Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-09-20 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 tottátok sziveikbe, s bűnbe és hitetlenségbe esve boldogtalanokká lettek? Olvassátok János apostol II. levelét s kövessétek az ott dicsért asszonynak példáját. Aztán talán már itt volna az ideje Kér. Ifj. Egyesületek alakításának is? Hány gyülekezetünk körében van már ilyen irányú gondoskodás a felnőtt ifjak leikéről ? Segítsünk szülőhazánkon! Alig lehet a legkisebb kétség is közöttünk arra nézve, hogy elérkezett az az idő, mikor a mi szegény halálra Ítélt, múltat és jövőt megszenvedett Magyar Hazánk megsegítése érdekében nekünk, amerikai magyaroknak elodáz- hatlan, becsületbeli szent kötelességünk immár cselekvésre buzdulni. Arra nézve sem lehet közöttünk kétség, hogy hon-és a segítő — szeretet által sugalmazott felbuzdulást a legeredményesebbé és leghatályosabbá az által tehetjük, ha e segítő akcziot egységes vezetés, rendszeres irányítás alá helyezzük. Mert hiába, — ha szétforgácsoljuk erőinket és csak pillanatnyi segélynyújtásra gondolunk, akkor constructiv, kiható eredményű segítő munkát nem végezhetünk. Ezeket tudva, el kell ismernünk azt is, hogy ez idő szerint egy ily nagyobb szabású, mindnyájonk nevében cselekedni tudó és cselekvésre hivatott szervezetünk Amerikában csupán az Amerikai Magyar Szövetség, melynek tehát kezébe kell tennünk, melyre rá kell bíznunk azt a mozgalmat, melynek czélja segítségünket átnyújtani a tengerentúli Hazában oly kimondhatlan sokat szenvedett véreinknek. Ezt a segítséget már azzal is megadhatjuk, és első sorban azzal adhatjuk meg, ha tagjaivá leszünk az Am. Magy- Szövetségnek. Másodsorban azzal adhatjuk meg, ha figyelembe vesz- szük azokat az irányításokat, melyek ezen központi intézményünktől származnak. Szemeink előtt vannak azok a látható nagy nemzetiségi eredmények, miket a tótok, csehek, lengyelek és többi nemzetiségek elértek úgy Európában, mint Amerikában. Ők ezen nagy eredményeket összetartó és egységesen irányított vezetés mellett voltak képesek elérni. — Reánk nézve is tehát az a tanulság, hogy hazafias mozgalmainkban ne legyünk széthúzok és kicsinyeseek, hanem a fő czélt és annak elérését szüntelen szemeink előtt tartók. Főkép pedig ne bizalmatlankodjunk, ne gya nusitgassunk és ne rágalmazzunk, mikor jól tudjuk azt, hogy sem bizalmatlankodásra, sem gyanúsításra, sem rágalmazásra a legkissebb ok sincsen. Ebben az ügyben, az Am. Magy. Szövetség nagy hivatásának ismertetésében és a Szövetség iránt tartozó kötelességeink feltárásában ragyogó tollal és tüzes hazafiúi lelkesedéssel megirott gyönyörű czikket olvastunk a múlt héten a pittsburgi Magyar Híradó hasábjain, mely szép czikket teljes terjedelmében hozunk az a- lábbiakban. MINDEN IGAZ MAGYAR EMBER KÖTELESSÉGÉNEK TARTSA AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG TÁMOGATÁSÁT Ez az Egyetlen mód. Amellyel Szülőhazának ügyét Előbbre Vihetjük. Az a valóban nagyszerű és minden dicséretet megérdemlő tevékenység, amit az Amerikai Magyar Szövetség újabban Magyarország igazának érdekében kifejt, a legteljesebb elismerést és hálát kell, hogy kiváltsa az egész amerikai magyarság részéről. Olyan tevékenység ez, a milyenre igazán még csak számítani sem lehetett akkor, amikor a Szövetség mintegy ha- lottaibél feltámadva, újra az amerikai magyarság elé álott, hogy önzetlen, becsületes munkáját fölajánlja. Akkoriban voltak emberek, kik nyíltan hangozatták. hogy kár volt a Szövetséget föltámasztani, mert képtelennek tartották arra, hogy meg tud birkózni azzal a közönnyel, sőt ellenszenvvel, a mely a múltban osztályrésze volt. Annyi csalódásben volt része a magyarságnak az elmúlt esztendőkben, hogy bizony nem lett volna csoda, ha a Szövetség nem tudott volna újra láb- raállani. De lábraállott s a most elmúlt nagysikerű konvenció nemcsak életre valóságát bizonyította be, hanem azt is, hogy az amerikai magyarság egyszerűen nem lehet meg azon szolgálatok nélkül, a melyeket a Szövetség meg tud adni nemcsak neki, hanem Magyarország ügyének is. Mintha megértette volna az itteni magyarság, hogy örökös gyalázatunkra és szégyenünkre vált volna, ha meg nem tesszük mindazt, amit tehetünk a rettenetesen megalázott, összetört Magyarországért. Ha van magyar ember, a világon, aki ma szabadon beszélhet és fölemelheti szavát Magyarország igazának érdekében, úgy az amerikai magyar az. Magyarország népe nem beszélhet, mert ha beszél, oláh markok és fegyverek szorítják bele a szót az ország szivében, cseh és szerb markok északon és délen s ha egy-két szava az oláh és szerb szuronyok rései között világgá is röpülhet, ha egy-egy jaj kiáltása ki is hallatszik a régi Magyarország határain túl, senki sem hallgat rá, senki sem törődik vele. Ma csak az amerikai magyarok beszélhetnek, ma csak mi vagyunk abban a helyzetben, hogy szavunk illetékes tényezők füleihez is eljut, ma mi, a magyar nemzetnek itt élő csekély töredéke vagyunk csak abban a sors által nekünk juttatott helyzetben, hogy tehetünk. dolgozhatunk, fáradozhatunk magyar hazánk igazságának érvényesítéséért. S nem érdemli meg a magyar nevet az az ember, aki ebből a munkából tőle telhetőleg nem veszi ki a rá első részt. Egyetlen szervünk egyetlen módunk van erre a nagy munkára, az Amerikai Magyar Szövetség. Hogy az elmúlt pár hónapban mit tett, mit dolgozott, milyen sikereket ért el a Szövetség azt most nem kell részleteznünk. Aki újságot olvas és törődik Magyarország
