Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-22 / 21. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Vasárnapi iskolai lecke május 23-ra. Jónathán bátorsága Aranyige: “Bátorítsd meg és erősítsd meg magadat.” Józs. 1:6. Saul idejében szorongatott állapotban élt a zsidó nép. A sok előbbi hadakozás kimerítette őket. A földek termékenyek voltak, de mesterembei*ek hiányában nem jutottak elegendő szantóvető szerszámhoz a régieket pedig az ellenséges filiszteusok nem javították ki. A helyzet tűrhetetlen lévén, elhatározta Saul, hogy népét a filiszteusok ellen vezeti. Ám csak akkor vette észre Saul a fegyverek nagy hiányát, amikor népét összegyűjtve a határon, szemlét tartott felettök. Az egész izraelita hadban csak Saul és Jónathán kezében volt vasdárda. Pedig nagy felkészültséggel tolongott a filiszteusok hada Zzidóország felé a Mikmás hegyszoroson keresztül. Saul ennek dacára bízott népe erejében; nyugodtan adott pihenőt csapatainak, maga pedig Gibea város határán mulatni kezdett. Jónathán látva apja könnyelműségét, előhívta fegy verhordozóját s közölte vele tervét, mely szerint a két kőszikla között, melyek a filiszteusok búvóhelye eláll- j ják a hegyszoros torkolatánál, ketten átkelnek s há egyéb eredménye nem is lesz útjuknak, bátor megje- lenésőkkel megfélemlítik az ellenséget; “Netalán velünk lészen az Ur, mert nem nehéz az Urnák sok vagy kevés által megszabadítani.” Ez Istenben bizó szavakra Jónathán fegyverhordozója is bizalommal felett: “Cselekedd meg valami szivedben vagyon: indulj néki, imhol veled vagyok én, kedved szerint cselekszem.” El is indultak Saul tudta nélkül a filiszteusok tábora felé. Azok mikor meglátták a két feléjök közeledő ifjút, gúnyolódva kiáltottak eléjök: Imhol, a zsidók kijöttek az ö barlangi okból, amelyekbe rejtőztek.” S kia-' bálva hívták őket: Jertek ide hozzánk, valamit mondunk néktek. “Jónathán és fegyverhordozója bátran hozzáfogtak a közöttük és ellenségeik között levő hegy megmászásához. Előttük és mögöttük úgy hullott a nyíl és a dárda, mint a zápor. A filiszteusoknak bőven volt fegyverők. Jónathán a filiszteusok sürü sorait elérte s egymásután szabdalta le őket, legtöbben hátokat fordították felé és megfutottak. Bátorsága úgy meglepte őket, hogy vezéreik unszolása dacára feladták a harcot az izraeliták ellen s elszéledtek. Látván ezt a Saul táborának előőrsei, jelentést tyt- tek uroknak, ki elrendelte seregének előnyomulását. De erre már nem volt szükség. Mire a harc szinterére értek, a filiszteusoknak hült helyét találták. Jónathán esete az Istenbe vetett bizalom eredményét szemlélteti. A hitnek paizsa s a Szentiéleknek fegyvere erősebb bármilyen emberi kézzel készített fegyvernél. Ismernünk kell gyengeségünket; az elbizakodottság négy hiba. Gyarlóságunk alázatos elismerése kedves Isten, előtt. De mikor Istennel szövetséget kötünk, vétkeink és a világ bűnei ellen való harcra, Isten segítségének tudatában nem rettenünk meg Isten országa ellenségeinek hatalmától. “Nem nehéz az Urnák sok vagy kevés által megszabadítani”. Mig Isten nélkül élünk, a bűn fogyasztja lelki testi erőnket s a romlás felé haladunk. Sok ifjú könnyebbnek s élvezetesebbnek találja a léha, Istentelen mint a komoly munkával, mértékletességgel, őnmegta- gadással telt életet. Igaz, hogy könnyebb s egy ideig élvezetesebb, a hegy lejtőjén való szánkázás, ám nehéz ismét felmasziíi a hegyre, ahonnan lecsúsztunk. Aki a szent élet utján jár, gyakran hegyen megy keresztül s njeredek sziklákat talál maga előtt. De ha Isten oltja szivünkbe a szent élet vágyát, ő kielégíti azt. Szomjúságot ébreszt lelkűnkben a szent ismeretek után s az i|dvösség hüs forrásaihoz vezet bennünket. Szinte elérhetetlenül magasra tűzi ki életünk célját, de Szent Lelke Sohasem hagy el minket s győz bennünk, az ő országa. “Nájam nélkűk semmit sem tehettek”, monda Isten Fia. Emlékezzünk ez igére. Bármikor tulnagyok nehézségeink, legyőzhetetlennek tűnnek fel akadályaink s terhe ink elviselhetetleneknek látszanak, csiiggedé siink/sikertelenségünk, Bukásunk oka legtöbbször az, hogy megfeledkeztünk attól kérni segedelmünket, akinél /mindig készen áll a tari^cs, a megnyugtatás, megerősítés. Jónathánt fegyverhordo\ója a legnagyobb veszedelembe is elkísérte. A hamis Barát mindig velünk van, mig simán jördül éltünk székéig, de faképnél hagy, a- mikor nehéz napokat élünk. Jóba\átainkat akkor ismerhetjük meg legjobban, amikor bábban, nehézségek között legnagyobb szükségünk van á segítőre. Aki Istenben bízik s szive helyen van, sohasem retteg, nem kételkedik a mennyei Atya gondviselő jóságában, ép ezért ereje, akarata a jóra kiapadhatatlan. “Min deneket cselekedhetem a Jézus Krisztus által, aki enge- met megerősít.” Jónathán páratlanul álló győzelmét i\em vakmerőségének, bátorságának, de elsősorban Istenbe vetett hitének tulajdoníthatjuk. Ezen vasárnapi leczkét kidolgozta: Kovács Ferenc Newark, N. J.-i ref. lelkész.
