Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-08-30 / 35. szám

A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK szer­kesztősége szívélyesen köszönti az Amerikai Magyar szövetséget a convenczio alkalmából és örömmel áll e lappal minden irányban a Szövet­ség szolgálatára. — Ezt a szolgálatot megadni a Szöv. részére hazafias, sőt ennél is több, — szent kötelességnek ismerjük részünkről e ne­héz időkben. Vallásunk szeretete mellett a Ma­gyar Haza iránti hűség az, mit sem az idő, sem a távolság sziveinkből kitépni nem fog soha! Minél jobban szenved pedig édes Magyar Hazánk,—annál inkább általérezzük iránta tar­tozó kötelességünket, — mely abban áll, hogy szenvedéseinek nehéz óráiban oldala mellett áll­junk és ha be nem folyhatunk is sorsának ked­vező elintézébe, — de legalább az egyéni nyo­morúságot, mit a háború maga után hátra hagy­ott, — enyhiteni, kissebbiteni, helyrehozni tö­rekedjünk. Az Am. Magy. Szövetség ezt az irgalmas- sági munkát mindnyájonk nevében hivatóttan fogja elvégezni, ha mi mindnyájan legalább ez egyszer, és legalább ily irgalmassági munkában összetartunk és a Szövetségbe bizalmunkat helyezzük.— Bizalmatlankodásra, gyanakodásra nincs is ok! A Szövetség élén álló intéző egyének in­kább százszor adnak, mintsem hogy megcson­kítsák azon adomány összegeket, miket mi i- mádságos érzülettel adunk össze otthon éh-ha- lállal küzdő véreink, rokonaink, testvéreink táplálására. Más nemzetek fiai nem ezreket, de száz ez­reket és milliókat adtak össze otthoni honfitár­saik és elhagyott hazájuk ügyének felemelésére, pedig azok a más nemzetiségek otthoni rokonai nem mentek át oly iszonyú szenvedéseken, mint a mi véreink az oláh csorda által feldúlt, kira­bolt, tönkre tett szép Magyarországban keresz­tül mentek! A kiben a magyar faj szeretetnek, az el­vérzés szélén álló szegény Magyar Haza iránti hűségnek, a saját testvérei iránti segitő szere­tetnek és irgalmasságnak csak egy parányka szikrája még pislog, — az cselekvésre buzdul ez utolso órákban, és megkérdi lelkiismeretét, megkérdi azokat, kiket állásuk, képességük, be­folyásuk, irányadó körökkel való összekötteté­seik arra feljogositanak, hogy a magyarság ü- gyeinek irányítását eszközöljék, — megkérdi a- zokat, kikbe bizalmát helyezi, hogy egyénileg mivel járulhat kiki közzülünk hozzá Hazánk és szenvedő véreink nyomorúságának enyhítésé­hez? Eza hozzájárulás erkölcsi és anyagi lehet, — de nekünk mind a kettőt meg kell adnunk és pedig nem vonakodva, nem is fösvény lelkület- tel, sem nem gyanakvó érzülettel, hanem azzal a faj szeretetettel, mely tudja, hogy a magyar­nak nincs segitő testvére a magyaron kivül e világon, és hogy azok, kik a segitő szeretet ak- cziojának élére állanak közöttünk. — igaz ma­gyar emberek, kik önzetlenül és becsületes lé­lekkel vezetik úgy a helyi, mint a szélesebbkörü mozgalmakat. Irtozatos bűnt követ el a nemzeti érdek, a humanismus, a testvéri szeretet isteni _________________AMERIKAI MAGYAR J törvénye ellen, a ki megrontja anár a gyanú el- hintésével, akár a széthúzás magvainak alatto­mos hintegetésével az olyan mozgalom sikerét, melynek egyedüli czélja, — segíteni próbálni halálos betegen vergődő szegény Magyar Ha­zánkon és éhínséget megpróbált véreinken. Lehetnek közöttünk elvi eltérések, szemé­lyi meghasonlások, jogos vagy jogtalan panasz­ra okot adó ferdeségek, — nem egyszer elkese­redett harczot kellett vívnunk velünk együtt é- lő honfitársainkkal hogy igazainkat elismertes- sükde most mind ezekről el kell feledkeznünk, most minden sérelmet el kell temetnünk, — most csak egy dologról lehet, és kell hogy legyen szó, — és ez az, — hogy miképpen segítsünk Hazánkon és testvéreinken! A beszéd helyét cselekvés kell hogy felvált­sa. Nagyon kevés beszéddel, el lehet dönteni, hogy mit lehet tennünk, meddig szabad men­nünk egy bizonyos országos mozgalom lefolyta­tásában. Mellékes, hogy ez az országos mozgalom Youngstownban, Newyorkban, Bridgeportban, Clevelandban é vagy másutt indul meg­A fődolog, hogy mindnyájan magyarok, e- gyesek és testületek csatlakozzunk ahoz és ve­gyük ki abból a magunk részét a tőlünk kitel­hető mértéknek a tetejéig. Ne keressük, kit ál­lított aközbizalom e mentő akczio élére. Le­gyünk bizonyosak a felől, hogy a kik a mozga­lom élére kerültek, vagy kerülnek, azok jellem­tiszta és becsületes lelkű magyar emberek, kik nem keresnek maguknak sem hasznot, sem di- csősséget, hanem igenis vállalnak munkát, fá­radságot és áldozathozatalt akkor, a mikor a kötelesség őket a hazafias szolgálat tétel mun­kájának teljesítésére hívja el. Nem látjuk é, mennyit ártott idáig is Ha­zánknak a mi szervezetlenségünk és az, hogy egymást marjuk, tépjük, rágalmazzuk, a hely­ett hogy mint más nemzetiségek teszik, — mi is rokonszenvet igyekeztünk volna kelteni az a- merikai közvéleményben az iránt a Nemzet i- ránt, melyet ekkoráig mindég a szabadság championjának tekintette a mi fogadott Ha­zánk? Nem vádol é bennünket lelkiismeretünk, magyar szivünk azért, hogy a jólét és bőség kar­jai között elfeledkeztünk szenvedő Anyánkról, a Magyar Hazáról, holott legalább valamit bi­zonyára tehettünk volna annak szenvedéseinek enyhítésére? Tartsunk azért egy komoly, méltoságos és az ügy nagyfontosságához illő nemzeti gyűlést, melyen találkozzunk és közös munka végzésre egyesüljünk mindnyájan, kikben magyar szív dobog és kik megindulni tudnak saját testvé­reik nyomorúságán. Ne engedjük, hogy akár gonoszság, akár politikai felfogások különbözőségéből fakadó gyűlölet megölje a testvér — szeretet segitő ak- czioiát, hanem mutassuk meg, hogy a miként Hazánk ellenségei tudnak egymással egyesülni Nemzetünk letörésében, úgy a védelem szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom