Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-07-05 / 27. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Családi Kör. Gyermekeknek. A jószívű gyermek. Egy felvidéki szegényebb sorsú tisztviselőnek volt egy Lajos nevű tanuló fiacskája. Mivel a fiú jól tanúit, szüléi elhatározták, hogy fiukat a szomszéd városi nagy iskolába küldik, hogy ott tanúljon s legyen belőle tanúit ember. Ámbár a szülék sem voltak gazdagok, mégis csak ellátták egy kis útravalóval kis fiokat s úgy küldték el Sárospatakra a nagy iskolába. Itt Lajos egy hideg téli napon, a mint iskolába megy, meglát az ut- czán egy didergő koldús gyermeket, a kit vékony ruhácskájában majd megvett az Isten hidege. Sokan jár- tak-keltek mellette, a nékűl. hogy könyörültek volna rajta. A kis Lajosnak annyira megesett a szive a szegény gyermek nyomorúságán, hogy hozzáment s megszólította: —“Hát te miért jársz ily rongyosan ebben a kemény hidegben?” —“Mert nincs más ruhám— felelt neki a koldús gyermek. —“Hát miért nem kérsz édes a- pádtól ?’’ — kérdezte tőle megint Lajos. “Hiszen nekem nincsen édes apám. Egy édes anyám van, az is betegen fekszik. Nincs kitől kérnem— felelt könyezve a szegény gyermek. A kis Lajos jó szive annyira megesett a szegény gyermek nyomorúságán, hogy a fiút elhitta magához s gazdája beleegyezésével a tulajdon régibb téli kabátját a koldús gyermeknek oda ajándékozta. Lajos édes anyja sirva fakadt ö- römében. hogy oly jószivű gyermeke van. És a jószivű gyermeket az Isten is megáldotta. Ő, a szegény tisztviselő gyermeke, idővel nagy úrrá és hires emberré lett. A medvebőr. Két vadászficzkó hallotta, hogy a falu erdejében egy medve tartózkodik. S minthogy oly izmos maczkó rég nem volt azon a környéken, előre fenték fogukat a gyönyörű bundára. “ Ha meglövöm — mondá az egyik — olyan bundát varratok belőle, milyent még senki sem látott.” “De hiszen én lövöm meg — szólt a másik — és bőrét eladom. A szűcs megígérte már érte a 20 koronát.” Azalatt eljött a les ideje. Nem sokáig kellett várakozniok. Hanem mikor meghallották távolról a csörte- té'st, mégis megszeppentek. Mikor pedig közelebb jött a medve s egyet bődűlt, usdi! elhányja puskáját, tarisznyáját, a melyik a bőrt elalkudta és oly sebesen, a mint csak tőle telt, felmászott egy fára. A másiknak már nem volt ideje erre. Szerencséjére eszébe jutott, hogy a medvék a holt embert nem hántják. Földre terűit hát, lélekzetét visszatartóztatta s úgy hevert ott, mint halott. A medve nagy mérgesen rárohan; de látja, hogy egy tagját sem mozdítja, azt hitte, meghalt. Szagolgatja, forgatja egy darabig s végre ott hagyja. Midőn a talpas már jó távol vala, a mi vitéz vadászaink is elékullog- tak rej tekéikből. Ekkor a favitéz kérdé a földvitéztől: “Hallod-e, mondsza, mit súgott a medve?” “Hja, barátom, válaszolt a másik, mindent nem értettem, de azt tisztán hallotta a jobb fülem: “Nem szabad addig eladni a medvebőrt, még a medve nincs kézben.” A bal fülembe pedig ezt súgta: “Ki barátját a baj idején cserben hagyja, haszontalan ember.” Az okos leány. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros és okos lálnya, a ki olyan okos volt, hogy hetedhét ország ellen járt a hire. Meghallja ezt a király. Oda izén a leánynak, hogy van neki a padlásán száz esztendős kendere, fonja meg aranyfonálnak. — A leány erre vis- szaizen, hogy van nekik száz esztendős sövényük, csináltasson abból a király aranyorsót, akkor szívesen rnegfonja az aranyfonalat. De azt csak nem kívánhatja a király, hogy az aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg. Tetszett a királynak a felelet. Megint azt izeni, hogy van neki egy lyukas korsója a padláson, f oldj a meg, ha tudja. Megint visszaizen a leány, hogy fordittassa ki hát a király a korsót. Mert az öreg apja sem látta, hogy színéről toldoztak volna meg valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a királynak. Most meg azt izeni, hogy menjen el a leány ő hozzá, de úgy, hogy még se menjen; köszönjön is mikor elébe ér, de még se köszönjön; vigyen is neki ajándékot, ne is. Erre a leány elkéri az apjától a szamarát, felül rá, aztán úgy megyen a királyhoz. Otthon egy galambot megfogott, szitával lebontotta és elvitte magával. Mikor aztán a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meghajtotta magát, aztán a galambot a szita alól elrepítette. így aztán ment is, nem is; köszönt is, nem is; vitt is ajándékot, nem is. A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt elvette feleségűi. Iskolai Imádság. Oh Uram Istenem, Nagy a Te jóságod, Megengedted érnem, Mire szivem vágyott. Magyar iskolánkba, Feljöhettem ismét, Sok szépet tanulva, Megyek el majd innét. Ámen. DR. RAY G. WELLS FOGORVOS. Hivatalos órák reggel 9-től d. u. 5-ig. Este 7-9 ig. Vasárnap megállapodás szerint. CITY BANK BLDG. PHONE 7254. LORAIN, 0.
