Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-05 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 nak előre azok, akik nem felejtkeznek el vallásukról, hitükről. A karácsonyi ünnepek alatt tekintettel arra hogy az egyház lelkészét a south ri- veri magyar reformátusok is meghiv ták Istentiszteletek megtartására, a bloomfieldi református theológia egyik növendéke, Bartos Sándor theológikus segédkezett az Istentiszteletek tartásában. SO. BEND. Ind. — Megdöbbentő, és az egész itteni magyarságot izgatottságban tartó gyilkosság történt itt épen a karácsonyi szent ünnep előtti napon, mely gyilkosságnak áldozata, a Zemplén m. Pácziny községbeli, 38 éves, nős, 3 gyermeknek édes atyja Czinke Sándor, már kinnt pihen a so. bendi temetőben az egyik frissen hantolt sir rögei alatt. A gyilkosságról különböző hírek keringenek, s mi ezeknek leírását mellőzzük, csupán arra szorítkozunk, hogy rámutatunk a gyűlölködés és bosszú nemtelen indulatának szomorú eredményére. íme mire viszi a bűn a magáról megfeledkezett embert! Felemeli a fegyvert embertársának, felebarátjának, magyar testvérének az élete ellen! Megfoszt egy családot annak kenyér keresőjétől. Szaporítja az árvák és özvegyek úgyis túlon-tul nagy számát ezen a világon. És végül vérrel szennyezi be a saját kezeit és terheli meg a saját lelkiismeretét. A szerencsétlen honfitárs és hittestvérünk sötét koporsója mellett a tanítás és feddés nehéz tisztét Nagyt. Gerenday László ref. lelkipásztor teljesítette, ki épen abban az időben s illetve azon a napon So. Bendben időzött és az árván levő gyülekezet részére istenitiszteletet is tartott. Az elhunytnak család ja az ó hazában van. CHICAGO, ILL. Gyülekezetünkben uj lelkesedés lángja lobog, különösen mióta egyházunk kedvelt lelkipásztora, Ntiszt. Szeghy János ur ismét visszaköltözött körünkbe és munkásságát e- gészen egyházunknak szentli. A templomi és parochiai épületeket gőzfűtéssel szereltük fel, miáltal azoknak melegítését kellemessé és könnyen kezelhetővé tettük. Egyházunk elöljárósága most foglalkozik a templom belső kifestésének tervével is. Az egyház szeretet és áldozatkészség az elmúlt év folyamán sok szép cselekedetben mutatta meg magát, és e tisztes múltú egyház hívei minden további áldozatra készek egyházuk fenntartása és fejlesztése tekintetében. Papi eljegyzés. A Chicagói és környékbeli magyarság bizonyosan ö- römmel értesül, hogy Szeghy B. János Ref. lelkész, a magyar amerikai lelkészi kar egyik legtörekvőbb tagja karácsony napján tartotta eljegyzését Belőni Margittal, egy magyar származású kedves leánnyal. Az ifjú lelkészt, derék szerető szüleit is elhalmozták mindenünnen jókívánságaikkal és ajándékaikkal az ismerősök s jóbarátok. Mi is küldjük üdvöz létünkét és gratulácziónkat! Martin Mihály chicago-burnsidei ismert közjegyző és tekintélyes polgár hajléka ünnepélyes szertartás szintere volt a napokban. Ugyanis Fodor Imre, a chicagói magyar társa dalomban nagy népszerűségnek öltek vendő jeles magyar ügyvéd örök hűséget esküdött Martin Annuská- nak. A bensőségteljes családi örömünnepre számosán jöttek el So. Bend bői, a vőlegénynek özvegy édes anyja továbbá Horváth Lőrincz r. c. lelkész Dr. Bárándy Oszkár, Dr. Fodor Gyula és mások. Ott láttuk Chicagóból Dr. Barothy Árpadot, a