Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-17 / 33. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

A NYELV.

Jakab apostol az ő levelének harmadik részében gyö-iyüiü képeket óa hasonlatokat használva beszél a nyelvről, az emberi testnek ezen aránylag kicsiny, de nagyon fontos szerepet teljesíteni hivatott szervéről. — Hasonlítja azt egyebek között a zabolához, melyet a ló szájába tesznek, s mely által azt kormányozzák; hasonlítja a tengeren hánykodo, szilárdan épített hajó kormányához, mely által a nagy hajót a viharok között is arra hajtják, a merre akarják, “A nyelv is kicsiny tag, — mondja az apostol, — és nagy dolgokkal hányja magát.” Azután igy szól: “Imé egy kicsiny tűz, mely nagy erdőt megéget. Az embernek nyelve is tűz és minden álnokságnak örvénye.”

Igen, ez a kicsiny tűz sok erdőt leéget. Sok ember, sok család boldogságát felgyújtja és leégeti. Némelyek foglalkozásként űzik ezt a gyújtogatást. Barátot, baráttal házastárssal hányszor veszítenek össze! Férfiak és nők, ifjak és idősek egyaránt részesek ebben a bűnben. Még a névleg keresztyének és a látszólag vallásos emberek közűi is. Mint marják, mint rágják egymást, mily kíméletlenül! Mennyi bajt, mennyi fájdalmat okoznak! Mégis azt mondják, hogy nincsen pokol. Ha nem volna, ideje lenne, hogy valamely emberbarát készítene egyet, jól mondta valaki. Ilyen az ember nyelve, mig a szivet az isteni kegyelem meg nem változtatja, mig Jézus be nem költözik abba,, mig Szent Lelkének mennyei tüze ki nem égeti, meg nem tisztítja azt. Akkor azután a nyelv is más lesz. Az ember más nyelven beszél, mint az apostolok a Szent Lélek vétele után. Azután a szeretet, békesség, boldogság eszközévé lesz. így a nyelv, mely azelőtt a leggonoszabb “allat” volt, telve halálos méreggel, testi és ördögi bölcseséget szólott, mennyei bölcseség szólóvá és áldások forrásává válik.

Egy Xanthus nevű bölcsészről beszélik, (a bölcsekkel,, mint tudjátok sok bolondság történik,) hogy barátait ebédre hiván magához, meghagyta szakácsának, hogy nagy ebédet készítsen s a legjobb dolgokat vásárolja össze hozzá. Mikor az ebédhez ültek, az első tál étel, melyet feladtak, nyelv volt; a második tál étel szinte nyelv volt, másfélekép főzve, a harmadik fogás ismét nyelv, a negyedik és ötödik hasonlóképen, másmás módon készítve. A bölcsész kifakadt végre;, ráta- madt szakácsára: Nem magmondtam-e, — igy szólt — hogy jó ebédet készíts a legjobb dolgokból? “Igen,— felelte a szakács, a ki a bölcselkedés iránt, — úgy látszik, — szinte fogékony volt, — de hát mi van jobb a nyelvnél ?

Nem ez-e az ékesszólás szerve? Nem ezzel áldjuk-e Istent? És nem ezzel vigasztaljuk-e a szerencsétlent?” “No — mondá a bölcsész haraggal, holnap, meg azt vásárold hát, a mi a vásárban legroszabb és azt adjad e- bédre.” Másnap ismét asztalhoz ült a bölcsész. Várta, mi lesz az ebédje? Mennyire meg volt lepve, mikor az első tál étel, melyet eléje adtak, megint nyelv volt. A második, harmadik, negyedik újra nyelv, nyelv, és nyelv. A bölcsész most ismét bosszúsan kérdezte: “No már megint mi ez?” “Parancsolatod szerint Uram, — felelte a szolga — a legroszabb dolgot kerestem a vásárban s nem leltem roszabbat. Mert nem a nyelv-e az, melylyel hazudnak, rágalmaznak és átkozzák az Istent?” A bölcsész igazat adott szakácsának,, de meghagyta neki, neki, hogy azért neki nyelvet többé ne főzzön.

