Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-17 / 3. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3

csa a napokban küldött szét az összes amerikai ref. egyházakhoz, — felkérve a gyülekezetek összes tagjait arra, hogy emlékezzenek meg i- mádságaikban a sok szenvedéseken keresztül ment tengerentúli református egyházak tagjairól, ezek között a magyarországi egyházról, a kik mindnyájan velünk egyugyanazon hitnek cselédei.

Az amerikai református egyház, — mint értesülve vagyunk, — kész a hitttestvéri segítség- nyújtásra a magyarországi ref. egyház részére, — azonban bizonyos, hogy tőlünk és a hazai egyháztól várja ez irányban a mozgalom megindítását, vagy legalább is a szükséges felvilágosítások megadását. A Molnár testvérünk által felvetett eszme, — ha az megvalósítható volna,— egy központi informáló iroda felállítása,—legbiz tosabban czélhoz vezető ut volna arra nézve, hogy a magyarországi egyet. ref. egyházat ért súlyos és igazságtalan megtámadtatásokat az amerikai port. közvélemény elé ki vigyük.

Lapunk jövő heti sz. ban visszatérünk a Nt. Dikovics theol. tanár és a Molnár testvérünk czikkeire. Szerk.

■ ------------—........................................—- -----■

A keresztyén ember vagyoni hitvallása.

■------------- ------ ---------------- ■

FOLYTATÁS

HÁROM TÉNY. A Keresztény ember vogyoni hitvallásában három ténnyel szükség számolnunk. 1) A Keresztény országokban tömérdek vagyoni gazdagodás van. Egy Londoni sztatisztikus megállapitása szerint 1914 ben Amerika évi bevétele harmincz-öt billiót tett ki. A múlt éven körülbelül negyven billió lehetett. A múlt évi termés magában ki tett húsz billió dollárt; bank forgalmunk pedig harmadfél annyi volt mint az egész világé harmincz évvel ezelőtt. A Veres Kereszt segélyezése mellett ötven milliót adhattunk Y. M. C. A. munkára.

(2) Ezekhez aránylag a mi adakozásunk a Krisztus Egyháza részére teljesen jelentéktelen. New York város magában annyit költ ital és dohányra egy évben mint a menyit az egész ország adakozik összes egyházaira. Az egyház tétlen állott mikor előre haladhatott volna; hadát vissza kellett rendelni a mikor előre kellett volna nyomulnia.

(3) Az Egyház előtt ma a legnagyobb alkalom s ugyancsak a legnagyobb próbatétel áll. A háború befejeztével óriási feladatok lépnek elő. Világhóditásra kell terjedni terveinek oly mértékben, aminőben csak látnokok mertek gondolni. A világ háborúból kitűnt az, hogy egy nemzet sincs biztonságban, ha csak nemzeti jólétünk biztosításának terveibe bele nem foglaljuk az egész világ jólétét. Nemzetileg elveszítjük állásunkat az új világban, ha elmulasztjuk köte- leségiinket vallásos nevelésben a bevándorlóit assimi- lálásában, a néger faj felemelésében, társadalmi igazság fentartásában. A háború új jelentőséget adott egyes jellemző szavaknak mint: hűség, szolgálat, áldozattétel. Ezt a szellemet tovább kell vinnünk ama

nagyobb harczba a mely meg nem szűnik miglen e világ országai a Krisztus országúivá nem válnak.

EGY HITVALLÁS KERESTETIK.

Uj alkalmak, uj kötelezettséget hoznak. Uj idők uj ideálokat szülnek. Amerika száz millió dollárt költött havonta a háborúra. Az egyháznak is ez uj időkben oly mértékben kellesz gondolkozni s adakoznia, a- minőben ezelőtt soha nem tett. Különleges pénz gyűjtő campaígnok, extra kollektálások ma már nem elégségesek. Egy uj nemzedéket kellesz nevelnünk, a mely világos értéssel fog bírni a pénz sáfárságának fényeiről. íme egy sáfársági hitvallás eme nemzedéknek;

HITVALLOMASOM

(1) Pénzem csak hiteiben sajátom. Máskülönben Istenhez tartozik, akár csak önmagam. (2) A pénz nem szennyes nyereség; nem sátán garasa. A pénz készletben elraktározott emberi erő. A pénz önlétemnek értéke, a melyet forgalomba hozhatok Kina vagy Indiában, New York vagy Coloradoban. (3) Isten az ő munkájában számit e-pénzre. E pénzre számit az Ő egyházának építésében, az evangélium hirdetésében munkásainak képzése és kiküldetésében, hogy tanítsák, gyógyítsák, megmentsék az ő gyermekeit; ekkép elő idézvén az igazság, a testvériség, a béke országát.

(4) Mint Keresztény első feladatom hogy helyesen költ sem pénzem. A mig e tekintetben határozott megállapítást nem teszek imáim s vallomásaim olyanok, akár csak ha mondanám: “Uram, Uram,” de nem cselekszem az én Mennyei Atyám akaratát. (5) Keresetemnek egy megállapított összegét az egyházra s mások segítésére szükség hogy szenteljem. Ezt annak elismerésében cselekszem, hogy Isten, mint a legfensőbb Hatalmasság, rendelkezik minden világi javaimmal. Ezt cselekszem, hogy védjem magam az önzéstől. Ezen adakozási módszert rendszeresebbnek ismerem, mint sem az ösztönzött és beosztatlan adakozást, a mely meg nem felel az ügy fontosságának. (6) Az ily czélokra félre tett összeg aránya keresetemnek legalább egy tizedének illő hogy legyen. Az ó-testámentum elrendelte a tizedelést ősi Izraelben, én bizonnyal ma sokkal többet élvezek Istentől mint bár mely előbbi nemzedék. Mindazáltal az én adakozásomnak határ mértéke nem csupán az egy tized. Annál kevesebbel nem illő hogy kezdjem. Ha tehetem többet is kívánatos hogy adjak. (7) Ezen Isten dicsőségére szánt pénzem ép oly gondosan illő hogy adjam, mint a mit a saját czéljaim- ra fordítok. Tanulmányoznom szükséges az egyházat s működését, hogy helyesebben adakozhassak. Adakozásomat illő hogy rendszeresen és imádkozva teljesítsem.

ÖT CENT AZ URNÁK.

A fenti hitvallás alapja az a fenkölt gondolkozás, mely belátja a feladat nagyságát mint Istennek munkatársa. Helyesen csak akkor fogunk adakozni, ha Isten tervei szerint kezdünk gondolkozni. Alacsony gondolkozás és csekély adakozás együtt jártak a múltban. Egy pár évvel ezelőtt a következő czikk jelent meg egy Torontoi lapban: “Tegnap egy rozsát hordott kabátján az ember, de amikor ma a persely tálcza ő feléje lett nyújtva, öt centet adott az Urnák. Volt több papír s ezüst pénz is a zsebében, de addig motoszkált, mig egy szegény öt centest talált s azt helyezte a tál- czába az Egyház segítésére a világ, test, és Sátán elleni