Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-09 / 32. szám
VOLUME XX. ÉVFOLYAM, 1919 Aug. 9. No. 32. Szám. Amerikai /vagyaié EVERY SATURDAY. ENTERED AS SECOND CLASS MAIL MATTER: APRIL It, HIT. JJV .. A MEUoJ^ *dlV ( SZOMBATON/ AT THE Pow CE AT PITTSBURGH. PA. Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa. Editors residence address: REV. ALEX HARSÁNY!, 1008—10th Ave. Homestead, Pa. A FARIZEUS ÉS A PUBLIKÁNUS. Két emberről beszél itt az irás, akik mindketten ugyanazt akarják és ugyanazt cselekszik, t. i mindketten a templomba mennek azzal aszándékkal, hogy imádkozzanak. Ez csak szép dolog ugy-e? Az elmúlt ünnepek alatt sok ember volt a mi templounkban is. Meg se tunánk számlálni, annyian voltak. De hányán jöttek e- zek közül azért, hogy imádozzanak ? Kedves olvasóm, te miért mentél a templomba? Szokásból, vagy mert mások is oda mentek? Vagy azért, hogy ott Istennel találkozhass, vele beszélhess ? Történetünk mindkét alakja Istennel akart találkozni, vele akart beszélni. Az egyiknek e mellett erősen dobogott a szive és igazi félelem fogta el- Miért? Mert ismerte Istent és ismerte önmagát. Tudta, hogy Isten szent, ő pedig bűnös, azért megállt egy sarokban, alig mert feltekinteni. A legszívesebben elbújt volna egy bokor mögé, mint Ádám, de jó volt, hogy nem cselekedett úgy. A másik? Egy cseppet sem félt. Miért? Mert nem ismerte igazán sem önmagát sem az Istent. Mintha a tátán folyton egy tükröt tartott volna előtte, amelyben mindent fordítva látott- A biblia ezt “vakságnak” nevezi. E vakságnál fogva, azt képzelte önmagáról, hogy ő hibátlan ember, akiben az Ur csak gyönyörűségét találhatja. Gazdag volt, semmiben sem szűkölködött, azért nem is tudott az Úrtól semmit se kérni. Kedves olvasóm te is jobbnak tartod magad másoknál? AkA KÉTFÉLE IMÁDSÁG. Monda pedig némelynek is, kik elhitték vala magokban, hogy ők igazak volnának, és egyebeket semminek állítanak vala, ilyen példabeszédet: két emberek mennek vala fel a templomba, hogy imádkoznának . az egyik Farizeus, és a másik Publikánus. A Farizeus megállván, ilyen módon imádkozik vala magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan mint egyéb emberek, raga- dozak, hamisak, paráznák; vagy minémű im e Publikánus is: bőjtölök kétszer egy héten, igazán megadom dézmáját minden marhámnak. A Publikánus pedig távol állván, nem akarja vala szemeit is az égre felemelni, hanem veri vala mejjét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, alájöve ez az ő házához megigazit- tatva, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik- és a ki megalázza magát, felma- gasztaltatik. — Lukács evang. 18:9-14 versei. kor te sem tudsz semmit se kérni a magad számára. Akkor többet imádkozol megszokásból, vagy azért, mert kell, mint belső szükségtől indíttatva, Szegény lélek, félek, hogy vak vagy, mint ama farizeus! “Köszönöm neked Uram” igy kezdett el imádkozni, eddig ez egészen jól hangzik. Megköszönni valamit, hálásnak lenni jó és szükséges- Legyünk mi is naprólnapra hálá- sabbak Isten iránt a tőle vett megszámlálhatatlan jótéteményekért. De halld csak tovább ezt a különös köszönetét! Ez már nem Istennek szólt, hanem önmagának. “Köszönöm neked, hogy nem vagyok olyan, mint más és most elkezdi önmagát összehasonlítani a gyilkossal, rablóval, házasságtörővei. Ugyan alacsonyra szabja a mértéket, a.czélt, melyet el akar érni! Pál más mértéket állít fel. Fii. 2- “Azon indulat legyen bennetek, (tehát benned is) mint volt Krisztusban.’ Ezen isteni mértékhez mérd magadat, ehhez mérd cselekvéseidet, szavaidat, godolkozásodat és akkor lesz kérni valód. Akkor szived mélyéből, félelemmel fogod mondani a vámszedővel: “Isten légy irgalmas nekem bűnösnek! Teremts bennem tiszta szivet ésadj belém uj lelket!” És ha igy imádkozol, akkor lejöttél a farizeusi trónról a vámszedő oldalára, találkoztok a gol- gotha keresztje alatt, ahol nagy és kis bűnös egyformán találkozhatik Istennel, ahol Isten szivébe fogadja a bűnösöket. Aki lélekben hittel a kereszt alá áll és mondja: “Atyám fogadj magadhoz Jézus érdeméért, olyan gyen-
