Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-06-14 / 24. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Istene. Ki nem érezte már azt a kedves érzést, mit a nyár kedvessége támaszt. Ez az idvesség Istenének é- rintése, melyet a fáradt ember érez. Arra emlékeztet ez, a ki ekképen szól: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyu­gosztallak titeket.’’ A ki bűn miatt háborgó léleknek édes békét ád, s az idvesség útját feltárja s a dicsőség­be vezet. A nyár egy példázat, a keresztyén élet példázata, a kegyelem állapotában levő ember képe. Nyáron meleg­ség. derű, szépség1, illat, élet áradoz körülöttünk a ter­mészetben, mely télben rideg, élettelen és örömtelfen volt. Természettől az ember is élettelen s az igazi örö­möt nem ismeri. De Krisztus, az igazság napja ragyog­ván szivébe, új élet támad benne, a szeretet mélysége árasztja el keblét, öröm, derű költözik abba. Ilyen nyár van-e a te szivedben? Ha nincs, nyisd meg azt az iga­zság napja előtt és eltelik szived örömmel, a szeretet­nek melegségével, szép nemes, közhasznú és boldog leend életed. Nyárban fokonként érlelődik minden. Vájjon ér­lelődünk-e mi is az örökkévalóságra? A nyár a gyü- mölcsözés ideje. Gyümölcszünk-e mi? Hoz-e életünk gyümölcsöket, melyek kedvesek Istennek? Az Isteni nek? Az Isteni kegyelem előtt nyissuk meg szivünket s az ige életvizével öntözzük szüntelen s akkor terem életünk szép gyümölcsöket. A nyár az aratás ideje. Emlékeztet minket is a nagy aratásra, mikor a konkoly megégettetik, a búza csűrbe gyüjtetik. Vájjon mi lesz a mi osztályrészünk9 Ne feledjük, hogy a mit itt s földi életben vetünk, annak termését fogjunk azatni a jövendő életben. Járjunk hát minden dolgainkban és kér. tisztünk­ben hűséggel, hogy örömmel arassunk egy napon! A Szentlélek elleni bűn. Máté XII. 31., 32. “Mindenbűn és káromlás meg- bocsáttatik az embereknek; de a Szentlélek ellen való káromlás nem bocsáttatik meg az embereknek. És va­laki szóland az errAernek Fia ellen, megbocsáttatik né­ki ; de valaki szóland a Szentlélek ellen, nem bocsátta­tik meg néki sem e világon, sem a máson.” Minden bűn számára van bocsánat: van bocsánat a gyilkosság, van bocsánat a lopás, paráznaság és is­tenkáromlás számára is. Mily végtelen kegyelmes Isten! Mily meg mérhetetlen a Megváltó érdeme. Mily nagy biztatás és vidgasztalás ez! Bátorodjál szegény bűnös! Ha keresed bűneid bocsánatját, a megbánás kényeivel szemedben, Jézus érdemében, bármily setét és bármily sok legyen is bűnöd, bocsánat van számodra. Isten kegyelme s a Megváltó érdeme tenger, mely elborítja bűneid hegyit akármilyen nagyok legyenek is azok. Egy bűn van csupán, melynek számára nincs bo­csánat sem földön, sem égen. Aggódva kérdezed: nem követted-e el ezt te? Akkor légy nyugodt. Ez az aggo­dalom Isten Szentlelkének munkája szivedben. Á ki lel­ke miatt aggódni tűd, az ne féljen attól, hogy ezt a bűnt elkövette volna. De miben áll ez a Szentlélek ellen való bűn? Sokat vitatták, sokat kutatták, magyarázták. Megértjük az összefüggésből. — Jézus meggyógyít egy ördöngöst, a ki vak is, né­ma is volt Ugyan sokféle baja összejött! A farizeusok erre azt mondották, hogy Belzebub által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket, Jézus pedig azt mondja, hogy ő az Isten Lelke által űzi ki az ördögöket. És hozzá teszi, hogy a Szentlélek ellen való káromlás nem bocsáttatik meg az emberekneg; valaki szóland a Szentléuek ellen, nem bocsáttatik meg néki sem e vilá­gon, sem a máson. A Szentlélek káromlása, a Szentlélek ellen való szólás tehát megbocsáthatatlan bűn. Jézus a Szentlélek által űzött ördögöt s ezt a Szentlélek által végrehajtott munkát tulajdonították a farizeusok az ördögnek. Ezt a munkát ócsárolták, ezt rágalmazták. Ez volt megbo­csáthatatlan bűn. Jézus testileg nincs többé a földön s azokat a cso­dákat nem teszi ma, melyeket tett régen. De a Szent­lélek itt van, Jézus elküldötte s munkálkodik ma is. Meggyőz a bűnről, az igazságról és az ítéletről; a lel­keket ébreszti, a halálból feltámasztja, lelkeket gyógyít. Vigyázzatok, hogy az ő munkáját ne káromoljátok, ne­hogy azt a bűnt kövessétek el, mely nem bocsáttatik meg sem földön sem mennyben. Az emberek sokszor káromolják Istent s a Krisz­tus szent nevét. A Szentlélek nevét szokták káromló szavakkal illetni. De az ő munkáját nem káromolják-e? Mikor egy hivőkeresztyént láttok, látjátok azt buzgól- kodni, a bűnös és gonosz világ életétől elütő életet kez­deni, folytatni: nem szóltok-e ellene? Nem gúnyoljá­tok-e? Meggondoltátok-e mit cselekesztek? Ki munkálko­dik annak az embernek szivében ? Talán Isten Lelke. Ha az, akkor mi volt, a mit tettetek? Mi az, a mit tesztek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom