Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-11-08 / 45. szám

o AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ten áldása nem is maradt el. A gyülekezetben minde­nek ékesen és szép renddel folytak és anyagi bevételei is olyanok voltak a hivek vallásos buzgóságából kifolyó­lag, hogy a huszonkét ezer dollárba került nagytemp- lon felépítésével származott teher sem volt elviselhe­tetlennek mondható. Egyesek, családok szives öröm­mel áldoztak Isten ingyen kegyelméből nyert javaikból az egyház oltárára és soha egy szempillantásra sem ejtette remegésbe a sziveket az aggodalom az anyagi gond miatt, és nem indította arra, hogy engedjen a kisértésnek és az amúgy is nagyon megterhelt Magyar állampénztárhoz forduljon segítségért. Az észak — amerikai egyesült államokbeli református egyház sze­rető gondját reá folytonosan kiterjesztette, mint a többi hozzátartozó gyülekezetekre is , és az uj temp­lom felépítésében is hatalmasan segítette két és fel százalékos kölcsön adásával és a lelkészi fizetés foly­tonos kiegészítésével. Bizony méltán énekelhették e gyülekezet tagjai mindenkor és énekelték is: “örül mi szivünk, mikor ezt halljuk, A templomba mégyünk. Hol Ur Istennek, Szent igéjét halljuk!’’ De az öröm derűs egére komor felleget vont az 1909-ik év őszén a szeretett lelkipásztor Harsányi Ist­ván betegsége, mely ágyba döntötte őt, pár hó nappal azután, hogy az egyház hatalmas segítő támaszát a “bridgeporti első magyar református nőiegyletet” ne­hány lelkes nővel gyiitt megalakította. És e betegség ellen nem volt, lehetett védekezés. Hónapokon át tartó szenvedés után a htt szolga lelkét Teremtőjének aján- 1 va 1910-ik évi Február hó 10-én szép csendesen vég­ső álomra hunyta le szemeit. Temetése óriási részvét mellet ment végbe. Nem csak családja és gyülekezete, nemcsak lelkésztársai gyászolták, hanem gyászolta az egész bridgeporti magyarság amelynek körében val­lás felekezetre tekintetet nélkül, ahol csak kellett, a- hol csak lehetett, szívesen tett jót! A Gyülekezet 4-ik Lelkésze Nt. Ludmann Sándor. Utódjául e sorok Íróját, akkor East. Chicagói, Ind, lelkészt választotta meg a gyülekezet. — Isten intéz­kedését kellett e választásban látnom s nem lehetett az elől kitérnem, annyival is inkább, mert ekkor már tulajdonképen harmadszor esett reám e szép és nagy gyülekezet választása.—Elfogadtam a meghívást, vagy választást és 1910 Márczius elején eljöttem és elfoglal­tam itt a lelkészi hivatalt és igyekeztem annak a né­kem adatott kevés talentomok mértéke szerint, de hí­ven, igazán megfelelni. Megismertem és meg is szeret­tem ezt a jó, templomszerető, buzgó népet, akik között az Ige hirdetés valóban gyönyörűséges. Nem féltem az ellenáramlattól, amit bizonyít az is, hogy mindjárt hi­vatalom elfoglalása után “egyházi szabályzatot” ké­szítettünk, amely rendelkezzék az egyház tagok jogai és kötelességeire nézve. — Bevált! Nem ártott az egy­háznak, de sőt használt. Nem is lehetet másként! Akik igaz utón járnak, nem lehetnek a jó “rend ’nek ellensé­gei. Akik pedig a jórendnek ellenségei, azokat ha el­veszítjük is, tulajdonképen talán nem is sokat veszí­tettünk. És mi nem is veszítettünk. Az egyház min­dennemű dolgai haladtak tovább az előbbi helyes nyo­mokon. Templom, vasárnapi iskola látogatás, szom­bati — nyári magyar iskola; — nőiegylet, énekkari élet mind — mind magas szinvonalon állott, sőt élt és működött a szintén néhai. T. Harsányi István által szer­vezett “Magyar Keresztyén Ifjúsági Kör” is. Az ének kar működése csaknem teljesen folyonosnak mond­ható, és ha itt — ott fennakadás állott is elő, az legin­kább annak tulajdonítható, hogy rendes, állandó taní­tót és énekar vezetőt nem kaphattunk, miután a kon- venti elnökség tilalma ellen cselekedett az, aki Ma- gyaroszágból hozzánk, mint “nem csatlakozott’ egyház­hoz pályázott volna. De mi azért éltünk, ami egyházi életünkben, ab­ban a boldog tudatban, hogy mint Krisztus népe, és mint Kossuth népe egyaránt tisztünknek és rendelte­tésünknek megfelelően igyekezünk élni, s munkáljuk az Isten országa, a Krisztus országa javát, terjeszté­sét; Isten félelemre és haza — meg fajszeretetre tanít­ván népünket, nem felsőbb parancsra, nem kormány- zsoldért, hane szivünk, lelkünk benső indíttatásából. Az 1911-ik évben uj orgonára alapot kezd énekka­runk. A károli Gáspár szobrára koszorút küld egyhá­zunk. Az Angol esti iskola mellett “temperance” azaz “mértékletességi” Iskolatartására átengedjük iskola­termünket, hogy ott mindenféle nemzetbeli gyerme­kek taníttassanak a mértékletesség gyönyörű erényére. Nagy uj orgonánkat, amelynek alapját az ének­kar vetette meg ötszáz dollár adománynyal, és ?mely orgona kétezeregyszázhuszönöt dollárba került 1912. Junius 30-ikán avattuk fel. És mentek mindenek éke­sen tovább az egyháznál. Ugyanez évben vasárnapi is­kolánk az összes bridgeporti protestáns vasárnapi is­kolák által Junius 1-én rendezett nagy vallásos felvo­nulásnál “June walk” nál az első dijjat, egy szép ame­rikai selyem zászlót nyert jutalmul, mert vasárnapi is­kolánk e felvonulásban legnagyobb számban, 100-%al vett részt, és ekkor vasárnapi iskolánkat Bridgeporton a vallásosság zászló vivőjének avatták fel. Minden i- dőben voltak gyülekezetünkben olyan lelkes ifjú nők és fiatal emberek, akik a vallás tanítás munkájában a STERLING STUDIO. 1410 Seventh Avenue BEAVERFALLS, PA. Fényképek, fénykép ma­sinák, és hozzávalók, Ké­pek rámázása, — és min­den e szakmába való munka. Mielőtt hazamenne az ó hazába, — nagyittassa meg a fényképiét mi ná- iiink. Jöjjön el és látó Cäsium meg bennünket. iiiíg®^'iaj'jjjgjgjgjgigjgigi[uili,öif5®SJElSIS®15IEISjrSíc!ISISJSEiBlDÍISEi,SiclliHli^ ]3eaver County Phone 3527 Bell Phone 502 R.p CENTRAL MARKET Jas. Rosenberg tulajdonos A MAGYAROK LEGOLSÓB FŰSZER ÉS MÉSZÁROS ÜZLETE. Itt minden olcsóbb mint másutt!!! Kéri a magyarság támogatását! 11412 — SEVENTH AVE. BEAVERFALLS, PA.l-A r?l i^i

Next

/
Oldalképek
Tartalom