Atyámfiái, használjuk nyelvünket, melyet Isten oly csodálatosan teremtett s melyet a zsoltáriró az ember fő dicsőségének nevez Isten dicsőítésére, embertársaink boldogitására.

Vigyázzunk, hogy nyelvünket, — mely a 128-ik Dicséret szavai szerint is, — az Istennek csudaalkotása, — hazugságra, hamis esküvésre avagy káromkodásra ne használjuk. Tartsuk meg a mit az említett szép dicséretben énekelünk;—

Oh,, Te ki a mi nyelvünket Formáltad, ne hagyj bennünket Azzal igy visszaélnünk,

Hazugságot beszélnünk.

Ne engedd hogy fegyver legyen Szánkban és károkat tegyen,

Hanem másoknak használjon,

Dicséretedre szolgáljon.

MAGYARORSZÁGI HÍREK Kiadja

Az Amerikai Magyar Hűség Liga Sajtóirodája Elnök: Konta Sándor Szerkesztő: Dr. Kozma Arthur

Halálozás (Pesti Hírlap 1918 május 14)

Szöts Farkas udvari tanácsos, abudapesti református teológia tanára, 67 éves korában vasárnap Budapesten meghalt. Értékes irodalmi munkásságot fejtett ki. Buzgó tevékenységéért két Ízben királyi kitüntetésben részesült: megkapta a harmadosztályú vaskorona- rendet, azután udvari tanácsossá nevezték ki. A du- namelléki egyházkerület tanácsbirája, abudapesti egyház presbitere és a református föikola internátusának felügyelője volt. Temetése szerdán délután négy órakor lesz a református teológiai akadémia díszterméből (IX. Ráday utca 2$) Az egyházi szertartást Petri Elek püspök végzi.

;j; 4' Jí 4;

*

(Szőts Farkas budapesti theol. tanár elhunytának hírét mély megilletődéssel vesszük. Benne a magyar prot. világ egy páratlan tevékenységű és példás buzgoságu vezető egyén veszített el. Több mint 30 év óta csodálatos munkabíró erővel szolgálta az anyaszentegyházat a lelkésznevelés, a theologiai tudomány művelése, a keresztyén jótékonysági és az egyetemes egyházi közigazgatási mezőn. Csak az utóbbi években, mikor az aggkorral járó gyengeség erőt vett rajta, — vonult vissza az egyházi közélet munkamezejéről. — Szőts Farkas 1851 Nov. 23-án született Jedden, Marostorda megyében. A theol. tanfolyam elvégzése után külföldre ment és a marburgi és az utrechti egyetemeken bővitette ismereteit. 1879-ben megválasztották a budapesti ref. heologiára tanárnak. Számbavehetetlenül nagy arányú irdoalmi munkásságot fejtett ki, úgyis, mint a budapesti Prot. Egyházi és iskolai Lapnak. 20 éven általi szerkesztője, úgyis mint a Prot. Irodalmi társaság titkára, úgyis mint az angol tractátusok fordítója és végül mint önálló müvek szerzője. — Az amerikai magyar reformátusok egyházi ügyéről is irt mintegy tiz évvel ezelőtt alapos czikkel a Prot. Szemlében. Szerk.)

Az Erdélyi Református Püspök Béig tatása. (Pesti Hírlap 1918 Május 7)

Kolozsvárott a Farkas utcai nagytemplomban vasárnap délelőtt előkelő közönség jelenlétében volt Nagy Károly, az uj erdélyi református püspök ünnepélyes beigtatása. Az imát és a felszentelő beszédet dr. Baltazár Dezső, a tiszántúli egyházkerület püspöke mondotta, majd az uj püspök a férfikar éneke után letette az esküt és elmondotta beköszöntő beszédét. Az erdélyi református egyházkerület hétfőn lelkészavatásokkal befejezte közgyűlését.