Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-03-29 / 13. szám
Published and distributed under permit (No. 387) authorized by the Act of October 6, 1917, on file at the Post Office of Pitttsburgh, Pa. By order of the President, A. S. Burleson, Postmastei General. Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa. Editors residence address: REV. ALEX HAR SANYI, 1008—10th Ave. Homestead, Pa. MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. entered as second class mail matter: April i6, 1917. PUBLISHED EVERY SATURDAY. AT THE POST office at Pittsburgh, pa. ^Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in section 1103» Act of October 3, 1917, authorized July 11, 1918* VOLUME XX. ÉVFOLYAM, 1919 Márc. 29, No. 13. Szám. Mi legyen hát a mi teendőnk, hogy mig egyesülési szándékunk komoly voltáról tegyen az tanúságot,, addig másrészről hozza is meg a mindnyájunk által ó- hajtott eredményt? Elmondom tervemet egyszerűen s aztán magyarázza közülünk ki-ki úgy, a mint neki tetszik. 1. Mivel a magunk helyzeténél, bár itt is van elég- bajunk, kétségtelenül jobban aggaszt mindnyájunkat az erdélyi, felső magyarországi, de még a bel magyarországi egyházaknak is a sorsa, feledjük egy perezre' a magunk baját s igyekezzünk segíteni ott, hol nagyobb a szükség. Kérjék fel azért egyházi lapjaink az egyes egyházakat, hogy a Husvét ünnepét tegye minden magyar egyház missioi vasárnapnak s az akkor befolyó adományok az erdélyi és felső magyarországi református egyházak felsegélésére fordittassanak. A begyülendő adományokat az egyházmegyei pénztárnokaiknak, az amerikai fenhatóság alatt álló egyházak a Ref. Church magyar egyházmegyei pénztámokának küldj ékel. Az összeg aztán közös intézkedés szerint legyen eljuttatva rendeltetési helyére. 3.) Két nagy ellenvetés lesz ez indítvány ellen. Az egyik, hogy háborús állapotban Magyarországra pénzt küldenünk nem szabad. De missioi célra gyűjtenünk igenis szabad s ennél szentebb missio még nem- állott az amerikai magyar egyházak előtt. 4.) A másik ellen vetés a magunk szüksége. Minden egyház nagy reménységgel tekint a husvét felé, hogy tetemes terhét a hívek kegyes adományaival könyitse. Lehet, van egyház, mely épen ezen adományokból reméli kifizetni utolsó részletét adoságának. A garyi egyház meg épen templom építéshez számit kezdeni. De hogy is mondta Kossuth Lajos: Ha van fájó seb, mely orvoslásra, szenvedés, mely enyhületre vár, még várjon egy ideig! Ennél nagyobbat Atyámfiái, én nem tudok mondani s a ki akarja, érti. TEGYÜNK! Midőn a Nyugoti Magyar Ref. Egyházmegye múlt évi őszi közgyűlésén az egyház megye egyházi és világi képviselői, a keleti egyházmegye két lelkésze, Preszby- terian részről T. Hanko Gyula s a Reformed Church részéről csekélységem jelen voltunk, mindnyájunkat igaz lelki örömmel töltött el az a vágy, mely a jelenlevők sziveiben élve egy határozat alakjában öltött testet a gyűlésen, mely kimondotta a különféle árnyalatok békés együtt munkálkodásának szükségességét. Azóta egy félév telt el s türelemmel vártam, hogy e határozat testbe öltöztetéséhez a nálamnál hivatottb- bak fognak hozzá, illetve teszik meg e tárgyban az első lépést. Sajnos, a jó szándékot még idáig nem követte a tett, vagy legalább nem követte abban az arányban, melyet e kornak rohanó szelleme tőlünk is jogosan megkövetelne. Igaz ugyan, hogy a clevelandi hazai és pres- byterian egyházaknak s lelkészeinek egy templom avatás alkalmával történt együtt működése a jó szándék mellett bizonyít, 1) de más részről azt sem lehet tagadnunk, hogy ha bár a durva sértegetések el is hallgattak, a gyengéd szurkálózások még mindig gyakoriak s aligha fognak megszűnni addig, mig e tekintetben nem teszünk mi magunk valamit. A közeledésnek szép jele bizonyára az is, hogy a nyugati egyházmegye két főtisztviselője megkereste a Presbyterian szövetséget a magyar országi idegen uralom alá jutott egyházaink ügyében s én azt hiszem, nem tévedek, ha reményiem, hogy lépéseiknek lesz is valami sikere. De még ezt sem tartom közös érdekünk ügyében tett cselekedetnek. Itt is csak mást kértünk, hogy tegyen helyettünk. 2) i 1) Úgy illett volna, hogy erről dicsérő referáda jelenjen meg a csati, újságban is, de úgy látszik, nem igen kívántak vele dicsekedni. 2) Ha lesz az akczionak valami sikere, — azt is a Reformed Church közbenjárásának, és pedig épen Dr. Good lelkes magyarbarát amerikai theol. tanárnak fogjuk köszönhetni. Dr. Good ur épen a napokban kereste meg informácziot kérő soraival lapunk szerkesztőjét is. 3) Gyönyörű gondolat, — de nemzetiségi ellenfeleink nem fognak é ellenünk még az irgalmasság és testvéri szeretet szent cselekvényéből kifolyólag is tőkét kovácsolni ? Ne feledjük, — hogy Magyarország még mindég ellenséges államnak tekintetik Amerikával szemben és még mindég érvényben van az Enemy Act, mely tiltja ellenséges ország lakóit pénzzel, vagy élelemmel vagy bármivel is segíteni. Vigyázzunk nehogy rontsunk, mikor segíteni és jót tenni akarunk! 4) Tökéletesen igaza van Nt. Boros lelkész urnák. De vájjon szent pénznek tartja é az összegyűjteni szándékolt pénzt az: amerikai kormány is?
