Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-07-07 / 27. szám
27. szám Julius 7. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Hiányaikat végezzék, hanem arra is. hogy a szép magyar nyelvben való irodalmi és gyakorlati készséget elsajátítsák, illetve levő Magyar Irodalmi Kör, mely jól felszerelt és igen értékes magyar müvekkel van ellátva. A Magyar Irodalmi Kör ebben az esztendőben hat irodalmi gyűlést tartott, a mely gyűléseken a következő collégiumi és theologiai ifjak szerpeltek: — Kovács Ferencz, Azary Pál, Kosa András, Malacsics József, Kozma Mihály és Daroczi Mátyás. Ezek az urak mindnyájan az ő saját dolgozataikat olvasták fel, mig Kozma Gyula egy gyönyörű költeményt szavalt el nagy hatással Posa Lajostól. — A bírálatban sokan vettek részt. — Irodalmi körünk szép programm keretében ünnepelte meg a Márcz. Idusát, mely alkalommal az Ifjúság együttesen elénekelte a Hymnust, majd Kovács Ferencz tartott lendületes alkalmi beszédet, mig Várkonyi Miklós hazafias imádságban emelte lelkeinket a Magasság Urához. — Az ünnepély kiemelkedő pontja volt Ntiszt. Dikovics János tanár költői szárnyalásu hazafias beszéde, melyben rámutatott arra a történelmi e- nyre, hogy a Magyar Nemzetet nem a háború, hanem a munka tette naggyá Cs ez tarthatja fenn a jövendőben is. A szép ünnepély a Szózat lelkes eléneklésével ért véget. — A Máj. 7-én megtartott évzáró gazdasági gyűlésen a tisztikar következőleg lett megalakítva: — Elnök Azari Pál, alelnok Várkonyi Miklós, pénztárnok: — Malacsics József, — titkár: — Bartus Sándor, jegyző Kozma Mihály, könyvtárnok: — Háda Bálint. — Adja a Mindenható, hogy az újonnan megválasztott tisztviselők működése alatt még nagyobb eredményeket érjen el a jeles főiskolának Magyar Körje. A NAGYTISZTELETÜ LELKIPÁSZTOR URAK ÉS A GYÜLEKEZETI ELÖLJÁRÓK FIGYELMÉBE. LAPUNK KIADÓHIVATALA szives kézséggel áll szolgálatára a Nt. lelkipásztor uraknak és a gyülekezetek elöljáróinak a szükséges és megfelelő hivatalos nyomtatványok és egyházi könyvek elkészítése és beszerzése ügyében. LAPUNK KIADÓHIVATALÁBAN kaphatók Díszes kiállítású, magyar nyelvű, berámázásra alkalmas keresztelési és esketési bizonyítványok 12 drb. ára egy dollár. Halotti, hazai anyakönyvi kivonatok és confirmá czioi Emléklapok. EGYHÁZTAGSÁGI BEFIZETÉSI kis könyvecskék, csinos kiállítás, darabja..............................3 cent. EGYIIÁZTAGSÁGI KIMUTATÁSI IVEK, 50 egyh. tag neve fér el 1 ivén, 12 havi rubrikával, ivenként ..................................................................... 3 cent. EGYHÁZI UTALVÁNYKŐNYV, a pénztámok részére, 800 drb. utalv. czédulával, vászonköt ..........3.50 GYÜJTÖKŐNYVECSKÉK, 8 oldal, darabja . . .5 cent. MÉRTÉKLETESSÉGI FOGADALMI IVEK, díszes kiállításban, darabja ................................... 1 cent. MAGYAR ISKOLÁK RÉSZÉRE TANKÖNYVEK: MAGYAR ÁBC...................................................25 cent. GÁSPÁR JÁNOS, 2-ik elemi olv. könyv.......20 cent, “ “ , 3-ik elemi olv. könyv ... .20 cent, “ “ , 4-ik elemi olv. könyv.........25 cent Kiss Áron: Magyarok története ..............................20c. Amerikai Magyar Ref. Iskolás gyermekek tankönyve (versek, imák és próza gyűjtemény, haladó megyar iskolások számára) ...........................25 cent. ("nagyobb rendelésnél árkedvezmény). Jótétemény és hálaEgyszer, mint egy hires, jeles ember Írja: Isten az erényt mind vendégéül hívta; S a mint mi is szoktuk, az volt első tette, Hogy őket egyenként szépen bevezette. Jól ismerte egymást különben az erény, Csak kettő nem, talán legfeljebb a nevén: A Jótékonyság és másik a Hála. Ritkán találkoznak ma is a világba: Mikor elgondolom, a mi rajtam esett: Nini, — mondok — milyen ismerős az eset! Elmondom. Hát mi is két-egy-testvér voltunk, S szorgalom és munka mellett boldogultunk. Mint a szorgalmas méh, hordtam mindent haza, És Istennek hála! gyűlt is a garmada. Vett apám pénzenem földet és jószágot. Ilyen gyors haladást ember ritkán látott- Nagy úr lett az apám. kisasszony nővérem, A kényelmöket is győzte keresményem. Még a szükségest is megvontam magamtól. És örültem, hogy a család mint boldogúl. Egyetlen nővérem kiváltkép szerettem, Boldog voltam, hogyha rajta segíthettem, Tanácscsal, kalácscsal, járással és pénzzel. Sokszor az apámnak kérlelgetésével: Férjével kiüzé. Pártjok fogám: jösztök! S nem nyugvám, mig békét nem szereztem köztök. Én tanitgattatám egyik-másik fiát, Testvéri hűséggel számos éveken át. Mondogatta is, hogy hálás lesz majd érte, Istennek áldását reám mindig kérte. Színig csupa tejfel, balgatagul hittem; Mig egyszer azután szörnyűre ébredtem. Rég motoszkált. — kitűnt, — az önző fejében: Hogy lehetne mindent elütni előlem. Mintegy áspis kígyó kezdette munkáját, Feketitni kezdé apjánál a bátyját, S szegény nejét, no még csak azt harapdálta! Mig apám mindenét ő reá testálta, S engem kitagadott, engemet. a fiát. A ki ezerekkel növeltem vagyonát. És most e nő dúskál háromszáz hold földben, Nekem nem juttatott egy talpalatnyit sem. Nem átkozom érte, de az Isten Ítél! Megfogom még látni, hogy az Isten még él. Megbüntet az Isten, gyermekidben, meglásd, Kik tőled tanulják meg a pénz-imádást, Vigasztal igéje: hogy nem hágy Isten el. És ha mostan ilyen állapotú lettem, A borús ég egykor kiderül felettem. Az a juss elfogy, ha el nem fogyott már. De hát a lélekre, oh minő végzet vár! Szerencsétlenségét pedig nem kívánom, Hiszen úgyis elég baj van már anyámon, A ki, — szegény lélek! — annyi sok harcz után, Boldogabb lehetne élete alkonyán. Mert hisz, ha szive van. — már pedig van szive — Nem lehet, hogy fiát sokszor ne könyezze. Hogy elűzték tőle, s azt a jó kis lelket, Ki az ő véréből, a mi vérünkből lett. De nem nyújtom már is tán hosszú versemet, Hogy ne untasson mást, s ne tépje lelkemet- Egy példát akartam felhozni csak rája, Hogy ritkán jön össze jótétemény s hála. De mint találkoztak egykor vendégképen: A bűn s igazság is össze jön, nem kétlem. K. Gusztáv.
