Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-03 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ne kedve a maga jószántából éjszaka útnak indulni. Én meg persze i- parkodtam onnan eljutni. Amikor Bzerencsé sen átértem a katonák vonalán, megint csak nagyon hazagondoltam és felsóhajjtottam: de jó lenne, ha most itt lenne a fakó! Azon aztán hamar továbbjutnék az utamon hazafelé. Hol a fakó, Eszter! —Elment, — mondja csöndesen az asszony. —Meg a csikaja? —Vele ment. —Elvitték ? —Nem, kivertem őket. Erre egy kis szünet áll be. A katona még szeretne tudni egyet mást. De most nem kérdez tovább. —A mikor gondoltam, hogy most már nem látnak, elkezdtem szaladni. A fegyvert eldobtam, hogy jobban tudjak szaladni. Már jöttek is utánam. Lehet, hogy a legény föleszmélt, lehet hogy rá bukkantak, nem tudom. De hogy egy kozák patruj keresett, azt láttam. Szaladtam és egyszerre csak egy nagy folyóhoz értem. Nem lehetett sokáig gondolkozni, belementem a vízbe, a partmentén láboltam lefelé vagy ötven lépést, ott elrejtőztem a füzesben. Jött a három kozák és látta, hogy hol gázoltam bele a vízbe; át is úsztattak a folyón és tovább nyargaltak. Megnéztem, hogy merre, mert 'hát nekik tudniok kellett, hogy néken merre lesz jó tartanom, ha elakarok tőlük kerülni. Kimen tem a vízből és vártam; ezalatt már kisütött a nap, száritgattam a ruhámat. És pihentem. Néhány óra múlva jött vissza a pat ruj: hazafelé kocogtak. Csak szomorkodjatok, — gondoltam magamban. Megszáradt ruhámat csomóba kötöttem, a fejemre, s> ^ átúsztam a folyón. A túlsó parton fel öltözködtem s elindultam abba az irányba, a honnan a három kozák visszajött. Hej, ha a sárga ott lett volna! ....Mi van a sárgával? —Az is elment, — mondja csöndes bánattal az asszony. —Pedig ellős volt szegény! —Az is elment! — ismétli az asz- szony. —Hát a disznók, meg az apró marha, — kérdezi csöndes hangon a katona. —Széjjel mentek. Minden oda van! — feleli az asszony. —Ejnye, hát akkor semmink sincsen7 —Semmink. —Minden elment? —Minden. • . , Elhallgattak. Nem néztek egy másra talán azért, hogy nelássák az egymás bánatát. Elnéznek messzire, haza, Erdélyországba. Látják kis házukat, meg a kertet, az állatokat, melyek széjjelmentek — szokott az ember igy képzelődni. (Folytatása következik.) ÉLETNEK BESZÉDE. Én szerelmeseim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről,amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak. A kik megélesitik nyelvöket, mint a szab- lyát, irányozzák nyílókat, keserű beszédöket. Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják; ki látja őket? Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben. Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek; és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy úta- latosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre mélhatlanok. Nyitott sir az ő torkuk; nyelvükkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt, útjaikon romlás és nyo morúság van. A békességnek útját nem isimerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvük eljárja a földet. Hazug beszédüek képmutatás által. Meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretűkben. Kik értelmükben meghomálysodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlaság miatt, mely az ő szivök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bújálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésé- re. Az Úr előtt, a te Istened előtt útálni való mindaz, a ki ezeket cse- lekszi; és mindaz, a ki hammisságot mivel. Melyekről most mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket esele- kesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. Kedves barátaim, Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és ü- res csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való. Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése; Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel. A mikor eljő az Úr majd, hogy megdi- csőittessék az ő szentéiben, és cso- dáltassék mindazokban, a kik hisznek ama napon. Atyámfiái, az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, a miket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megálj, mint olymunkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A s mentségtelen üres lármákat pedig kerüld, nem ügyelvén mesékre, és az igazságot megvető emberek parancsolataira, mert mind nagyobb is- tentelemségre növekednek. Hanem harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hi- vattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyságok előtt. Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladássod nyilvánvaló legyen mindenek előtt. Gondot viselj magadról és a tudományról. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. És ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne közöntsétek; mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem nyájas beszéddel, meg hizelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szivét. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Amen. BUTLER, PA. W. O. David.
