Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-24 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 VASÁRNAPI ISKOLAI LECZKE FEBR.l-re. Ap. Cselk. 8:4-8,14-25. Aranyige: És lesztek nékem tanúim Jérusálemben is, és egész Júdeábán, Samáviában, és e földnek mind végső határáig. Ap. Cselk. 1:8. PÉTER ÉS JÁNOS SAMáRIáRAN. Jézus Követőinek a buzgalma sok aggodalmat o- kozott a zsidóknak Jérusálemben. S hogy megakadályoz zák a keresztyénség terjedését, a farizensck üldözni kezdték a Jézus követőit. István, a hét diákonus egyike, “aki teljes vala hittel és isteni erővel,” oly hathatósan prédikálta a Krisztust, hogy “nem álhattak ellene az ő kölcsességének.” A farizensok, hogy eltehessék Istvánt láb alól hamis tanúk által, azzal vádolták, hogy káromoló beszédeket szólt a Mózes törvénye és a templom ellen. Dacára annak, hogy a vád hamis volt, anép haragját lángra gyújtotta. És prédikációjáért, István életének a vérével fizetett. ő volt a keresztyén egyház első vértanúja. István halála után az üldözés oly kegyetlenséggel dühöngött, hogy Jézus követőinek a nagyobb része kénytelen volt elhagyni Jérusálemet. Úgyszólván, csakis a tizenkét apostol maradt ott. A keresztyéneknek ezrei pedig széllyel mentek Júdea és Samária tartományaiba, és amerre mentek, mindenütt terjesztették a Krisztus Evangyéliomát. És így a keresztyén egyház üldöztetése az Evangyéliom terjedését eredményezte. I. Filep Sanxariában. A véi’tanúi halált — halt Istvánnak egykori társa, Filep is a Jénxsálemböl való elmenekültek között volt. ő volt az úttörő missionárius, azaz hittérítő. Valamint Pál apostol későbben, Filep is jól tudta, hogy a “Krisztus Evangyélioma Istennek hatalma minden hívőnek idvességére, zsidónak először, azután a g örögnek is” (Róm. 1:16.). Azt is jól tudta Filep, hogy Jézus, közvetlen mennybemenetele előtt azt mondta az ő tanítványainak: “És lesztek nékem tanúim Jérusálemben is, és egész Júdeábán, Samái’iában, és e földnek mind végső határáig.” Minden bizonnyal tanúbizonyságot teltek a tanítványok Jézusról Jérusálemben, és az elszél- ledt keresztyének százai tanúbizonyságot tettek róla júdeábán, de Filep Samariába ment. A samaritánusok nem voltak sem zsidók, sem pedig pogányok. ők a zsidó és a pogány nép kevex-ékét képezték. Az ó-testamentomi könyvekből csak az első ötöt, azaz csakis a Mózes könyveit fogadták el. Nem jártak a jérusálemi templomba, de a Garizim hegyén imádták az Istent; és ők is várták a Messiást. A zsidók lenézték és gyűlölték a samaritánusokat. De Filep bement az ő vái'osukba és prédikálta nékik a Ki’isztust. Samariának a népe nagy figyelemmel hallgatta Fi lep beszédét. Az evang.vélista azonban nemcsak hogy pi’édikálta nékik, hogy a Jézus az a Messiás, akitők ok vártak hanem Jézus nevében sok beteget is meggyógyított. Sokan látván a jeleket, amelyeket Filep tett, hittek a Jézusban, és megkei’esztelkedtek. Nagy öröm volt az egész városban. Ez időben Samariában élt egy Simon Május nevezetű ember, aki ördöngös mesterséggel foglalkozott, és ámította a népet. Mindenki azt mondotta róla: “Ez az Istennek ama nagy ei'ejel” Filep beszéde, de különösen a jelek, amelyeket cselekedett, nagy benyomást tettek Simonra, a varázslóra is. Beismerte, hogy amit Filep tett, azt ő nem teheti, és ő is megkeresztelkedett, és a többi hívőkkel együtt az egy házhoz csatlakozott. II. Péter és János meglátogatják Samáriát. Amikor Jérusálemben az apostolok meghallották, hogy Filep milyen eredménnyel prédikálja az Evangyé- liomot Samái’iában, újabb lelkesedés töltötte el a szívókét, és lelköket. Felséges hir! — Az egyház vezetői az apostolok voltak. A tizenkettő elhatái’ozta, hogy delegációt küld Samariába, hogy az újonnan alakult hitközségnek a tagjait megerősítsék a hitben. Ezen munkára Pétert és Jánost választották ki. Péter és János, amikor megérkeztek Samai’iába, azt találták, hogy a hir igaz volt. Hogy az újonnan meg- tértek valóban hittek a Jézusban. Egy fogyatkozásuk volt csak: a Szent Léleknek .külső jelekben nyilvánuló erejét még nem bírták. Ekkor Péter és János kezeiket a fejekre veték, és könyörögtek érettök, és az Isten elküldte reájok is az ő Szent Lelkét, valamint pünkösd idején a Jérusálemben való megtérttekre. Ez által Péter és János bebizonyították, hogy a Szent Léleknek csodákat mivelő ei’eje velek van. Simon Mágus az ő varázsló titkait alkalmasint pénzen vette az ő társaitól. Amikor látta, hogy az a- postolok kezeiknek fejekre való vettetések által adatnék a Szent Lélek, elcsodálkozott, ő különösen szerette volna megkapni a csodákat mivelő erőt, nem is annyira a szent Lelket. De nem értette, hogy Isten ezen ajándékát csak azoknak adja, akiknek szivét a Szent Lélek az élő Isten templomává tette. Simon nem is gondolt a becsületes, tiszta életre, sőt ellenkezőleg. Ő meg akarta szerezni a csodákat mivelő erőt, hogy a népre való egykori befolyását ismét visszaállítsa. Az apostolokhoz jött, és a Szent Lélek erejét pénzzel akarta tőlük megvenni. Iszonyú tévedés, — tévedés, mely gyakorta megismétlődött az egyház történelmében. Simon Mágusnak a Szent Lélekért való pénz ajánlata felháborította Pétert, és azt mondta néki az apostol : “A te pénzed veled egybe vesszen el, aki gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen vehető. Nincsen néked í’észed, sem öi’ökséged e dologban: mert a te szived nem tiszta az Isten előtt. Térj meg a te gonoszságodból, és kéi’jed az Istent, talán megbocsáttatik néked a te szivednek gondolat ja. Mert látom, hogy te keserü- séges méregben és álnokságnak kötelében helyheztet- tél.” Simon Mágus megijedt ezen kárhoztatás következményeitől, és kéi’te az apostolokat, hogy imádkozzanak érte. ő maga akkor sem tudott imádkozni. Szivében csak oly elvetemedett volt, mint azelőtt. Nem is óhajtotta ő a szív megváltoztatását. A szív megváltozása nélkül pedig nem létezik őszinte megtéi’és; és őszinte megtérés nélkül nincsen bünbocsánat.
