Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-12 / 24. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. lantjának mélabus melódiáival sokakat, még utóbb királyának szivét is sokszor megvidámitotta; — Dávidról, nevét viseli a zsoltárok könyve az ó szövetségi szent Írásokban, miután azoknak az örök szép és a föld kerekségén mindenfelé évezredek óta zengedezett zsoltároknak nagy részét ő szerzetté. Mai leczkénk tárgya is ebből a zsoltárok könyvéből van véve és a huszonharmadik zsoltár az, amelyet maga Dávid Írott a legnagyobb valószínűség szerint Jeruzsálemben és életének előrahaladottabb korszakában, talán akkor, amikor fia Absolon feltámadt ellene. Valószínű, hogy az ő fiatal kori pásztor élete adta meg neki az ihletést ennek a zsoltárnak a meg Írására. Ezek a zsoltárok mind istenitiszteleti hanálatra voltak szánva és a zsidók a zsoltárok könyvét öt részre vagy könyre osztották, és pedig az elsőtől a 41-ig; — a 42-től a 72-ig; — a 73 tói a 89-ig; — a 90-tól a 106-ig és a 107 tői a 150-ikig. Mély vallásos érzés érzik, lélekzik ezekből a zsoltárokból, bármely nyelvre lefordítva olvassuk is azokat. Teljestele vannak ezek Isten i- ránti dicsőítő magasztalással, benne való erős bizoda- lommal; hálaadással az elvett áldásokért, esdő könyörgéssel az eljövendőkért. A kezünk alatti huszonharmadik zsoltárról azt mondják, hogy a “Zsoltárok gyöngye” hogy a “legédesebb”, amelyet legelősször kell megtanulni, legtöbbször kell hangoztatni, és elfelejteni soha nem szabad. Azt a zsoltárt követi ez, amely a pásztor jajjait sírja el, mig ez, a huszonharmadik-leirja a nyáj reményét, örömét. Leírja, szivünkbe Írja ez, hogy Isten a mi Gondviselőnk, Vezérünk, Oltalmazőnk, Vigasztalónk, és pedig ma, holnap, mindenkor; — oromban, bánat ban, békében háborúban, mindenütt, mindenkor, mindenféle körülmények között. Úgy állítja ez elénk a jó pásztort mint aki nem hajtja, hanem VEZETI a maga NYÁJÁT, és azt megvédi, megnyugtatja, megelé- giti. Nem csoda, hogy bár állítólag kétszáz ötvenezer könyvet Írtak különféle nyelveken erről a zsoltárról, ennek a szépségeit, igazságait nem tudták mégsem kimeríteni. Óh hát ki ne érezné ennek a zsoltárnak örök igazságait ? “AZ UR AZ ÉN PÁSZTOROM AZÉRT NEM SZŰKÖLKÖDÖM.” Nem szűkölködöm: nyugalomban, mert ő szép zöld mezőkön nyugtat meg engemet. — italban, mert Ő csendes vizekhez terelget engemet. Nem szűkölködöm bocsánatban, mért ő ujjászüli lelkemet. Nem szűkölködöm vezetőben, mert ő az igazság ösvényén vezet engem az ő nevéért. Nem szűkölködöm társakban mert ha a halál árnyékának völgyén járnék is Te velem vagy. Nem szűkölködöm vigaszban, mert a te pásztori botod és vessződ az én nyugtatom vigasztalóm. Nem szűkölködöm eledelben, mert az én ellenségeim előtt készítesz nékem asztalt. Nem szűkölködöm örömben, mert te olajjal kened meg az én fejemet. Nem szűkölködöm semmiben, mert csordultig töltőd meg az én örömpoharamat. Nem szűkölködöm sem ebben az életben, mert a te jóságod, irgalmad követ engemet életemnek minden napján. Nem szűkölködöm semmiben sem az örökkévalóságban, mert örökké az én Uram hajlékában lakom. íme ez az a sok öröm, áldás és boldogság, amit David talál a huszonharmadik Zsoltárban, a jó pásztorban. És most lássuk mennyire teljesedik be mindez a mi Megváltó Krisztusunkban, aki János X-ben azt mondja: “ÉN VAGYOK A Jó PÁSZTOR.” Ha az ő juhai vagyunk,' az ő szavát hallgatjuk és követjük is. Nem szűkölködünk nyugalomban, mert Ő mondja minékünk:” jöjjetek én hozzám mind nyáján, kik megfáradtatok és meg yagytok terheltetve és én megnyugtatlak titeket. Nem szomjuhozunk meg, mert ő hívogat magához:” valaki szomjuhozik, jöjjön én hozzám és igyék!” Nem szűkölködünk bocsánatban, mert: “az ember Fiának van hatalma megbocsátani a bűnöket.” Nem szűkölködünk vezetőben, mert: “Ő az ut, az igazság és az élet.” Nem szűkölködünk társaság nélkül, mert ő azt i- géri, hogy: “én mindig veletek vagyok.” Nem szűkölködünk vigasztalásban, mert Ő azzal biztat: “az Atya más vigasztalót ád néktek!” Nem szűkölködünk eledelben, mert Ő mondja minékünk : “én vagyok az életnek ama a kenyere, aki én hozzám jön nem éhezik.” Nem szűkölködünk semmiben, mert Ő mondotta, “ha valamit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Nem szűkölködünk semmiben ez életben, ha követjük az ő tanácsát: “keressétek előszször Istennek országát és annak igazságát és mindazok megadatnak néktek.” Nem szűkölködünk semmiben az örökkévalóságban, hisz ő ígérte: “elmegyek, megkészitem néktek a helyet, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek.” Óh hát ha igy tanít, vigasztal, bátorít és buzdít minket ez a szép ének, a huszonharmadik zsoltár, csoda e ha ma is, és mind az időknek végéig fel-felzendiil az azoknak ajakán, akiknek kebelében a vallásos buzgó- ság tüze olyan lobogó lánggal ég, mint a szent zsoltá- rosnak kebelében ?! Óh ha őseink, öregapáink az üldöztetés iszonyatosságai között erőt, bátorságot, bizodalmát, reménységet merítettek ebből a zsoltárból, s a barlangok torkában, a börtönök fenekén, a korbácsütések alatt is bátran énekelték: “Az Ur énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom, és a halál árnyékának völgyében járva is hívek maradtak az ő őriző Pásztorukhoz: maradjunk hívek mi is s hálát adva eddigi őrizetéért, amelylyel az üldöztetés fellegeit életegiinköről eloszlatta, rendületlen bizodalom- mal haladván vezérlete nyomán, ne szűnjünk meg hálaáldozatunkat buzgó imában és hálaadó, dicsőítő énekben neki bemutatni, követvén a zsoltáriró szavait.” “Az Urnák dicséretet éneklek, Valamig én e világon élek. Az Ur Istent én egész életemben, Dicsérem és áldom szép éneklésben. De viszcntag azt kéreti ő tőle, Hogy éneklésem jó kedvvel végye, És akkor teljes szivemből örvendek, Szép énekeket mondván szent nevének.” Ezen vasárnapi iskolai leczkét kidolgozta: Ludmán Sándor bridgeporti ref. lelkész
