Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-03 / 1. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA *******************************************-H_r 5JC | Egyházi beszédek a socialis- | í musból. ! 9ÍC !k******************************************* Irta s a nyíregyházi lutheránus templomban elmondotta Paülik János, nyíregyházi ev. lelkész. IlI.ik PREDIKACZIÓ. Azért, amiképen vettétek aképen járjatok ő bennew Krisztus Jézust, az Urát, akmeggyökerezvén és tovább épülvén ő benne és megerősödvén a hitben, amiképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, melv emberek rendelése szerint és nem a Krisztus szerint való! (Kolossá 2, 6—8.Keresztyén gyülekezet! Folytatni fogom a szocializmusról megkezdett elmélkedésemet. E tárgyról elmondott két beszédemben rámutattam arra, hogy a szocializmusban — értve annak nemes, eszményi alakját — sok, a keresztyén egy gázéval közös vonás van, amennyiben ez is, amaz is arra törekszik, hogy az emberiség sorsán javítson, részint a mai társadalmi életben tapasztalható ferdeségek kiküszöbölése, részint pedig a jólét emelésére alkalmas eszközök bevezetése által. De rámutattam arra is, hogy a szocializmus ezen eszme megvalósítására olyan utat és eszközöket választott, amelyek az emberiséget a kitűzött célhoz sohasem fogják elvezetni. Szépek a szocializmus álmai: általános jólét, olyan társadalmi viszonyok, amelyek közt mindenki egyformán jó és boldog legyen, hanem hát erről le kell mondanunk! Az élet sohasem lesz a teljes boldogság megtestesülése ; ez a föld sohasem lesz a tökéletesség hazája; s a szocializmus épen nem alkalmas arra, hogy azt azzá tegye. Mert a szocializmus mindjárt a kiindulási pontnál élté vesztette az utat arra nézve, hogy i- gazi jólétet teremtsen. Eltévesztette annyiban, a- mennyiben azéletben előforduló bajok és elégületlen- ség okait egyoldalulag csak a mai társadalmi és gazdasági berendezésben látja és keresi s ezek megváltoztatásával véli a bajt orvosolhatónak, holott ennek gyökerei mélyebben fekiisznek; feküsznek t. i. az emberi lélekben, a valláserkölcsi viszonyokban, amelyeket senkinek sem szabad figyelmen kívül hagynia, aki az állapotok javítására törekszik, sőt egyenesen ezeknek a javításán kell a társadalom javító munkát kezdeni. Sohasem volt az emberiségnek jobb barátja s nagyobb jóltovője, mint volt Krisztus Urunk; és ő — 'amint tudjuk — az emberiség szebb jövőjének mun- kálását nem uj társadalmi szervezetek létesítésével, hanem azon kezdte meg, hogy magukat az embereket törekedett megjavítani, szivöket igyekezett megneme- siteni, tudván azt, hogy a jó intézményeknek a jó emberek az igazi támaszai, sőt a nemes szivek minden külső rendszabályok nélkül is nemesen fognak tudni eljárni. S ez az útja a társadalom javításának ma is. Ebben a munkában természetesen Krisztus szelemi őrösének: az egyháznak kell elölj árni s azt vezetnie, karöltve mindazon tényezőkkel, amelyek ezen munkájában segítségére lehetnek, bármily nevet viseljenek is különben A szociális nagy kérdés, amely korunkban annyi észt és kezet tart állandó mozgásban, csakis a keresztyén egyházzal karöltve oldható meg; s nélküle, vagy talán az ő szellemével ellentétes irányban, az mihamar zátonyra fog kerülni. Épen azért kötelessége az egyháznak e téren megtenni mindent, ami tőle telik. S mi a keresztyén egyház feladata a szociális kérdés körül? Éppen erre a kérdésre óhajtanék mai elmélkedésemben feleletet adni, amikor azt mondom, hogy feladata : 1. a vallásosságot ápolni, 2. a szeretetet hirdetni és gyakorolni s 3. oda hatni, hogy az igazság és szeretet szelleme hassa át a törvényeket is. I. Mit gondoltok, szeretteim, vájjon a legközelebbi évtizedekben előbbre haladt-e az emberiség a boldogság utján? fényes kultúránk általánosabbá tette-e azt? A tapasztalat azt tanúsítja, hogy nem. Amennyire egy korosabb ember az időnek egy nagyobb szakaszán végig tekinthet, úgy tapasztalja, hogy körülötte sok minden előnyösen változott meg külsőleg, bensőleg a- zonban az emberek mintha hátrányukra változtak volna meg. Régebben az emberek egyszerű hajlékokban laktak, messze mérföldekre gyalog, vagy rázós kocsin jártak, ruházatuk és eledelük is szerényebb volt, mint ennek a mai selyemben és aranyban pompázó nemzedéknek: és mégis — tudja Isten — azok a régi, egyszerű emberek sokkal kedélyesebbek s boldogabbak voltak, mint a maiak. Ha baj érte őket, ügyüket az Istenre bízták; ha szenvedniök kellett, felnéztek arra a vérző főre ott a Golgothán s csendes megadással viselték keresztjüket s véteknek tartották volna még csak egy zokszót is kiejteni a gondviselés intézkedése ellen; ellentétben a mai elkényeztetett nemzedékkel, amely a legkisebb megpróbáltatásnál mindjárt összeesik, nagy igényekkel ostromolja az eget s örökös zúgolódással jár az Isten szép ege alatt. A közszellemnek ez a hátrányos megváltozása pedig onnan ered, hogy az emberek eltávolodtak az Istentől s igy szivükben az a forrás, melyből az ősők é- letereje, boldogsága táplálkozott, kiszáradott. Mert ha nem ámítjuk magunkat, be kell vallanunk, hogy vallásosság tekintetében messze mögötte állunk őseinknek. A vallásnak, úgyszólván, csak a külső kereteit tartottuk meg, tartalmát azonban nem. Tanitgatjuk ugyan ma is a vallás igazságait az iskolában, de ezt a tanítást is leszorítottuk már heti egykét órára. S a családi otthonok, amelyek hajdan mindmegannyi tűzhelyei voltak a vallásosságnak, ma már nem csak hogy segítségünkre nem jönnek a vallásos érzés ápolásában, de sőt rósz példaadásukkal sokszor még ellene dolgoznak az egyháznak. Ennek folytán a mai nemzedék vallási tekintetben tudatlanul nő fel; tele van hitetlenséggel, kételyekkel, mihelyt az életben nagyobb megpróbáltatással találkozik. Most már képzeljétek el az ilyen hitszegény lelket hogy mi lesz vele, ha esetleg később olyan emberek befolyása alá kerül, — aminök, sajnos, korunkban bőven akadnak, — akiknek minden szavuk szintén izzik a gyűlölettől s elégületlenségtől; akik mindent leszólnak a világon, még magát a jó Istent is; de akik másfelől kitünően tudják legyezgetni az emberek hiusá-
