Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-10 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2 ditotta legfőképen és épen ezért e határozati jeveslatot kitérj eszi az “AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÁRA” és mindazokra a magyar lapokra, amelyek e kérdésben az igazságnak megfelelő álláspontra szoktak helyezkedni.— Kivonat hiteléül: Körtési Sándor egyházi jegyző * * * Az amerikai magyar sajtó is behatóbban kezd foglalkozni a csatlakozott egyházak helyzetével és jövendő kilátásaival, és részben directe, részben indirecte, de mindenesetre helyes megítéléssel AMERIKA-ELLE- NESNEK minősitik a hazai kormány segélyével folytatott itteni egyházi munkát. Ma már nincs is újság A- merikában, mely védelmére merne, vagy tudna kelni a csatlakozott egyházi munkának és annak további fenntartását lehetőnek,, vagy megengedhetőnek tartaná. — Az ügyről p. u. igy ir a New-brunswicki elterjedt Magyar Hírnök a legközelebb megjelent számában:— Elszakadt a magyarországi egyháztól a csatlakozott lelkészek tábora. Elszakadt a magyarországi egyháztól a csatlakozott lelkészek tábora”. Ezt a szenzációs kijelentést teszi a jól informált Detroitban megjelenő Magyar Hírlap. Ez elszakadással a csatlakozót református papok nyíltan elismerték, hogy több mint 10 éven keresztül helytelen utakon vezették a népet, hogy ők maguk is olyan utakon jártak, amilyeneken járniok nem lett volna szabad. Bebizonyították, hogy ők a vakok akarták vezetni a népet, s végre belátták, hogy nincs igazuk. Az amerikai fennhatóság alatt megmaradt egyházaknak és lelkészeiknek, kik ugyanakkor, amikor a szülő haza iránti tisztelést, becsülést ápolgatták a hívek szivébe, de akik tették ezt annélkül, hogy gyalázták volna ezt az országot, mely kenyeret ad, megadták a teljes elégtételt. Minden egyház, katholikus és evangélikus, csatlakozott és nem csatlakozott református egyház Amerikában Amerikai. A ki ennek ellenkezőjét állítja, tudva hazudott, vagy hazudik. Mikor 14 évvel ezelőtt Gróf Dégenfeld többet Ígért mint Amerika, jó magyarok lettek, s most mikor Tisza István és a magyar függetlenségnek többi ellenségei nem képesek többet adni, most egyszerre visszaved lettek Amerikaiakká. De vájjon igaz e ez újabb színváltozás, vagy csak képmutatás? Vájjon a Svéd konzulátus által hazulról jött pénzeket mindezek dacára elfogadják e mint tették alig egy hónappal ezelőtt is? * * Nem használ a tagadás. A Department of Justice pittsburgi főnökségének udvariasságából kifolyólag alkalmunk volt átnézni nehány lapszámot a csati. egyh. megye papjai által kiadott Magyar Egyház ez. folyóiratból. Meglepetéssel kellett tudomásul vennünk, hogy a lap szerkesztője jelentékeny tért szentel lapjának majdnem mindenik számában az ellenünk való harczolásnak, a mely műveletet természetesen egyedül kell elvégeznie, mivel a porondon egyedül ő maga vitézkedhetik. Mi, ha a csati, ügyben czikket írunk,— teljes tárgyilagossággal és elvi szempontból írjuk meg a czikkeket mindenkor és természetesen fődolognak tartjuk az igazság megállapítását minden esetben. Természetesen ez nem nagyon kivánaotos ez idő szerint a csati, papokra nézve, kik kénytelenek megtagadni korábbi álláspontjukat és beismerni, hogy a hazai kormányzat alá tartozás se nem kívánatos, se nem lehetséges többé. — A személyi vonatkozású és meglehetős izetlen közleményekre, melyek reánk-vonatkoznak^, — nem reflectálunk. Azok a sorok nem érdemelnek figyelembe vételt. Az ügy érdemét illetőleg a- zonban, és az igazság megálapitása végett ki kell igazítanunk a csati, egyházmegye lapja szerkesztőjének azon állítását és illetve tiltakozását, hogy a csati, papok NEM A MAGYAR KORMÁNY által fizetett egyének lennének. Nagyon naiv embernek kellene lenni annak Amerikában, a ki ezt a tiltakozást szó nélkül bevenné és lenyelné. De ha van ilyen naiv magyar lélek, az ki - ábrándulhat feltevéséből, valamint a M.E.szerkesztője is tudomásul veheti, hogy a Departement of Justice az amerikai kormány igazság ügyminiszteriuma absolut bizonyossággal megállapította, hogy a csati, akcióval összekö tetősben állott magyar ref. papok Amerikában TÉNYLEG a magyar kormány fizetett hivatalnokai voltak. A Departement of Justice oly bámulatramélto sikerei végezte ez irányban a titkos vizsgálatot, hogy a pittsburgi főnökségtől vett értesülések szerint birtokába jutott még egyes olyan magán leveleknek is, miket Tisza István intézett egyes itteni csati, papokhoz, világos bizonyítékául annak, hogy a csati, papok instruk- cziokat kaptak időnként Tisza Istvántól. A new-yorki svéd konzulatusság pedig az amerikai kormány puszta felszólítására készséggel szolgáltatta által azon levelezések és diplomacziai iratok másolatját, a melyeket Bécs- böl küldtek nekik. Sokkal figyelemreméltóbb és okosabb czikk az, mely a M. E. Junius-i sz. ban Tóth Sándor clevelandi ref. lelkész tollából KERESZTYÉNSÉG ez. alatt jelent volt meg. Tóth Sándor egyike a legképezettebb és legmesszebbtekinteni képes lelkészeknek. S bár czikke itt ott elfogult is, — alapjában véve elég őszinte, és már csak ezért is megérdemli, hogy azt válasz nélkül ne hagyjuk. E pillanatban nem gondolhatunk érdemleges válaszadásra, — csak kiragadunk egyes pontokat az ő ezikkéből, hogy a csati, lelkészeknek saját Írásaikkal bizonyítsuk mennyire belátják ők maguk is immár a csati, akczio további fenntartásának lehetetlenségét.— Tóth Sándor p. u. ir;— “Sokat gondolkoztunk már, hogy keressünk olyan egyházat, a mely bennünket most a háború idejére szárnyai alá vegyen.” Tóth Sándor elfelejti, hogy ilyen “bargaint” nem csinálhatnak egyetlen amerikai közegyházzal sem, mert ez egyenes becsapása volna az őket johiszemiileg fennhatósága alá vevő amerikai hitfelekezetnek. S ha már sem a Ref. Church, sem a Presb. Church, melyeknek jóindulata pedig nyilvánvaló az amerikai magyar reformátusok iránt, meg nem nyerhetik azt a kegyet, hogy a csatlakozott papok ő feléjük forduljanak hit- testvéri szeretettel és bizalommal, — ezt a megtiszteltetést bizonnyal elhárítja magától a holland egyház, is mely a Ref. Churchel különben is teljes megértéssel operál a magyarok közötti missioi munkában. Azt meg szintén nem kell figyelmen kiviil hagyni, hogy évek óta folynak zsinati bizottsági tárgyalások a holland és a német eredetű ref. egyházak között Amerikában az EGYESÜLÉSRE vonatkozolag. Mi is azzal zárjuk sorainkat, a mivel Tóth Sándor az ő czikkét, hogy ne keressük most már azokat a mik bennünket elválasztanak, hanem azokat, a mik összekötnek.
