Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-10 / 2. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Várnak rád valahol. Be, megtapostak vérbe, könnybe, sárba, Be, megtagadtak, drága szincsokor! Bagoly csapott most az ölyü-madárra, o a békéit torból lett csúf zomotor. Magyar kövön, utcáink bus bazaltján Vad móc lovak patkója vert ki dalt S oláh dudált, hol tegnap büszke-nyalkán Magyar huszárok érczkürtje rivallt. Ezeresztendő álmodó titánja, Földhöz kötött, leláncolt Güllivér, Ki hogyha támad, mindig maga bánja, Mert testvérkeze össze sose ér, Ébredsz-e most, hogy virrad a reggel; “Ébredj hát, Ádám, álmod véget ért”, S ha feltekintsz, a két látó szemeddel, Tán látsz az égen egy kis kék fényért. Hagymázas álom volt csupán e bus év, Örök nagypéntek, rossz lidércnyomás, De pirkad már a nagyszombat, a husvét, Harangzúgás, szép feltámadás. Az őszi szélbe zászlónk drága szárnya Tavaszi nótát csattog vidorul, Magyar pengén libben meg fényes árnya, Magyar az ég, amely reá borul. S magyar a kéz, mely hiven védi, ójja, Magyar a dob, mely alatta pereg, Meghallja hangját Kárpát hü lakója, Háromszék, Bánát, Sopron és Bereg... Be, áldott szép e késő-őszi reggel, Gyémántot hint a mentékre a dér-----Remény tündére játszik két szemeddel, Hogy les2 még szöllő, lesz még lágy kenyér. És jön egy nap, mely szebb lesz, mint az álom Lesz még szüret, dévaj farsangi kedv, Hogy zeng még vig dal túl a Tiszaháton, És csurran még Tokajba drága nedv. Szent fényt sugárzik újra büszke Zászlónk, — Lándzsás hegye kelet felé tekint — Lesz még Dobónk, Zrínyink, Hunyadi Lászlónk Lesz Bethlenünk és Bocskaynk megint. Zászlónk lobog, kemény magyar kéz fogja; A dob a szivünk ritmusán dalol; Felzeng a kürt, magyar kürt: azt riogja: “Hahó, testvér, várnak rád valahol! Várnak rád valahol!” Budapest, 1919 XI. 14. KULINYI ERNŐ. A Homestead és vid. ref. egyház 1919-ik évi jelentése. VISSZATEKINTÉS. Isten szent nevének segítségül hívása mellett kezdettük el, — és most Isten áldó szent kegyelmének hálás emlegetésével rekesztjük be az 1919-ik esztendőt! Ilyenkor, — esztendőnek kezdetén és végén, — meghatottság vesz erőt lelkeinken. Egyfelől a múlt idők átélt emlékei, másfelől a bizonytalan jövőnek ?ondo- latai foglalkoztatják lelkeinket. De akár a múlt emlékei, akár a jövőnek bizonytalansága aggaszzanak bennünket, — egyformán Istenhez kell folyamodnunk, — mert ő az egyedül, ki meg- vi ?asztalhat, s ő az Ki me?erősithet bennünket. — Isten maga biztat, sőt egyenesen felhív bennünket szent Igéjében arra, — hogy hívjuk ötét segítségül minden mi bajainkban, és Ő megsegít bennünket. — Oh hányszor tapasztaltuk is ezen ő kegyelmes ígéretének beteljesítését magunkon! _Épen ezért mindenkor hálásan és bizodalommalteljesen kell éreznünk Urunk, Gondviselő Jó Iste níink iránt, — tudva hogy ő nála van kegyelem, erő és szent segedelem számunkra! De nemcsak mint egyes embereknek, — hanem mint gyülekezetnek is méltó okunk van a hálaadásra. Mert az elmúlt esztendő az Ur jókedvének áldott esztendeje volt reánk, Krisztus híveire és e gyülekezet tagjaira nézve. Lelkileg épültünk mint gyülekezet Abban, a Ki Fő, — a mi Urunkban a Jézus Kr. ban, — és külsőle?, anyagilag is erősödtünk, nem azért, hogy földi javakat gyüjtsünk egyházunk gazdagára, hanem azért, hogy egyházunk anyagi, minél jobban való megerősödését felhasználjuk arra, hogy mihamazabb önállók legyünk és hogy igy annál több jót tehessünk, annál nagyobb mértékben betölthessük a kér. segítő és könyörülő szeretet törvényét. — Ma már elmondhatjuk, hogy egyházunk abban a helyzetben van, hogy úgyszólván nem is érezi azt a csekély adósságot, melyyel még a főt. Missiohatoságnak tartozunk. A 17 év alatt több mint 22 ezer dollár adósságot fizettünk ki templom adossági törlesztésbe és pontosan kifízettti k ezen hatalmas összeg után mindenkor esedékes kamatokat is, valamint természetesen az egyház fenntartásának mindenkori folyó számláit. — És az is teljesen bizonyos, __ hogy ha a 4 hónapon tartott aczélgyári strájk ki nem ütött volna, — az ez év Jul. havában megindított templom alapítványi mozgalom oly nagyszerű sikerrel végződött volna be, hogy annak eredményeképen legalább is öt ezer dollárt tudtunk volna egy öszszegben le- törleszteni egyházunk függő adósságából. — Ez az alapítvány mely Kolysza Bert. e. t. hü kezelése alatt állott igy is közel két ezer dollárral segítette előre egyházunkat. Röviden következőkben foglalom össze az esztendőnek eseményeit: Isteni tiszteleteink az esztendőnek minden áldott vasárnapján és szent ünnepein pontosan megtartattak volt. A lelkipásztor az ő főtisztjének ismerte mindenkor, hogy ennek a gyülekezetnek a lelki érdekeit szol
