Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-12-06 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LA» jA i gyógykezelésre szorulnak s amelyeket a mai társadalmi rendszer mellett s az eddig ismert orvos-szerekkel meggyógyítani nem lehet? A szocializmus szószólói, amikor társadalmunk sebeiről szóknak, példa gyanánt különösen a nyomor és bőség ellentéteire szeretnek mutogatni... “íme, nézzétek csak, — mondogatják, — milyen ez a mai társadalmi berendezés! Az egyik ember mindenben dúskál, munka és fáradság nélkül meg van mindene, ami széni ének-szájának tetszik; míg a másiknak még elegendő kenyere sincs, holott keserves verejtékezés az egész élete. Milliók verejtékeznek néhány ezer ember kényelméért, akik őket rabszijra fiizik, kiszákmányolják, munkájok hasznából nekik legfeljebb csak morzsákat juttatva.... Meg kell tehát dönteni az olyan társadalni rendszert, amelynek keretén belül az ilyen égbekiáltó igazságtalanságok lehetségesek s alkotni kell egy újat, amely egyenlőséget teremt az emberek között: rangban, vagyonban, munkában s élvezetekben!” Körülbelül ez a veleje a szocializmus részéről elhangzó panaszoknak. S aki az életet nyitott szemmel nézi, annak el kell ismernie, hogy e feljajdulásban sok igazság van. Igen, szeretteim, van e földön nem egy olyan helyzet, amely bántó, mert igazságtalan. Van e földön nyomorúság, amelynek nem volna szabad léteznie, s amelyen emberkéz sokat enyhíthetne, mert emberkéz is okozta. Van e földön életviszony, amely megalázza az emberi méltóságot, mert rabszolgai. Van e földön önzés, mely a gyöngét kizsákmányolja, s teszi sokszor nyiltan és büntetlenül. Van méltánytalanság is bőven, mely a becsületes törekvést érvényesülni nem engedi, méltókép nem jutalmazza. Nagyon igaz, hogy számtalan seb tátong társadalmunk testén és igen sok sok igazságtalanság vár orvosra! S mikor a szocializmus ezekre rámutat s rájok gyógyirt keres: vájjon azért haragud- junkrá? s elkárhoztassuk-e azért, mert talán itt-ott kissé durván kezeli az igazságot? Ez nem volna komoly eljárás s nem volna méltó hozzánk: azon egyháznak a tagjaihoz, amely egyház tudvalevőleg szintén azt tartja s tartotta mindig egyik főfeladatának, hogy balzsamot öntsön az emberiség vérző sebeire, Ilyetén eljárásunkkal eltévesztenék az igazságot, amelynek varázsereje pedig annyi jót eszközölt e világon. Helytelenül cselekesznek tehát azok, akik korunknak ezt a hatalmas mozgalmát: a szocializmust elitélik, anélkül, hogy meghallgatnák; vagy mert az ő önző érdekeiknek ellentmond, egyenesen a gyehennára kár- hoztatj ák. Legyünk méltányosak, Atyámfiái, s ne hunyjuk be szemeinket számdékosan az igazság előtt! A szocializmusban nagyon sok igazság van s igen sok alapelve, törekvése és ideálja olyan, hogy azok ellen a legeszményibb álláspontról sem lehet komoly kifogást emelni. Avagy mi kifogásolni való lehetne abban például, hogy a szoc ializmus javítani akar az emberiség sorsán s hogy egy szebb jövőn dolgozik? Avagy nem erre törekedett-e eleitől az emberi nem!? Nem ennék a törekvésnek a megnyilatkozásai-e a különféle forradalmak, szabadságharcok, felfedések és népvándorlások a történelem folyamán ?! A magyar szabadságharc épugy ennek a törekvésnek a jegyében született, mint akár a francia forradalom, akár a Dózsa-féle lázadás, vagy — nem bánom — a Grachusok-korabeli rabszolga felkelések, vagy a zsidó makkabeusi harcok. A társadalmi jólét kérdése az emberiségnek egyik állandó nagy problémája s aki általa sarkaltatva bármely téren valamit javítani törekszik, az az emberi természet örök törvényének hódol. Vagy — hogy tovább menjek a szocializmus bírálatában — mi hibáztatni való lehetne abban, hogy ez a mozgalom a munkásviszonyok rendezésére törekszik, s egyrészől kíméletet követel a nehéz munkában verejtékező munkások részére másrészől pedig igazságosabb arányt kíván létesíteni a gazdasági s ipari termelés és megosztás között, hogy igy minden szorgalmas munka megtalálja a maga méltó bérét s a munkaadók ne gazdagodhassanak igazságtalanul munkásaik elvont verejtékéből ?! Vagy mi hibáztatni való lehetne abban is például, hogy a szocializmus bizonyos régi kereteknek, — a- melyeket egy régi kor alkotott meg, s amelyek csak néhány embert fogadnak be s részesítenek kiváltságokban — kitágítására törekszik, s azt kívánja, hogy minden, emberi hivatását komolyan betöltő embernek megadassanak azok a jojgok, amelyek emberi mivoltának kellő kifejtésére s érvényesítésére nélkülözhétiének ?! Avagy mi hibáztatni való lehetne abban, hagy a szocializmus hadat üzen az emberi nem pusztító rémének : a háborúnak, s azt sürgeti, hogy a béke és háború kérdéseiben ne uralkodók kényekedve, hanem maga, a benne vértontó nép döntsön s a nemzetközi viszályokat választott bíróságok bírálják el?! Vagy mi hibáztatni való volna például a szocializmusnak ama kívánságában is, amely szerint ő a kultúra áldásait mindenkinek megközelíthetővé tenni óhaj ja s e célból ingyenes népoktatást, ingyenes gyógykezelést, ingyenes igazságszolgáltatást sürget; sürgetvén egyúttal azt is, hogy a fejlődő korban lévő gyermekek minden kereseti munkától s a nők is az éjjeli, valamint a szervezetökre káros munkától eltiltassanak?! Ugyan kinek lehetne kifogása a kiforrott és megtisztult szocializmusnak ezen s ezekhez hasonló törekvései ellen? Nekünk, evngyéliumi keresztyéneknek, az evangyé- liom szellemében azt kell hangsúlyoznunk és vallanunk, hogy az emberek mindnyájan Isten gyermekei lévén: egyik embernek a másikat zsamokilag elnyomni, önzőén kizsákmányolni, s amig becsületes utón halad, természetes jogaitól megfosztani nincs joga. S vallanunk kell azt is, hogy e földön, melyet a gondviselés oly gazdagon szerelt fel mindenféle jókkal, akadhat ugyan itt- ott szegénység, de nyomornak léteznie nem szabad, lévén előbbeni Isten rendelése, utóbbi azonban mar emberek biine. S nem szabad előfordulnia annak sem, hogy a becsületes szorgalom valaha kenyeret vagy tisztességet legyen kénytelen nélkülözni. Szeretett testvéreim! A szocializmus elveiben igen sok rokonvonást találunk a keresztyénség elveivel, sőt az emberszeretet és méltányosság nagy elvét, — amelyeknek zászlaja alatt küzd és amelyeknek nevében meghallgattatást követel, — egyenesen a keresztyén- ségtől kölcsönözte, anélkül talán, hogy tudná, vagy azt elismerni akarná. Nem tagadhatjuk el a szocializmustól azt sem, hogy dacéra ifjú voltának, mái' is igen sok jót tett az emberiséggel, amennyiben az alsó osztályok sebeinek
