Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-06-26 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

vagy más bűn lekötve tart s nem tudnak szabadulni. E- léjök áll Jézus e kérdéssel: Akartok-e komolyan meggyógyulni? Van-e őszinte akaratotok ahoz, hogy bűnötöktől megmenekedjetek ? Sokan már bizonyára eljutottak ama ponthoz, amikor igy nyilatkoznak: “Annyi i- dőn át vesződtem bűnömmel, de nem bírom legyőzni. Küzdők, de hiába.” A test lessz úrrá a szellem felett. Végre a szerencsétlenek ilyen szólamokkal vigasztalják magukat: “A természet ellen nem lehet rugódozni” vagy: “Ilyennek születtem, s igy is fogok meghalni”. Óh, milyen ferde nézet ez! Jézus ma ama felrázó kérdéssel áll elénk, ha vájjon igazán komoly-e szándékunk s egész akaratunkat kívánjuk-e az ügynek szolgálatába állítani. Mentségeket, szépitgetéseket és kifogásokat mindig talál az ó ember, ha csak immel ámmal akarja bűnét elhagyni. Azonban az Idvezitő azt mondja, hogy a te komoly akaratodon fordul meg minden, s ettől függ, ha lehet-e rajtad segíteni. Miért nem nyerte meg Jeruzsálem az idvességet ? Mert nem akart Jézushoz fordulni. Az egyetlen akadály, amely az emberek és az Id- vezitő elé gördülhet, a jó komoly akarásának hiánya vagy a hitetlenség. Jézus kérdése alapos önvizsgálatra serkentsen bennünket, meggyőződést szerezvén arról, ha vájjon teljes és komoly akarattal viseltetünk-e a jó iránt. Ha igen, akkor Isten segítsége nem maradhat ki.

Jézus a betegen is azonnal segített. Bár szombat volt, ez nem akadályozta az Idvezitőt abban, hogy azon a napon is ne gyógyítson. E vakmerő eljárás a zsidóknál heves megbotránkozást idézett elő, kétségbe vonták Jézusnak abbeli jogát, hogy szombaton gyógyítson, s a törvény áthágásával és istenkáromlással vádolták. Jézus figyelembe se vette, hogy szabad-e gyógyítani vagy nem. ő reá nézve csak egy szempont volt irányadó, még pedig ez: “Ahol jót kell tenni, tedd azt nyomban!” Ez a másik tanulság, amit alapigénkből meríthetünk. Ott, ahol a jó tevésére alkalom kínálkozik, ne o- dázzuk el, ne halasszuk el habozással és ingadozással. Hány nemes törekvésnek nyakát szegte már az, hogy nem idejében vagy nem azonnal cselekedtek az érdekeltek. Ki tudná megszámlálni az elmulasztott alkalmakat és hogy nilyen rossz következményekkel járt a halogatás! Jézus nem akart tétlenül, összedugott kézzel ülni, hiszen az ő Atyja munkálkodott, tehát ő is (v.ö. Ján. 5:17). Hivalkodásnak és henye terferének nincs ideje. A munkát be kellett fejezni. A befejezéshez nem csak az tartozott, amit általában, hanem az is, amit egyes személyeken vitt véghez. Jézus készséges segítségére mindenkor lehetett támaszkodni. Mily sokra tanít ez minket, hiszen mi kényelmes emberek vagyunk és a pillanatot nem használjuk ki! Pedig gondoljuk csak meg és fontoljuk is meg, hisz egyetlen mulasztás milyen rossz hatást^ veszteséget, sőt kárt von maga után. Ha az Idvezitő ama beteget fetrengeni hagyja és neki azt mondja vala: “Holnap eljövök és meggyógyit- lak, ma a szombat miatt nem tehetem”, akkor a beteg talán soha se gyógyittatott volna meg: mert ez az ember a kifogást úgy értelmezhette volna, hogy még Jézustól se várhat segítséget. Azután a hit ereje se mindenkor egyenlő. Most nagy és hathatós, bizalommal és örömmel teljes, majd kicsiny és gyenge, félelem és kétely vegyül közé. Óh, mily fontos az emberi gyengeség tényénél, hogy a segítség idejében megérkezzék!. Emberi tekintetek se befolyásoljanak bennünket. Jézus se félt a nép vezetőitől. Ezek az ő szombat napi ténykedését és működését gonosztettnek minősítik, Jézust azonban ez emberek véleménye nem téveszti meg. ő csak egy feladatot ismert, t. i. a mennyei Atya akaratát cselekedni (v. ö. Ján. 4:34, 6:38 stb.). így ő mentes az emberektől való félelem alól. Mennél inkább féljük Istent, annál kevésbé félünk az emberektől. Mi pedig komolyan azon iparkodunk, hogy az Urnák hü szolgái legyünk, jót cselekedjünk ott és akkor, ahol és amikor csak arra alkalom kínálkozik.

