagyunk is enyhe Ítéletre, annál inkább felháborodunk a lelkiismeretlen uszítok és csábítók miatt, akik a béke útját jobban ismerhetnék. Tudják-e ezek, mit cselekesznek, vagy nem tudják? Itt se felejtsük el, hogy az egész nyomorúság nem szakadt volna reánk a háború nélkül. Ez pedig először az elszegényedést hozta magával s ezáltal elkészítette a talajt, amelyen a bolsevik forradalom tenyészhetett. Azonban a háborút egészen előkelő emberek tervezték és szervezték. A háborúról többet csevegtek a társaságokban, mint a békéről. A háború belekerült a templomi imába és az egyházi beszédbe. A háborúnak voltak szertartásmesterei és áldozópapjai, akik azt dicsfénnyel övezték s az egész világtól azt kívánták, hogy hódoljon neki. Tehát aki a forradalmat elitéli, Ítélje el előbb a háborút és azokat, akik a hábarút helyeselték; ítélje el azokat, akik a békére irányuló törekvéseket kigunyolták vagy azok ellen körömszakadtáig küzdöttek; Ítélje el azokat, akik azt a dogmát hirdetik, hogy a háborúk ki- keríilhetetlenek és beletartoznak az isteni világrendbe.. Ezek kívánták a háborút, s óhajtásuk betelt: — megvan a háború s ráadásul a forradalom. A bálvány az a- tyához hasonló gyermekeket szült. A hazugság, amely a kormányok előtt éveken át istentelen eszköznek látszott a szent célra, bosszút állott a népeken, amennyiben ezeket teljesen hatalmába kerítette. A tízparancsolat áthágása, amelyet az állam kötelességgé tett és az egyház szentesített, megbosszulja magát. így a biin uj bűnt nemzett. Borzadva állunk amaz örvény szélén, a- mely a keresztyén kultúrát el akarja nyelni. Azonban tényleg a keresztyén kultúrát s nem inkább az Istentől teljesen elrugaszkodott, keresztyéniet- len világot éri-e az Ítélet? Nem minden életnek célja és Ösztöne-e az anyagias természet, még pedig finomabb vagy nyersebb alakban? Nemde minden törekvés és gon dolkozás a keresmény, a gazdasági érdekek körül forog ? Nemde jellemző, hogy a béketárgyalások alkalmával hétszer említették az elvesztett javakat, s csak egyszer az elpusztított, a megsemmi sitett katonákat, s alig vették figyelembe a mérhetetlen kárt, amelye úgy a népek, mint egyének leikökben szenvedtek? S nemde az alsó-, közép- és felső iskolák egész nevelésében, a politikában, a tudományban, az irodalomban mindent a külső kultúra s nem a belső érzelem szolgálatába állítanak? Sehol se mutatkozik magábaszállás, az alapbünnek felismerése, amely bűntől a világ beteg. Ezért nincs belátás, amelyre mindenek előtt szükségünk van. Akik vezér- kedni akarnak és a népet a zűrzavarból a rend útjára igyekeznek terelni, ma még vakok és azt vélik, hogy az állampolgárrá való neveléssel, a társadalmi felforgatásokkal és új törvényekkel mindent el lehet érni. Kérdezzétek meg azokat a férfiakat, akik az állam pilléreit ké
