Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-21 / 38. szám

Published and distributed under permit (No. 387) auth őrized by the Act of October 6, 1917, on file at the Post Office of Pitttsburgh, Pa. By order of the President, A. S. Burleson, Postmaster General. PUBLICATION OFFICE: 1001 MANUF ACTURERS’ BLDG. PITTSBURGH. PA. Editors residence address: REV. ALEX. HAR SANYI, 1008—10th Ave. HOMESTEAD. PA. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. entered as second class mail matter: April is, isn. PUBLISHED EVERY SATURDAY. at THE P0ST office at Pittsburgh, pa. “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in section 11-03. Act of October 3. 1917, authorized July 11, 1918­No. 38. Szám. VOLUME — XIX. — ÉVFOLYAM, 1918, Sept. 21. Egyházi Beszéd. Irta és 10 éves lelkészi működésének évfordulóján 1918 Szept. hó elsején elmondotta Porzsolt Ernő lel­kész Johnstown, Pa. Alapige: Zsolt. 116. 12.Mivel fizessek az Ur­nák minden én hozzám való jótéteményeiért? — A hálaadásnak poharát felveszem és az Urnák nevét hívom segítségül. Kér. Gy. Kedves Testvéreim! Négy nappal ezelőtt, Aug. hó 29-ikén volt 10 éve annak, hogy elősször jelen­tem meg közöttetek e szent helyen, hirdettem nékték az Igét s az aratási hálaadás alkalmából legelősször szolgáltattam ki néktek az úri szentvacsorát. Kerek 10 esztendő múlt el hát azóta. Lelkem me­gindul, szivem elérzékenyedik, ha életem ez eltöltött sza­kaszára, közöttetek való munkálkodásomnak lOévi ide­jére tekintek vissza. Nem tudok elmenni, tova surranni közönyös lélekkel ez évforduló mellett; úgy érzem, hogy nektek s önmagámnak is számadással tartozom; fele­lősségre von lelkiismeretem s kényszerittetve érzem magamat, hogy szóljk hozzátok néhány szót, e különös, nem minden napi alkalomból. Lelkemet, még az édes hazai földtől vájó elválás­nak általatok is jólismert érzései tartották fogva, mi­dőn 10 évvel ezelőtt elősször szólottám hozzátok. Az elmerengés, busulés, lehangoltság, a léleknek e saját­ságai soha azelőtt nem vettek rajtam oly hatalmat: mintekkor. Szinte éreztem, hogy az állapot, melybe ju­tottam különös; a légkör, a vidék, az emberek, ahova és akik közé kerültem: elütök a megszokottól. Lelkem egyensúlyát óh!! mi billentheti helyre? önkéntelenül is óhajtoztam, vágyakoztam egy oly pillanat után, mely a zaklatott szív nyugtalanságát, a háborgó lélek hullám verését megzabolázza. Midőn előttetek megállottám s vágyakozó kíváncsi­sággal tekintettetek reám mint megválasztott lelkipász­torotokra : ez, ez a pillanat volt az, mely a viszonyokkal való megalkuvást s lelkemnek megnyugvását ered­ményezte. Az Ige, melyet hirdetendő voltam e szavak­ban csúcsosodott ki: Én tudom, hogy ki vagyok s ha engem megértetek: remélem, hogy kik lesztek. Tíz esztendő múlt el azóta. Velem együtt sokatoknak engedte megérni a Gondviselés, hogy akik akkor szava­mat hallottátok, itt vagyunk a fordulón most is és mint tanuk tegyetek bizonyságot ti azokról, melyeket akkor én nektek szólottám. Visszaemlékezve a közöttetek eltöltött időre: a ko­ronás költőnek, prófétának szavait veszem ajkaimra: Mivel fizessek az Urnák minden én hozzám való jóté- teménnyeiért ? Igen, ezt teszem én kérdésbe, lelkész! munkálkodásomnak 10 éve után. Éreztem jótéteményét mindenkor. Vigasztalt, megerősített, bátorított, fele­melt. Ha nem mondanám, úgy is tudnátok, hogy kegyel­mének e bátorító, vigasztaló és megerősítő erejére, kü­lönösen nekünk lelki pásztoroknak van szükségünk, hogy mi is az ő kegyelme által másokat vigasztalhas­sunk, bátoríthassunk, megerősíthessünk és felemeljünk. S amidőn ezt vallom és elismerem, hálaadással em­lékezem meg az én Istenemről, a hálaadásnak poharát felveszem és az ő nevét hívom segítségül, mert Pál a- postolként. “Az Isten kegyelme által vagyok, és az ő kegyelme én hozzám nem volt hiába való.” De mi az, kérdhetitek méltán — ahol szükségét éreztem az ő kegyelmének és mondhatjátok: miért há- lálkodol ? Röviden adom meg nektek a feleletet. Amidőn el­hivattam, hogy első lennék közöttetek a szolgálatban: Pál apostollal szóltam hozzátok. Ezt mondottam: “Úgy ítéljen mi felőlünk az ember, mint Krisztusnak szolgái felől és az Isten titkainak sáfárai felől. “Nagy kijelen­tés ez. Fogadalom. Felelősség, az embervilág érdekeinek megvédelmezésére elszánt élet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom