Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-06-23 / 25. szám
25. szám Junius 23. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2 rectűl tudó gyermeket! És nem amerikai fegyelmezés mellett! Bizony itt ha görbén néz a tanító ur az amerikai gyermekre, másnap már kihúzhatja a nevét a névsorból, ha megfenyíti,“biztosan a Fórumra kerül! Hej amerikai gyermek nevelés de sok szüle megkeserűlte és megfogja keserűlni, tulságba vitt szabad szellemed! IV. Egy ének vers-szak okvetlen minden nap beem- lézendő a magyar iskolába járó gyermekekkel. Dallam hetenként legalább: kettő. Igyekezzünk rá bírni a szüléket arra. hogy a nyári iskola elvégzett tananyagát az egész iskolai esztendőben ismételgetni kell Szombatonként a Szombati magyar és Vasárnaponként a Vasárnapi iskolában- Sőt hozza be Szeptembertől minden egyház község, hogy lehetőleg mindennap a délutáni előadás után napi egy- egy órán-, át tanít magyarul. Ne essünk kétségbe, hogy az első héten csak pár gyermek jön fel. Detroitban egy éven keresztül 9 szóval kilencz gyermek járt hozzánk, és ma naponként 200 gyermeket részesítünk magas tandíj fizetés melett magyar nyelvű oktatásban Es a jövő Szeptembertől már 5 azaz öt tanitós minden napos magyar iskolát fogunk tartani, annyi a jelentkező, akik közül bár angol két tanító de Magyar tanító még mindig 3 azaz három lesz! Mgyar iskola nélkül nincs értelme magyar egyházi munkánknak, akié az iskola, hiába azé a: jövő!! V. Magyar egyház csak ott maradhat meg, ahol a templom mellé magyar iskolát is építünk. Ez legyen az amerikai egyházközségekben a reformáczio 400 éves évfordulóján minden egyház község felállított maradan dó emléke. E nélkül méltatlanok vagyunk a Reformáczio áldásaira, amely minden templom mellé iskolát épített és minden egyházközségbe iskola mestereket állított! *) Az amerikai magyar iskolák fontos missiojáról, ezen iskolák által elért részben valódi, résben látszólagos eredményekről, a fogyatkozások okairól s általában a nagy probléma kezelésének miként jéről irt egy mélyenjáro és eszmél- tető czikket Ntiszt. Borsos István detroiti csatlakozott ref. lelkész ur, a mely czikknek közzé tételére lapunkat, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját, mint az amerikai magyar reformátusok legrégibb és legelterjedtebb közlönyét kérte fel. Semmi nem mutatja élénkebben Ntiszt. Borsos ur elfogulatlanságát és a jo ügyben való együtt működési készségét, mint az, hogy érdekes czikkével hozzánk, az Am. Magy. Ref. Lapjához fordult, a mely lap tudvalevőleg kezdettől fogva helytelenítette a csatlakozási akczionak jelen formáit és követett módszereit: Viszont semmi nem igazolja ékesebben az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának tárgyilagosságát és a mi részünkről való hajlandóságot és készséget az együtt működésre minden jó és nemes és hazafias vonatkozású ügyben, — mint azon körülmény, hogy szívesen helyet adtunk Nt. Borsos ur figyelemreméltó czik- kének. — Helyet adunk annak daczára is, hogy a közleményA bor eredete és hatása. A történelem tanúbizonysága szerint hazánkba a szőlőveszszőt a 12-ik századba hozta be Dalmátország- ból egy barát és elültette a tokaj-hegyén. És aztán a szőlőből bort csinált, mit mikor ivott az ember hát ha kicsibe itta. vig volt mint a madár és énekelt- Ha már többet ivott belőle hát akkor dühös volt, mint az oroszlán. — És ha még többet ivott, akkor buta lett, mint a szamár. A bor hatása ma is ugyanez — vigyázzunk, ha iszunk is belőle, csak annyit igyunk, a mennyi az egészség fentartására megkivántatik. Lapunk már több ízben emelte fel szavát a pálin- ka-ivás ellen; s szinte jól esik látnunk, hogy a világi körök is kezdenek lépéseket tenni amaz erkölcsi romlottság ellen, melyet a pálinka ivása okoz az emberiség nagy részének. nek nem minden sorával és nem minden részével ériünk egyet. Helyet adunk ennek a czikknek azért, mert tudjuk és látjuk, hogy ez egy olyan érdemes lelkipásztornak a tollából származik, a ki nemcsak szájjal, de szívvel és lélekkel, és még hozzá a legnagyobb testi fáradozzással szolgálja ez idegenben a magyar kultúra szent ügyét. Helyet adunk e czikknek lapunkban azért is, mert Ntiszt. Borsos urnái senki alaposabban és jobban nem ismeri az amerikai magyar iskolák működésének részleteit és őtet ezen a téren szívesen ismerjük el szaktekintélynek. — A