Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-11-08 / 45. szám

1 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA csőn még 1896 Auguszusban meg lett Ígérve, tehát még a so. norwalki lelkész Dókus Gábor lelkészkedése idején elkezdődött a templom építés ügyével való fog­lakozás, és mert így a templom építés ügye nagy lé­pésekkel haladt előre, elhatározták a hívek, hogy önál­ló gyiilekzetté szervezkednek és az 1896 Szeptember 6-ikán tartott egyházi közgyűlés az önállósítást ki is mondotta és Szeptember 29-ikére Kalassay Sándor mount-carmelü, Pa. lelkészt meghívta prédikálni és másnap, Szeptember 30-án az egyházi közgyűlés őt egyhangúlag meg választotta lelkipásztorává, aki Ok­tóber végén családjával át is költözött Bridgeportra és a lelkész kivatalát elfoglalta, éveken át nagy ered­ménynyel folytatott nagy és szép munkáját megkez­dette. Mindjárt ezután, 1896. November 1-én volt a bridgeporti reforátusok első templomának alapkőté­tele, melynél ismét Brunner Gáspár német ref. lelkész imádkozott, akinek valóban sokat köszönhet a bridge­porti magyar reformátusság; az alapkő tételi isteni- tiszteleten már az uj lelkész Kalassay Sándor prédi­kált és imádkozott magyarul. A templom $2900.00-ba került és Deczember 20-ikára teljesen készen lett és azon napon ünnepélyes intenisztelettel megnyittatott, rendeltetésére felavattatott. “Deczember 20-ik volt te­hát az a nap-irja a gyülekezet ak kori lelkipásztora amelyen uj templomunk ajtaját megnyitottuk a hasz­nálatra. E napon nem volt felekezet különbség! A kö­zös kincs megnyitásakor könnyek rezeg tek minden szemben. “Dókus Gábor so. norwalki, Demeter Berta­lan new yorki ref. lelkészek végezték Kalassay Sándor­ral együtt a templomot felavató istenitiszteleti teen­dőket. Szabó Pál gondnok, Tóth Ferencz egyházi jegy­ző szerezték be az urvacsorai edényeket a hozzájárult ahoz Németh Katalin is tiz dollárral. Ur asztalát Zseny- hey József, arra térítőt Tiszt. Kalassay Sándorné a- jandékozott; keresztelést edényt Czakó Lajos és neje; urasztali térítőkét pedig Kenyhercz István és neje, Gáli Erzsébet, Krakai Borbála és Vécsey Andrásné. Hogy a házbér fizetéstől megszabaduljon a gyüle­kezet, tehát gazdálkodás de meg czélszerüségi szem­pontból is 1897 November 8-ikán elhatározta, hogy lelkészlakot építtet, úgy hogy az iskolai czélra is hasz­nálható legyen. A csinos kis épület 1898 Januárban el is készült és $1465.00-ba került, ennek felépítéséhez is a missiói board adott ezer dollár kölcsönt. Volt tehát már a gyülekezetnek temploma is lel­készlakás is, meg is volt az öröm, az egyetértés, a békés együtt munkálkodás, aminek aredményeként már ez évben hatszáz dollárt is törlesztettek a templom adós-- ságból, s haladt az egyház hajó ja simán előre a sokol­dalú, minden téren tevékenykedő lelkipásztor vezetése mellett, a kipróbált hü, és megingathatatlan lelkese- désü elölj árok közreműködésével, és a buzgó, templom­szerető és templomlátogató egyháztagok támogatásá­val. Volt már a gyülekezetnek énekkara is, amely 1896-tól kissebb-nagyobb megszakítással működött is, de rendszeres szervezése ez év őszére esik, és már éz éven több mint száz dollárral segíti az egyházat és szerzett be egy kis orgonát is a templomba. Ez évben alakult a nőiegylet is és már ekkor is bebizonyította, hogy az egyház mindennemű segítésére