Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-24 / 4. szám
1 1 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 Jézus és az ő Evangéliuma. Fényt és melegséget az Igazságnak ama Napja, a világ világossága ád az emberi életnek. Ha nincs elég fény és elég melegség életünkben, az azért van, mert elferdültünk attól, a Naptól, mint a föld eltávoladik télben a naptól, melytől fényét s melegségét veszi, Innen a bűn, a szeretetlenség, a jóra való tehetetlenség. Jézushoz kell közelednünk, hozzá közel tartózkodnunk. Az ő evangyéliomával kell táplálkoznunk: annak kell áthatnia szivünket és életünket. E nélkül hiába minden műveltségűnk, minden tudományunk; hiába legjobb törvényeink. Jézus és az ő evangyélioma a gyülekezetben. Ez szenteli meg, ez alakítja át a gyülekezeti életet. Ez gerjeszt szeretetet a szivekben általában minden ember iránt, kivált pedig azok iránt, kik a Krisztusban testvérek. Ez tesz készszé áldozni a szükségben levőért; ez ád szivet az eltévedt, az elesett iránt. Ez ád ajkaidra jótanácsot neki, s imát szivedbe érette. Ez adja a nemes érdeklődést az embertársak lelkeüdve iránt, minélfogva mindenkit megismertetni akarsz a Jézusban való hittel, az ő szerelmével, váltságának boldogító erejével; mindenkiben Isten gyermekét látod s a bűn hatalmából mindenkit kimenteni törekszel. Jézus és az ő Evangéliuma a családi körben. Ez ád fényt és melegséget az egyéni és családi é- letnek is. A megpróbáltatások és háborúságok között lelkierőt ád s vigasztal. A keresztyén nem esik kétségbe az életnek semmiféle viszonyai között sem! — Biztatja magát, hogy ő Isten gyermeke s az Atya nem feledkezik el gyermekeiről. Tudja, hogy a kereszt elmaradhatatlan az életben. De Jézus viszi azt előtte, s ő leveszi végre s koronát ad helyébe. Alázattal ismeri el, hogy sokkal súlyosabb büntetést érdemelne. S tudja, hogy Isten csak próbál, edz azok által. Béketürő mindenkor. Alázatos és engedelmes az Isten akarata iránt. A szenvedések nem távolitják el Istentől, hanem közelebb vezetik hozzá. A családi élet fényt, melegséget nyer Jézustól s evangyéliomától. Az családi életünknek a nagy nyavalyája, hogy nincs az evangéliom által áthatva. Azért a sok baj és a sok szenvedés. Ahol Jézus a ház feje, evangyélioma a család törvénye, ott fény és melegség van. Nézzétek meg azokat a népeket s azok családi életét, hol Jézust és evangéliomát szeretik. Jézus és az ő Evangéliuma a mindennapi életben. Mindennapi munkánk folytatásában is Krisztus és evangyélioma tesz lelkiismeretessé, hűségessé, igazságossá, tisztakezűvé, emberségessé. Az evangéliom arra tanít, hogy foglalkozásunk isteni szolgálat. Az Űrért, az Ur színe előtt munkálkodunk. A honnan Isten félelme eltávozott, a hol a Krisztus szelleme kihalt, ott nincs hűség, nincs megbízhatóság. Ide kell visszatérnünk Krisztushoz és evangyé- liomához, ha azt akarjuk, hogy egyéni, családi, egyházi, társadalmi életünk egésséges legyen. Lesz köztünk hűség, lesz szeretet, jóindulat, áldozatkészség, s nem a testi indúlat, nem az önérdek s nem a hiúság vezérel életünkben, cselekedeteinkben. Hivő Egyház Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára. Irta; — Kovács János békevári (Canada) ref. lelkész. Lelkem előtt felmerül egy elhagyott birtok képe. A beszegezett ablakok, bezárt ajtó, omladozó falak, a kóró benőtte udvar és kert, a gondozatlan fák, a düledező kerítés, a sarkából kifordult kapu stb. Az egykor jómódú, barátságos otthon most elárvult, idegen s még az embe rek is mintegy kikerülni látszanak azt. Ezt a benyomást kelti fel lelkemben egyházunk mai állapotának a szemlélése. — Az ősi birtok, a szent örökség, ott van még változatlanul, csupán csak a gazda szeme hiányzik belőle, hogy ismét azzá lehessen, a mi volt a régi jo időkben! A gazda mi vagyunk, s tisztán mi rajtunk, a mi munkálkodásunkon, hűségűnkön áll, hogy a mi szent örökségünk kedves hely legyen szívnek léleknek egyaránt. — A mi hitbeli megépittetésünket az uj szövetség is “oikodomé-nak, majorságnak, vagy gazdaságnak nevezi. Hogy munkánk sikeres legyen, végből bizonyos reformokra, gyökeres változtatásokra van szükségünk. Az uj testamentumi buzgó hit szemeivel tekintve egyházi életünket, az előttünk álló feladat mivoltát ezen szavakkal fejezhetjük ki legtalálóbban: — az aratásra megérett gabona sok, az arató kevés.” A mai hitetlenek szemeivel tekintve a helyzetet, — fennti mondás igy módosítható; — A munka kevés s a munkás sok! Gyülekezeteinkben vannak sokan, kik magukat egy házunk tagjainak vallják, de kevesen vannak olyanok, kik igazán munkálkodnak is a Krisztus szent ügye érdekében. — Minél gazdagabb valaki a kér. hitéletben és buzgoságban,__annál több kér. feladat végzésének szent köelessége tárul fel az ő lelki szemei előtt. — Azért halljuk p. u. sokszor a hitetlen gunyolodóktól, hogy a keresztség semmi egyébb, mint puszta névadás. Az egész természetes és érthető, hogy a hitetlennek az ilyen titkos és csak a hivő lélek számára eltétetett javak nem léteznek, ő azoknak boldogító erejét soh a át nem érezte. Mi értj ük, hogy ők semmi különös kegyelmet nem tulajdonítanak a Kr. által való megvál- tatásban. De a nagyobb baj ott van, — hogy mi is áldozatául esünk a hitetlenekkel való együtt léteinek. Mi is kezdünk az ő felfogásuk és gondolkozásuk szeint gondolkozni és érezni. — A mi gonoszt látunk másban, azt nem merjük kiigazítani, — hanem ellenkezőleg ma gunk is ahoz alkalmazkodunk. Legelső és legfőbb reformnak tehát azt ajánlom, hogy egyháztagsági berendezkedettségünket helyezzük más, az eddiginél jobb, evangéliumi alapokra. Helyezzük azt evangéliumi alapra az által, hogy gyülekezeteinket csakis ÉLŐ kér. hitii egyénekből szervezzük meg. Eddig a confirmáczio volt az alap, mely képezte az egyház rendes tagjai közzé felvétel jogát. Tapasztalat szerint azonban a confirmáczio nem elég erős alapnak bizonyult T
