Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-07 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. GILLEN & COULTER TEMETÉSRENDEZŐK HOMESTEADON. | * Ajánlják magukat a magyarság pártfogásába. % | Hintók és automobilok kaphatok keresztelőkre, esküvőkhöz és temetésekre. J | Betegek elszállitatnak korházba és házhoz— Előzékeny kiszolgálás. * Bell Tel. 31 322 —8th ave., HOMESTEAD, PA. P. & A. Tel. 31 J. raszallani; — de meg azért is, mert a támadás a lázadás váratlanul történt s Dávid készületlen volt a harcz- ra és még csak azt sem tudta, hogy kik azok, akikben megbízhat és igy valóban bölcsen cselekedett a félre- vonulással. Mérges tőr gyanánt sebezte bár meg a Dávid szivét fiának lázadása, mégis a két sereg összeütközése előtt is pártütő fiáról kíván gyöngéd szeretettel gondoskodni, mert: “parancsok a király Joábnak, Abisainak, és Irtainak, mondván: “az én fiammal Absólonnal én érettem kíméletesen bánjatok.” A Dávid serege győzött. Saul futásban keresett menedéket és egy öszvéren ül vak Absólon. És beméne az öszvér a nagy cserfák sűrű ágai alá, hol fennakadt hajánál fogva egy cserfán, függvén az ég és a föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla” — és” körülfogók akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tizen és általverén Absólont és megölék őt.” Mikor halála hírét megtudta Dávid “felméne a kapu felett való házba, és sira, és ezt mondja vak mentében: Szerelmes fiam Absólon! édes fiam, édes fiam Absólon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absólon édes fiam, szerelmes fiam!” Sehol az egész ó testamentomban nem találjuk a fájdalomnak mélyebb, meghatöbb kifejezését, mint itt; és ennek az önmaga által megásott sírba vakon rohanó ifjúnak tragikus végén fájdalmasan siránkozó atya önkénytelenül is eszünkbe juttatja az Idvezitőnek a saját romlását siettető Jeruzsálem felett hullatott könnyeit. Dávid szívesen halt volna meg pártütő fia helyett. Házasságtörését, Uriás meggyilkoltatását keservesen megbánta, megsiratta; bűnét Istennek töredelmesen bevallotta, kibékült Istenével, kész volt a halálra. De bűn útjára lépett fiát, a biin utján érte a halál, holott ha még tovább él, megtérhet és kegyelmet találhat Istennél. óh hát hogyne vérzett volna fájdalmában az apai szív ? De későn volt az már.! Dávid bűnei emberi gyengeségből származtak. Nem tudott ellenállani a szép nő alakjában jelentkező kisértőnek, s vérrel szennyezte be kezét, királyi méltóságát. Nem volt bölcs, gondos atya. Elhanyagolta gyermekei erkölcsi nevelését. Nem büntette meg Absólont a mostoha testvér megöléséért. Olyan volt, mint Éli főpap az ő fiaival szemben. Bünhödése nem is maradhatott el. Mit ért az, hogy legyőzte ellenségeit, hatalmassá tette országát! Mit ért az, ha az egész világot megnyerte volna is, de fiát gondatlansága elveszittette! Szülék, kik gyermekeiket hűségre, szeretetre, engedelmességre nem szoktatják, épenugy megrontják az V-ik parancsolatot, mint gyermekeik akik nem tisztelik őket és nem engedelmeskednek nekiek. A veszedelem, a kárhozat örvényébe kergetik ezek lassan-lassan az ő gyermekeiket. Szülék, akik szóval, vagy épen példaadással is durvaságra, gőgre, mások lenézésére, hántására tanítják gyermekeiket; akik kinevetik a tisztességet, a tiszta ságot, a becsületet, a női, meg a férfibecsületet és faként a vallást, az isteni dolgokat s mindazt, ami szent, szép, jo és nemes: lassan-lassan gyilkoló mérget csepegtetnek gyermekeik leikébe. Ez a parancsolat pedig: “NE ÖLJ!” nemcsak azt jelenti, NE ÖLD MEG A TESTET, hanem ezt is: NE JUTTASD KARHOZATRA A LELKET! Szülék,édes szülék! Vegyétek jól gondolóra ezeket! Vegyétek gondolóra, hogy gyermekeiteket, mint Istennek legdrágább adományait, tisztán nyertétek Istentől, s úgyis tartoztok azokat visszaadni. Neveljétek azért azokat a tudományban és az Ur beszédének intésében, hogy késő bánat ne legyen osztályrészetek, mint a Dávidé, hogy úgy ne járjatok, mint az a dúsgazdag édes apa, akinek mikor rosszutra tért fiát nagybetegen, önkívületi állapotban szállították haza az apai házba, a kétségbeesett apa a leghíresebb orvosokat hivatta hozzá. Hiába. Nehány kínos óra letelése után a fiú visszanyerte eszméletét. “Fiam-sugta fűiébe fajdal másán az apa-az orvosok véleménye szerint halálod órája ez!”— “óh apám-szólt fiú, — te sohasem imádkoztál értem, imádkozzál most legalább az én veszendő lelkemért!” Az apa zokogott. Fia igazat mondott; nem szokott ő, nem tudott ő imádkozni. És fiának lelke pár perez múlva imádság nélkül szállt el az örök sötétségbe. A megtört szivü apa egész életén át, egyre azt hangoztatta, hogy egész nagy vagyonát odaadná, ha fiát csak egy pár perezre visszahozhatná, hogy vele együtt imádkoz- hassék Ahoz. Akiről eddig megfeledkezve élt. Mennyire ellentéte ennek az a másik apa, akinek midőn szeretett, kedves fia haldokolt, és ő nejével, a fiú édes anyjával együtt ott állott a beteg ágya előtt, midőn látta az elhomályosuló, iivegesedni kezdő szemeket^ letörölte a nagybeteg homlokáról a halál hideg verítékét, kezébe vette a mind jobban hidegülő kezeket és gyöngéden igy szólt hozzá:: “tudod-e fiam, hogy itt van éretted a halál ?” —Valóban — szólt a fiú valóban eljött értem a halál és már itt is van ?” —“Igen gyermekem mondá az apa — földi életednek immár vége lesz!” —És ma estére már Jézusommál leszek, ugy-e atyám ? kérdezte a fiú. —Igen fiam, Megváltónk vár reád. Vele leszesz mind "örökre! “szólt az apa”. —Óh apán és anyám, akkor hát ne sírjatok miattam, mert mihelyt ott leszek, elmondom Jézusomnak, hogy ti en gém egész életemen át az ő követésére tanítottatok ő hozzá vezettetek!” S édes volt és boldog ax ő Szülék, gyermekek! Elő ttetek a példa. Válassza- átszenderedése Jézusa kebelére, Előttetek a két ut: induljatok! tok! “Mit használ valakinek, ha az egész világot megnyerné is, ha lelkét elveszti.” Ezen vasárnapi iskolai leczkét kidolgozta. Ludmán Sándor, bridgeporti ref. lelkész.