Brownsville, Pa. Székely Sándor.

A trombita szava.

Az Amerikai Magtar Reformátusok Lapja számára Irta: — Kovács János békevári (canadai) ref. lelkész.

Békevár kanadai magyar kolónia ref. egyházát s általános haladását illetőleg Istenbe vetett bizodalom- mal új és nagy munkához fogott.

Ezt a telepet reformátusnak alapították mintegy 20 évvel ezelőtt az első telepes magyarok.

De a telepedés sok évre kiterjedő nehéz munkával járt melynek fáradalmai közepette elfeledkeztek több igen szükséges dologról s ezek között a ref. hit- hüségről is.

így történt meg,, hogy mialatt mi mint farmerek s mint ref. egyház küzdöttünk s fáradtunk, irtottunk, szántottunk, építettünk s adóssággal vesződtünk, paplakot s templomot emeltünk s azoknak terhét hordoz tűk: ezalatt hátulróltámadtak reánk elleneink s a kedvező alkalmat, tehetetlenségünket felhasználva rontottak munkás sorainkban.

Mostan megborzadva tekint egész Békevár népe önmagára. Felébredt a lelkiismerete; népe félrevezetve s megmétlyezve; fiatalsága a szélnek eresztve, gyermekei a neveletlenség siralom völgyében heverve s férfiai kitéve mindenféle káros befolyásnak.

Elérkezett az ideje annak, hogy amit tehetetlenségünkben el kellett mulasztanunk: most Isten segedelmével helyrehozzuk.

Elleneinkkel nem kell törődnünk, mert azok mint férgek úgyis le fognak hullani az életerős testről. Hanem a magunk kiépülése, kierősödése legyen célunk!

Elő kell venni azt a zsoltárt; Isten adta azt a magyar léleknek, kint mikor a nagy óceánt szemlélem, olyan felséges érzelmeket kelt fel egy szép zsoltár elé- neklése szivemben.

Hát a jó? öreg Biblia! Hiszen a régi kálvinisték nemcsak nyikatták, kínozták azt, mint a mai ipri-apró, rendetlen elméjű, babonás szekta vallások, hanem ők úgy használták s úgy bántak vele mint a Teremtő a teremtés remek müvével.

Kinek a kezébe való az, ha nem éppen egy öntudatos kálvinista emberébe! Talán éppen azért is hanyagolta el a Bibliát, mert ez mestersége s már pedig a saját mesterségét sen ki sem szokta szeretni.

Vissza tehát ősi mesterségedhez édes magyarom.' Vissza a Szent Bibliához! Még neked mondhatná valaki, hogy a Bibliát nem szereted? Hiszen régen meg azzal csúfoltak, hogy igen is szeretted s kész voltál meghalni érette nem egyszer hanem szászor és ezerszer!

Hát a templom és az igehirdetés/ Ref. embernek nem menni el az Istenházába valamikor úgy hangzott volna mintha a tengert a hogy tetején akarnánk megállítani, hogy le ne follyon.