mi már magát a czikket illeti, — ennek főtévedése abban '»n, hogy nem veszi figyelembe azt, hogy AMERIKÁBAN és NEM MAGYARORSZÁGBAN vagyunk. Duzzadó, égő magyar hazafiasságból kifolyólag Ntiszt. Borsos ur azt óhajtaná, ha hamisítatlan és zavartalan alföldi atmoszférát varázselhatnánk nyári magyar iskoláink tantermeibe és lobogo magyar honszeretetet plántálhatnák bele minden itt született, itt növekedő amerikai magyar gyermeknek a szivébe és leikébe. — Kétségtelenül nemes ambitio. De kivihetelen, megvalosithatlan: Aztán meg a lelki érzések összeütközését provokálja az itt született és növekedő generáczio tagjainak lelki világában. Frappáns példákra mutathatnék rá e való életből olyan családok körében, kik exponensei a Nt. Borsos ur felfogása szerinti hazafias viselkedésnek. — Nt. Borsos ur midőn nem kevés büszkeséggel mutat rá a detroiti magyar iskola által elért fényes eredményekre, — és kevésbé elismerő kritikával illeti a kisebb egyházakban hűséggel forgolodo derék magyar tanítókat és lelkészeket, — el feledi hogy nem mindenütt egyformák az alkalmak és a lehetőségek! Nagy igazsága van abban, hogy MINDEN HELYEN , ÉS MINDEN körülmények között kell tartanunk magyar iskolákat, — de téved abban, mikor elhiteti magával és elhitetni akarja másokkal, csupa optimizmusból, hogy bárminő erőfeszítéssel és áldozathozatallal is képesek lennénk vagy lehetnénk a következő nemzedékeket az asszimilálodástól megóvni. De valljuk be, ez nem is volna kívánatos. Gyermekeink jövendő boldogulásuknak vágnánk útját, ha mesterségesen megakadályoznánk őket az amerikai környezetbe való beilleszkedéstől — Ezt maguk a csati, papok sem teszik, minek bizonysága az hogy például amerikai tanitőnők is készülnek lenni egyes papoknak leánygyermekei. —- Mit mutat ez ? Azt hogy e csati, lelkészek maguk is belátják, hogy gyermekeik csak úgy érvényesülhetnek ebben az országban, ha annak szellemével eggyé vannak forrva és azzal teljesen egyet éreznek. — Természetesen ez nem zárja ki a magyar érzelem és fajszeretet bennlakozását a szívben, — csak azt a tapasztalati és egyszerű igazságot erősiti meg, hogy az itt született magyar gyermekekre nézve előnyösebb és föltétlenül szükségesebb az amerikai életviszonyokba való beilleszkedni tudás opportunismusa, mint az erőszakos szem- behelyezkedés ugyanezekkel. Ntiszt. Borsos ur kemény szavakkal Ítéli el az amerikai public schoolokat átható amerikai szellemet. — Elfeledi azoban. hogy épen ez a szellem tette naggyá Amerikát. Elfeledi, hogy ez a szellem formál öntudatos és gondolkodó embereket a polgárok millióiból és teszi Amerikát a demokratikus czivilizáczio mindenk által megbámult úttörőjévé. Vájjon a magyarországi pedagógia elveit engedné é a mai tudással Ntiszt. Borsos ur érvényesíttetni a saját gyermekein? Elnézné é szótlanul, hogy mily durván és ostobául alkalmazzák a testi fenyítéket egyes néptanítók odahaza a szegény magyar gyermekeken, kiknek sokszor egyetlen fogyatkozásuk, hogy nincsenek oly erősek, mint az "őket “fegyelmező” tanítójuk? Mindez természetesen methodikai oldala a dolognak, — de rá mutatunk ezekre is, hogy kiigazítsuk Ntiszt. Borsos ur és másoknak a felfogását abban a tekintetben, mintha kizárólag a hazai nevelés volna a tökéletes és az amerikai az absolute rossz. A helyes felfogás a középuton van. Ismerjük el otthon a mi jo, és valljuk be a mi rossz. Viszont itt se gyalázzunk mindent csupán azért, mert az amerikai. A. SZERKESZTŐ. E lassan, de biztosan ölő méreg ellen egyik lap, az “Esti újság” szívfacsaró czikkben fakad ki, midőn azt mondja: “Ha számtani kimutatást állítanánk össze arról, hogy mily pusztulást idéz elő nálunk a pálinka,— ijesztő kép tárulna elénk. Nincs olyan dögvész és nem lehetséges olyan háború, mely oly mértekben megtizedelné népünk sorait, mint az iszákosság. Ennek az átkos nyavalyának áldozatai ott sínylődnek a kórházakban, ott tengőndnek a börtönökben és időnek előtte megnépesitik a temető hantjait- A betegségek és bűnesetek túlnyomó részének az iszákosság képezi az okát.” Szomorú, de igaz szavak ezek! Jó lenne, ha megszívlelnék ezeket az államférfiak s belátnák, hogy csak látszólagos anyagi nyereség az, a melyet a szesz fogyasztásból nyer. Ráfizet erre a nyereségre az állam busásan, akkor, a midőn a részegség miatt főbenjáró bűnösöket éveken keresztül kosztolja a börtönökben.
