Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-05-03 / 18. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA | Hús vét után. 1 1 IRTA: Azary János philadelphiai ref. lelkész. g Megjött a riigyf akasztó tavasz. Mámoritó leheli étével új életet öntött a természet kebelébe. A megújhodásnak. a természet feltámadásának örül minden teremtett lény, mely e földön él és mozog. A megujhodott tavasszal megjött a husvét is, a lelki élet újjászületésének és a halhatatlanság édes reményének megvalósítását hirdető napja. Ercznyelvű harangok zúgása, kegyes hívek örvendező hozsánnája hangzott mindenfelé és hirdette mindennek, hogy ünnepe volt az emberiségnek, amikor az Eszme, az Igazság és a Szeretet a Jézus feltámadásában mennyei megdicsőülést nyert a földön. Tagadhatatlan, hogy a keresztyén szentegyházak nagy serege örvendezve ünnepelte meg a húsvéti ünnepet. S bizonyára voltak, akik ez uj élet feletti örömükben és a halhatatlanság boldogító tudatában hála- könyeket is hullattak. Hiszen oly sokan vannak, akiknek csak szenvedéssel és nyomorúsággal fizet az emberek kegyetlensége miatt ez a föld: oly sokan vannak, akiknek a sok háborúság, a rettenetes háborúnak a fergetege mindenét elvette, elpusztította, s akiknek ked vesét, szivük szeretetének a tárgyát a sírba, talán ismeretlen sírba döntötte a háború nyomán haladt kegyet len hálál! Mily nagy vigasztalás ezeknek a feltámadás, ujélet és a halhatatlanság boldogító hite! Feltámadás, ujélet és halhatatlanság! Tizenki- lencz évszázad óta ünnepli a feltámadás ezen ünnepét az emberiség, amely megvilágította az uj élet és halhatatlanság felé vezető utat. Miért van tehát mégis az, hogy lelkiekben még ma is oly szegény és szerencsétlen életet él az emberiség legnagyobb része?! Miért van az, hogy világháborúnak kellett lenni, hogy az emberek megismerjék az igazságot, a szeretet törvényét és a béke áldásait? Hát csak azért kellett annyi vérnek ö- mölnie, oly sok drága életenek elesnie dúló csaták mezején, hogy belássák azt, miszerint Isten előtt mindnyájan egyenlők vagyunk és ez élethez mindnyájunknak egyforma joga van!? Igen! Szegény és szerencsétlen az emberiség, mert a feltámadás ünnepét csakis a hagyományokért és csakis külsőleg ünnepli, vaksággal a lelkében, sötétséggel a szivében. Vörös betűkkel hirdeti, hogy “született a Megtartó a Dávid városában’’ — karácsonykor; fekete betűkkel gyászolja, hogy meghalt az Isten — ember a golgothai kereszten — nagypénteken; és ismét vörös betűkkel fejezi ki örömét, hogy feltámadott Jézus — husvétkor. Belső érzület, lelki magábaszállás és ihlet helyet külső színekben keresik és ünnepük a lelki vakok a feltámadott Eszmét, amely tulajdonképen fel sem támadhat, mert meg nem halhat; mert az öröktőlfogva volt és mindig lesz, miként maga az Igazság, amely egy Idős az örökkévalósággal, valamint a Szeretet, amely ott van a világ bölcsőjében és csak akkor kerül a sírba, a- mikor magát a világot fogják temetni: tehát ez az Eszme létezik, miként Isten, akit megtagadhatunk ugyan, de a ki tagadásunk daczára mégis él és szárja reánk; az ő áldásait. Találóan mondja Fichte, a nagy német bölcsész: “Szemtől-szembe akarod látni az Istent? Ne keresd a felhők mögött. Megtalálod mindenütt, ahol vagy. Megtalálod a saját telkedben, ha lelked isteni”. így vagyunk mi a Jézus Krisztussal is. Az az ember, legyen bár katholikus vagy református, jó pogány avagy épen jó keresztyén, aki csupán husvét napján ünnepli a feltámadást, az emberiség Megváltóját, az sohasem hitt Jézusban és az ő tanításait meg nem értette; Jézus az ő számára nem élt s nem halt meg és fel sem támadott, s igy reá nézve nem lehet a húsvéti ünnep a feltámadásnak, ujéletnek és a halhatatlanságnak az ünnepe. Az ilyen ember szegény lelki vak és szerencsétlen marad mindig. Ne külső színekben, hanem a lélek kibuzogásában találjon kifejezést a mi örömünk. Krisztusnak, az isteni Eszmének ne a feltámadását, hanem inkább a létezését ünnepeljük, és akkor nem egy nap, de életünknek minden napjaiban érezni fogjuk bensőnkben a halhatatlanság boldogító hitét, mert lelki szemeinkkel látni fogunk uj eget és uj életet, amelynek lakói egyetértésben és szeretetben élnek egymás között. A lelkileg vakságban élők a föld göröngyein túl emelkedni nem tudnak hinni. Es ha mégis megünnep- lik azt, csak azért teszik, mert egyebet úgy sem tehetnek. A szokásnak és a vörös színnek hódolnak; de a feltámadás hitét hirdető Krisztus anyaszentegyházát el- tapodni, megsemmisíteni szeretnék. A feltámadás lehetőségét külön bizonyítani nem szükséges. Megtette ezt már a tudomány. Ugyanis a biológiai táraságok bebizonyították, hogyapró sugárállatkákat megdöglesztvén, azok ismét életre hozhatók. Lance, Claus és más természettudósok éretlen lárvákból csodás ereményeket produkáltak. És ez igy lévén, mi nem azt kérdezzük, hogy Isten képes-e az élet visszaadására, mikor az emberről van szó, hanem egyenesen a feltámadás tányéré hivatkozunk. Es ha a feltámadás eszméje a természeti és lelki világban igaz, s ha a krisztusi igazságok örökéletűek: úgy jöhet száz ármány száz ellenséggel a keresztyén vallás ellen, elnyomni talán igen, de eltemetni sohasem fogják: mert ha százszor eltemetik,- százszor fog az feltámadni! Jézus feltámadása vallásos jellegén kivűl jelképezi azt a feltámadást is, amelyre nekünk mindnyájunknak oly nagy szükségünk van a küzdelmek nehéz perczeiben. Jelképezi az ami vigasztalásunkra és bátorításunkra azt, hogy az elnyomatás és a zsarnokság által érdemet- lenűl reánk rótt szenvedés nem tart örökké, mert az erőszak felett az igazság győzedelmeskedni fog. Vigasztalás és bátorítás ez nemcsak egyes emberekre nézve, hanem az elnyomott nemzetekre nézve is, és igy közelebbről a magyar nemzetre is. Keresztre fe- szittetett a magyar nemzet az erőszakos zsarnoki hatalom által amaz örök igazságokért: az istenadta szabadságért, a népek függetlenségéért és az emberek egyenlőségéért: veszély fenyegeti most is annak életét. De ha fiai hűek minden körülmények között azon igazságokhoz, amelyeknek megösmerésére a Megváltó Jézus által jutottak: úgy a nemzetet félteni nem kell, mert a krisztusi igazságok annak életét biztosítani fogják. (Folytatása következik.) Vegyünk VICTORY BONDOKAT! — Mutassuk meg, hogy szeretjük fogadott Hazánkat és azt segíteni is készek vagyunk a béke betetőzésének nagy munkájánál!—Ne legyünk mi magyarok a legutolsó sorban a bevándorlóit nemzetiségek között! VICTORY BOND a legjobb befektetés!
