Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-06-14 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1 O 10 YOUNGSTOWN, O. ünneplő youngstowni reformátusok, • A közel két évtizedes szép múltra visszatekintő young,stowni magyar ref. gyülekezet ez év Máj. 25-én ün­nepelte meg igen szép ünnepség1 ke­retei között az egyház élet — törté­netének azon fontos mozzanatát, hogy teljesen megszabadult adóssá­gai tói. A gyülekezet buzgó elöljáró­sága épen egy évvel ezelőtt határoz­ta volt el, hogy kísérletet tesz azon mozgalom megindítására, mely eset­leg megszabadíthatná a gyülekezetei a templomot terhelő minden adós­ságtól. A kezdeményezést váratlan siker koronázta, a mennyiben Isten és a jó lelkek segítségével ma már teljesen sajátjuknak mondhatják a youngstowni magyar reformátusok a Mahoning utczai gyönyörű templo­mot. Az ünnepi ist. tisztelet nagy meg­hatottsággá,1 folyt le. Megjelentek a- zon Rév. Hudnut, youngstowni presb nagytekintélyű lelkipásztor, ki a ma­gyaroknak melegszívű barátja és az egyháznak igazi pátronusa, Nt. Csu- tcros Elek, — Nt. Tóth Sándor. Nt. Dézsy Károly, Nt. Bogár Lajos, Nt. Melegh Gyula lelkészek és mások. A magyar lelkészek közzül némelyek már csak az esti bankettre jöhettek el a saját gyülekezeteikben való el­foglaltságaik miatt. Az ünnepély alkalmából tartott közvacsorán érdekes beszédek hang­zottak el, melyek mind a magyar re­formátusság egyesítését sürgették. Az ünnepélyről a legki mentőbb referáda a youngstowni Amerikai Magyar Hírlapban jelent volt meg, a mely referáda főleg a Nt. Tóth Sán­dor clevelandi csati, lelkésznek az Azért, mert egészen világosan ki­fejezte a mai helyzetet, mert brutá­lis igazságossággal a közönség elé tárta az amerikai magyar reformá­tusok ügyét. Szárazon megmagyarázzuk, hogy a magyar reformátusok tényleg há­lom csoportba oszlanak fel. A három csoport lelkészei között a múltban igen sok viszály és gyű­lölködés volt. Eóth Sándor szerint az egy hithez tartozók között a lel­készek emelték a válaszfalat, amelyet le kell rombolni, hogy egységes mun­kával tehessék nagy és erőssé az e- merikai magyarok református egy­házát. Ez az állítás, akár ha Nt. Tóth Sándor csati, lelkész úrtól származna is, akár a tudósító egyéni véleményét fejezné is ki,— tévedésen alapuló állitás. — A három cso­portba tartozó magyar reformátusság köz­zé a válaszfalat nem a lelkészek emelték, hanem maga a Convent, a hazai ref. egy­ház politikai indokok által befolyásolt ve­zérei, kiknek határozottan kifejezett óhaj­tásuk volt, az, hogy a csati egyházak lel­készei egyáltalán semmi közösséget, sem­mi összeköttetést ne tartsanak fenn a nem csati, lelkészekkel és ezeknek gyülekeze­teivel. A lelkészek ebben a tekintetben a- lig hibásak, mert ők csak végrehajtották azt, a mit nekik otthonról a hatalmasok parancsoltak. Szerk. A legnehezebb a csatlakozott egy­házak helyzete. Ezek az egyházak a háború kitörése előtt a magyar (ha­zai) református egyháztól rendes se­gélyben részesültek. Lelkészeik fize­tésének egy része hazai pénzből ke- í ült ki. Templomok építésénél hazul­ról támogatták úgy adományokkal, mint pedig kölcsönökkel. Természetesen Amerika háborúba lépése után ezeknek az egyházaknak ügye még rosszabb lett. A kormány hosszas virsgálatot folytatott a szer­vezet ellen, de igazuk kiderült és há­borítatlanul folytathatták munkáju­Ha nem tévedünk, — az oráczionak e- zen része talán nekünk szól, illetve hoz­zánk van intézve, Hogy t. i. ne hányjuk fel a múltak tévedéseit, örülünk, hogy Tóth Sándor clevelandi csati, lelkész is férfias beismeréssel megállapítja immár a “múltak tévedéseit” — a mik t. i. a csatlakozási akczio keresztül erőszakolá­sánál elkövettettek. Mi azokat a “tévedé­seket”, a miket a magyar reformátusság ellen elkövetett bűnöknek is bátran lehet nevezni, — szívesen elfeledjük, — csak lássunk kellő őszinteségét és jó törekvést az elkövetett tévedések helyrehozására. Szerk. Sem pedig arra, hogy egyesek azzal iparkodjanak maguk­nak érdemet szerezni, hogy egyik vagy másik amerikai protestáns egy­ház felügyelete alá akarják helyezni a magyar egyházakat Ugyan ki akarhat érdemet kovácsolni magának abból az elkerülhetlenül bekövet­kező dologból, hogy a csati, papok és gyü­lekezetek amerikai egyházi fennhatóság alá kerüljenek ismét?