jeles magyar orvost, Mlinárovics Kelemen India- na-harbori r. c. lelkészt, és másokat. A kedves ifjú párra Ntiszt. Boross Jenő gary-i Ind. ref. lelkész adta magasan szárnyaló beszéd kíséretében az egyházi áldást. Az esketési szertartás után pompás lakodalmi vendégséghez ültek a jelen voltak, melynél sok szép felköszöntő hangzott el az uj pár éltetésére. MISSIO HATÓSÁGI GYŰLÉS. — A Ref. Church in the U. S., melynek kormányzata alá ez időszerint 17 ma gyár ref. gyülekezet tartozik, — évnegyedi rendes gyűlését Jan. 17- én este fél 8 órától kezdődőleg tartj a Philadelphiában az egyetemes Egyház központi palotájában. A gyűlésen többrendbeli magyar egyházi ügyek is jönnek tárgyalás alá. A magyar ügyeket Főt. Dr. Souders kerületi püspök ur referálja. Szerkesztői Üzenetek Többeknek. — Lapunk szerkesztőjét az elmúlt karácsonyi szent ünnepek és az uj esztendő beköszönte alkalmából számosán keresték fel szives jókívánságaikkal, a mely figyelmet e helyütt köszönjük meg mindazoknak, kik gondoltak e lapra és annak szerkesztőjére. Nagy örömünkre szolgál a hozzák intézett sorokból kiolvasni a lap iránti jóindulat és meleg barátság érzését. Adjon Isten mindenkinek boldog és áldott uj esztendőt az 1918-ik évben. — VENDÉGEK A KERESZTELŐN. Egyszerre valami gyönge suha- nás hallatszott. Mint a villámlás, szinte cikázva röppent be a szobába két kis eleven, fényes tollú fecske. Böske tapsolva köszöntötte őket. — Nézd, nézd apuskám! — lelkesedett, — fecskék, kis fecskék! — össze-vissza röpködtek a szobában, mintha helyet keresnének. Megültek az ablakfüggő rudján, a kályha vállán, de mindenünnen csak visszatértek a függőlámpa felső vastányérjára. És csicseregtek, mintha azt magyarázták volna egymásnak, hogy ott, ott van a fészeknek, a fecskefészeknek való hely. De letelepedni nem mertek rá. Bizonyosan az égő lámpavilágtól féltek, a mi erős, hatalmas sugarakat szórt szét a szobában és a fehér tej üvegkorongon át beragyogta fönn a vastányért is. Majd valamelyik nyilván észrevette a szomszéd vendégszoba nyitott ajtaját és akkor gyorsan rebbentek át a vendégszobába s ott a sötét, világtalan lámpa tányérján békésen, nyugodtan megültek. Bezártam az ajtót. — Mit csinálsz? — kérdi ijedten a feleségem. — Éjjeli szállást ennek a hajléktalan fecskepámak. — Tán bizony, hogy a vendég szobánkban háljanak? — Persze. Bizonyosan megkéstek, szegények, a költözködéssel, fészekrakással. Csak nem tölthetik az éjszakát künn, a szabad ég alatt, mint a hajléktalan csavargók, vagy gonosztevők. Holott talán éppen vendégnek jöttek a keresztelőre. Az asszonynak pityergőre állt a szája. — No, a parádés bútorunkat u- gyan megnézhetjünk holnap reggel- Tudom, tönkre piszkolják a vendégeid. — Vendégeim? Hiszen magunk is csak vendégek vagyunk itt, lelkem. Csak éppen, hogy megfizetünk érte. — Az igaz... — Látod — mondom szelíden — mit szólnál hozzá, ha mi is, ilyen megkésett költözködők, meg száll- nánk, teszem azt, a nyíri homokon, vagy akár Komáromban... És nem találnák hajlékot, a hol a fejünket álomra hajthatnánk. Ha a legelső eresz alól, a hová megpihenni térünk, kizavarnának, elüldöznének bennünket. Hess, hess, fecskemadár, takarodj ki, a hideg, a sötét éjszakába! Marcsuval, Bandival, Böské- vel, Szabolcscsal együtt... Jól esnék (folytatjuk:)