irányul min­den törekvése, mert az öt éves évforduló alkalmával, 1899. Október 26-ikán az énekkar kezdeményezésé­vel beszerzett és $231.74-be került harang felavatásán általa rendezett ünnepélynek száz dollárt kitevő tiszta jövedelmét az egyháznak adta. Az iskolába járó gyermekek száma már ez eszten­dőben negyvenre ment, akiket a lelkész tanított nem­csak vallásos ismeretekre, hanem magyar irás, olvasás, történet, földrajz, és magyar nyelvt anra. 1900 November 19-ikán megvásárolta a gyüleke­zet a templom melletti házhelyet a rajta levő házzal együtt 2400 dollárért, mely ház eredetileg iskolának volt szánva. Az énekvezéri állás 1902 Január 5-ikén rendszere- sittetett és az énekkar vezetését Gaal Antal vette át, miután az énekvezérsége éveken át teljesen dijtalanul Tóth Ferencz, ez a nagy buzgóságu egyházi férfiú vé­gezte, aki az egyháznak több éven át gondnoka, fő­gondnoka, jegyzője, mindene, mindenese volt és jó pél­dájával mindig és mindenütt elöljárt. A buzgó és tevékeny énekkar már ekkor Január 30- ikán egy ötszáz dolláros orgonát vásárol az egy­ház részére. A templomot ugyanez év Ápril hóban festették ki 165 dollárért. A főgondnoki hivatal könnyítésére gond­noki állást rendszeresítettek áz 1903-ik év elején. Saj­nos, hogy a nőiegylet ez évi Márczius hóban-pártolás hiánya miatt-be szüntette működését, százötvenhét dollárt tevő vagyonát az énekkar által törlesz tésre vá­sárolt orgona árába adván. Ebben az évben, 1903 Augusztus 16-ikán alakult meg a bridgeporti magyar református betegsegélyző egylet. Ez mindenesetre nagy nyereség és előny volt, de még sem pótolhatta ez esztendő veszteségeit, mely veszteségek a nőiegylet megszűnésével, a buzgó fő- gondnok Tóth Ferencz távozásával érte az egvházat, s betetőzte mindezt, az, hogy Tiszt. Kalassay Sándor, aki az 1896 Október vége óta, tehát már majdnem hét éven át lankadatlan buzgalommal, kitartással, eredmé­nyesen vezette az egyház ügyeit, a pittsburghi, Pa. lel- készi állásra lett meghívása folytán 1903 Augusztus 13-ikán benyújtotta lemondását. A Gyülekezet 2-ik Lelkésze Nt. Komjáthy Ernő. Hét évi buzgó, szakavatott működés után 1903 Szeptember 27:ikén búcsút is vett kedves gyülekezeté­től, mely ezen idő alatt annyira a szivéhez nőti. A lelkészi állás üresedésben maradván hol Tiszt. Dókus Gábor so. novaiki lelkész, hol meg Gall Antal énekkar vezető, tanító vezette az istenitiszteleteket. A gyülekezet Juhász Sándor leányfalvai lelkészt vá­lasztotta meg, de mert ő nem jött ki, November 7-iké- re, a Toledóba lelkészül meghívott és New- Yorkban a missziói hatóság döntését váró Tiszt. Komiáthy Er­nőt hívták meg prédikálni és őt a gyülekezet lelkipász­torául meg is választotta egyhangú lelkesedéssel. Az ő rövid működése idejére esik az az áldatlan viszály, mely ‘‘Csatlakozás” czim alatt felkavarta nemcsak a bridgeporti, hanem az összes amerikai magyar refor­mátus egyházak életét. Ez ügy főmozgatója Gróf De­genfeld József, a tiszántúli egyházkerület főgondnoka volt, aki — az akkori feljegyzés szerint — nemes in- tenczióval talán, de a helyzet teljes félreismerésével arra akarta rávenni gyülekezetünket is, hogy szakít­sanak meg minden összeköttetést az amerikai refor­mátus egyházzal, mely őket eddig krisztusi önzetlen szerétéiből nagylelkűen segélyezte, buzdította, batori-

Next

/
Oldalképek
Tartalom