Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-06-21 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13 CSALÁDI KÖR GYERMEKEKNEK. A CSALÁD A szülők gyermekeikkel együtt családot képeznek. A családnak feje az édes apa. ő dolgozik, fáradozik, hogy a családot fenntartsa. Az édes anya is dolgozik. Tisztogat, mos, főz. Varrja és javítja a ruhát és fehérneműt- Gondját viseli a gyermekeknek. A szülők nagyon szeretik gyermekeiket. Ha valamelyik beteg lesz, a szülők ápolják és gondozzák nagy szeretettel.. El nem mozdulnak beteg gyermekük ágyacskája mellől. Egész éjtszakákat mellette virrasztanak és imádkoznak. De a jó gyermekek is nagyon szeretik ám szüleiket- Azon vannak, hogy szófogadással, jó viselettel és szorgalommal örömet szerezzenek szüleiknek. A családhoz tartoznak a nagyszülők is. -Többnyire már igen éltesek és törődöttek. Dolgozni már nem i- gen tudnak. A házban mindenki nagy tiszteletben tartja őket. Különösen szeretik őket kis unokáik, a- kiknek szén meséket szoktak mondaniNémely gyermeknek nincsenek szülei. Meghaltak. Az ilyen szegény árvagyermekeket mindenki sajnálja. Többnyire rokonok vagy jólelkü idegen emberek könyörülnek meg rajtuk. A házukba fogadják s ott nevelik fel saját gyermekeikkel együtt. A városokban külön árvaiházak vannak- Azokban tartják, gondozzák és nevelik az árvaságra jutott szegény gyermekeket. El ne felejtsük, hogy mire kötelez bennünket az Istennek szent parancsolat]' a szüléink irányában; — Tiszteljed atyádat, hogy hosszú ideig élj ezen a földön! — Tiszteljük és szeressük hát a mi jó szüleinket, kik bennünket anynyi gonddal, fáradsággal, önfeláldozással és lemondassál neveltek fel, és igyekezzünk hálánk kimutatása által egy parányi részét vissza adni nekik abból a sze- retetből, a melyet ők oly sok esztendőn át megmutattak mi irántunk. A hálátlan gyermeknél nincs visz- szatetszőbb látvány ezen a világon. Szeressük azért jó Istenünket, kinek köszönhetünk, mindent, a mivel bírunk, és legyünk háladátosak jo szüléink iránt, kik bennünket felneveltek, gyermek korunk óta gondoztak és halálig szeretni meg nem szűnnek. Volt egyszer egy szegény, de becsületes mesterember, a kinek három fia volt- Mikor ezek a fiuk fel- nevekedtek, — elküldte őket a szomszéd nagy városba, hogy ott valami mesterséget tanuljanak ki. A fiuk, búcsút vettek a szülei háztól, és i- gérték, hogy meg fogadják, és követik azokat a jo tanácsokat, a melyekkel őket az ő szüleik ellátták. Az egyik fiúból borbély, a másikból kovács, a harmadikból katona lett. — Mikor aztán már sok esztendőt töltöttek el abban a nagy városban, a hova őket az ő édes apjuk küldötte volt, — elhatározták, hogy most már hazamennek“No hát, — szólt nékik az édes apjuk, mikor meglátta őket, — most már álljatok elő fiaim és mondjátok meg, hogy mit tanultatok? A fiuk elkezdtek hetvenkedni. Mindegyik nagy szájjal dicsekedett. A legidősebb a borbély, igy kezdte az ő mondokáját; — “Egyszer har- madmagammal kinnt jártam a mezőn. Hirtelen felszökik előttünk a bokorból e<r/ nyúl. Én fogadásból utána szaladtam s futtában megborotváltam-” “Sokra vitted, fiam! — felelt az atyjuk. — Hát te, középső fiam, mit tanultál ?” A kovács azt mondta: “Amint \ egy este a műhely előtt ültem, arra vágtatott egy uraság négylovas hintóbán. Sietős volt az útja nagyon; nem állhatott meg. Pedig a patkó csak úgy kocogott a lovak lábán. A- kár meg se álljon! — mondtam az uraságnak — s csak úgy sebes futtában le is szedtem a lovakról a patkót s fel is vertem rájuk ” “Ez is valami, fiam! No állj elő most te, legkisebbik!” A katona azt mondta: “Egyszer kimentem sétálni a mezőre. Hirtelen megeredt a zápor, úgy szakadt, mintha vödörrel öntötték volna. De én kirántottam a kardomat s oly gyorsan forgattam a fejem fölött, hogy egy csepp nem sok, de annyi sem e- sett rám.” “Na fiaim, úgy látom — szólt az apjuk — sokat tudtok- De egyet még sem tanultatok meg: az igazmondást. Takarodjatok a szemem elől s addig vissza se kerüljetek, mig ezt is meg nem tanuljátok!” Tanuljuk meg e történetből azt, hogy a hazugság nagyon csúnya biin. Szent János apostol egyenesen azt mondja, hogy minden hazugság az ördögtől származik, mert az ördög a hazugságnak atyja. Ján. 8-44. — Szóljuk tehát mindenkor az igazságot, — még ha az talán kellemetlen volna is valamikor reánk nézve, vagy másokra. A példabeszéd is azt tartja, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. A hazug embernek vagy fiúnak senki sem hisz- —* RENDKÍVÜLI KEDVEZMÉNY. A kinek előfizetése lejárt, küldjön be hozzánk $2-50 centet, és ezen ösz- szeg fejében mi elküldjünk neki a Református Uj Zsoltárt vászonkötésben és s Séf. Lapot egy évig. 'Iíínd^nTóIíífwmTtűs*' egyén tartsa kedves kötelességének terjeszteni lapunkat! AME RIKAllv 1AGYA R REFORMÁTUS EGYESÜLET Álljon be azonnal az Amerikai Magyar Református Egyesületbe!—Ma még megteheti, — Holnap talán már késő' lenne! — írjon felvilágosításért a központi titkárhoz, Stev. Molnár 268 Plymuth str. Toledo, O. A HÁROM FIÚ.
