Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-04-03 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJa Nagypénteken. Ezt cselekedjétek. Az Ur J. Kr. szenvedései kell hogy megindítsanak minden érző emberi szivet. — Lehetetlen a legnagyobb meghatottság nélkül olvasni az ő halálhoz való készülődésének szomorú leírásait. Tanítványait még egyszer és utoljára egybegyűjti halála előtti estén és végbucsut vesz tőlük. Megáldja őket, mint egy haldokló édes apa megáldja az ő gyermekeit és együtt vacsorálván velők, — megtöri a kenyeret, kitölti a bort is i?y szól hozzájuk;__ Ezt cslekedjétek az Én emlékezetemre! Az Ur Jézus Kr. nak ezen szent cselekményét mi reformátusok úrvacsorájának nevezzük. Mikor a kenyeret veszsziik és pohárt isszuk, Jézusra emlékezünk. Emlékezünk áldozati kínos halálára, melyet érettünk, bűnösökért szenvedett. Keresztyén embertársam, mikor nézesz e szent jegyekre, gondolj Jézusra. Gondolj reá, hogy teste te éretted töretett meg; vére te éretted ontatott ki; higyj ebben s élj oly erkölcsileg, cselekedj, munkálj oly híven, mint Jézus arra példát adott. Vacsora elvégzése után tanítványaival a Gecse- máne-kertbe ment. Itt megfogatik, elhurczoltatván, halálra ítéltetik, Szenvedései híven le vannak Írva a Bibliában. A virágvasárnapi hozsánnát kiáltozó nép pénteken már “feszítsd meg, feszítsd meg”-et kiáltozott. Megfeszittetett. E gyásznapot a megfeszítés, a halál napját, a Nagypénteket vallásos buzgósággal ünnepli meg re f.anyaszentegyházunk a többi keresztyén felekezetekkel, mint azt a napot, melyen az Isten ama Báránya hordozta el a világ bűneit. Meghatóan hangzanak e gyásznapon templomaink boltozatai alatt: “Oh Isten, ki a törődött Szivet meg nem utálod, Sőt a bánatból ejtődött Könnyeket megszámlálod, Kedveljed érzésimet És elmélkedésimet Melyek szivemben támadnak Halálán te szent fiadnak. Szenteljük hát meg töredelmmel, igaz biinbánattal, az Ur J. Kr. nak érettünk történt fájdalmas haláláról való kegyeletes szent megemlékezéssel a mi nagy ünnepünket, — a Nagy pénteket/ 1410 Seventh Avenue *f****************************************#*->» STERLING STUDIO. * * % BEAVERFALLS, PA. * * * Fényképek, fénykép mail sinák, ér .i&zzávalók, Ké* pék rámázása, — és min* den e szakmába való * munka. * Mielőtt hazamenne az 6 J hazába, — nagyittassa jjj meg a fényképjét mi ná* sunk. Jöjjön el és látó * uasMii meg hennünket. ******************************************* ***************************** Világ Megváltója, tört szivek orvosa! Ártatlanul a bűn nagy terhét hordozva Önmagadat adtad a kereszthalálra... Nagy nevedet áldva emliti a hála. Halálod minekünk uj életet adott.... —így elevenül meg az erkölcsi halott. — így lön bétessége a földnek az éggel, Jákob lajtorjája az égig igy ér fel. Bár csak sziveinknek minden dobbanása Vezetné lelkünket örök jobbulásra, Hogy drá?a véreden megváltottak lennénk, S az idvesség hona tárulna majd elénk!... Hitünk fejedelme! lm kereszted alatt Szivünkben az erény diadalmat arat, Könnyeket hullatva, lelkünket tisztitva, Reménységgel nézünk az égi kárpitra.... Dombi Lajos A feltámadás ünnepén. Fájó szívben kérdés támad: Lesz-e vége a bú-árnynak? Csiiggedésre jön-e remény, Keresztyének élet-egén ? S im felhangzik: “Feltámadott!” A Megváltó már nem halott, “Győzedelem, győzedelem!” öröm fakad a szivekben. Keresik bár, nem találják, Kik gyászolták a halálját, Mert az Ur nem engedhette, Hogy rothadást érjen szentje..... “Lerontották a templomot”, Kővel fedték be a romot, De a jóslat valósulva: Felépült a templom újra.... “Nincs már szivünk félelmére” Jutni halál éjjelére, Mert a remény-csillag ragyog, Hogy feltámad, fel a halott. Mert “Jézus él, mi is élünk”, Megvirrad majd siri éjünk, Midőn örök biránk szava Szivünk zárját fölszaggatja. Oh isteni nagy kegyelem! Munkálkodjál a szivekben, Hogy egykor a magas mennyben. Mindnyájunknak helyünk legyen! Dombi Lajos.