—Hát nem MAGUK a csati, papok kérik a visszafogadta tásu kát? Hát nem a két csati, egyházmegyé­nek esperese jelent meg személyesen két hónappal ezelőtt Philadelphiában a Re- Reformed Church missio hotoságának gyű­lésén, beadván Írásban is, s megokolván élőszóval is a kérvényt arra vonatkozolag, hogy mind a két egyházmegyét, annak ös­szes gyülekezeteit, papjai, híveit és vagyo­nát vegye át fennhatósága és kormányzá­sa alá a Reformed Church in the U. S. missioi Tanácsa? Mire való ilyen megté­vesztő nyilatkozatokkal zavarosabbá ten­ni a helyzetet és nehezíteni a kibontako zást. Szerk. Döntés természetesen nem történ­hetik addig, mig a hazai egyházta- nácscsal az egyenes érintkezés lehe­tetlen. Ezért valljuk mi, hogy semmiféle con- ferenczia eredményt el nem érhet mindad­dig, mig hazulról hirt nem kapunk a Con­vent akarata felől. Az elvitatlhatlan tény az ,hogy ez idő szerint a csati, egyházak, azoknak sem lelkészei, sem gyülekezetei a szabad rendelkezés jogával sorsukat il­letőleg nem bírnak, mert csarterjeik a Conventhez kötik őket. Szerk. De addig is lehet munkálkodni. Le­het a fenálló félreértéseket elsimita­ünnepélyen tartott felette érdekes és jellegzetes beszédjével foglalkozik. Erről a beszédről a tudósító igy ir;— Mit is mondott Tóth Sándor? Beszédének velejét egy mondatban lehet összefoglalni. És körülbelül igy hangzana: “Az Amerikai elő református val- lásu magyaroknak, akik jelenleg há­rom fenhatóság alatt élnek egyház- községekbe szervezve, egyesülniük kell. mert csak ezen az utón létesít­hető hatalmas és erős szervezet, mely nemcsak az amerikai magyar­ság ügyeiben jutna vezető szerephez, hanem magyarországi testvéreink érdekében is sokat cselekedhet.’’ Miért volt oly fontos Tóth Sándor nyilatkozata? kát. Egyáltalán nem derült ki az igazuk!— Sőt! A senátusi vizsgálat kiderítette azt, hogy a csati, papok a magyar kormány által alkalmazott és megfizetett ügynö­kök voltak Amerikában. Épen ezért nem is “folytathatták zavartalanul” munkáju- hat, hanem frontot kellett változtatniok és a Konta Sándor irodájában hűséget kellett fógadniok Amerikának. Szerk. De mig megszűnt a hazai segély, addig az adósságok fenállanak és a hitközségek egy része nem elegendő erős ahhoz, hogy saját erejével tart­sa fel az egyházat és annak lelkészét. Ezeken a református egyházakon segíteni kell. De a segítés módját nagyon nehéz megtalálni. Ilyenkor nem lesújtó kritikára és a múllak té­vedéseinek felhányására van szük­sége az amerikai magyar reformá- tusságnak. ni. Lehet a népet a tényleges hely­zetről felvilágosítani. Nemcsak le­het, de kötelessége ez minden refor­mátus lelkésznek. Ha lelkészek épí­tették a válaszfalakat, úgy azt azok­nak is kell lerombolni. Ez pedig csak úgy történhetik meg. amint azt Tóth Sándor tette vasárnap, — tiszta vi­zet a pohárba. Helyes. Ezt valljuk és hirdetjük mr is.— Világosítsák fel a csati, lelkészek a népet a szószékről arról a “tévedésről”, melybe őket belevezették, mikor annak idején csatlakoztatták. Egyébként ha ezt meg nem tennék is, — a nép már tudatában van a követendő helyes útnak. Szerk. Az amerikai magyar református népnek joga van teljesen tisztán lót- ni a helyzetet. Joga van dönteni ab­ban, hogy egyházaik egy csoportban egy hatalmas testvéri táborban le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom