Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-11-24 / 47. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA szeti Akadémia hallgatójául iratkozott be. Itt szállta meg lelkét a szent vágy: — kijönni Amerikába és az Ur szőllője munkásainak sorába állani. Megérkezvén az uj haza földjére, csakhamar beiratkozott a bloomfieldi Semináriumba, hol állandóan több magyar diák tanul. Ernyedetlen szorgalommal, nemes igyekezettel és meg nem lankadt kitartással küzdött, mig meg nem nyerte a pálmát, mely a pálya végén a híven küzdőkre mindenütt várakozik. Ez év nyarán megérhette életének legszebb napját: — pappá való fölszenteltetésének szent ünnepélyét. — Legyen Vele és hiv munkáján mindenkor a Kegyelen szent Istenének áldása. Hithíiség. Irta: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. A legutóbbi Vasárnap délelőtt is templomba ment leányával. Onnan hazafelé menve, véletlenül összetalálkoztak az utczán Hevesi Tónival, aki elmondotta nekik, hogy Hevery tiszteletes úrhoz igyekszik, mert mai pré- dikácziója az ő szivét valami nagy, édes boldogsággal töltötte el; — fáj neki, hogy az isteni Megváltó, a 'eg igazabb ember, oly sok bántalmazásban, megaláztatásban részesült a földön; elmondotta, hogy apja szakított vele, kiűzte s reá is sok szenvedés várakozik, de Jézus példájában keres vigasztalódást. Ámulva és sajnálkozva hallgatták Mezey Pálék a szinte hihetetlen, hallatlan esetet. Mikor Tóni bekopogtatott Hevery tiszteleteshez igy szólt: — Azért jöttem tiszteletes uramhoz, hogy bejei intsem azon elhatározásomat, hogy mai naptól kezdve én is hive akarok lenni a megújított vallásnak .... III. Pater Bernát nem lett volna igazi jezsuita, ha kéjes öröm nem töltötte volna el szivét arra a gondolatra, hogy az ő halálos ellensége, Hevesi Tóni most kezei kó zé kerül. Talált módot arra. hogy az öreg Hevesi is megtud la azt, hogy fia az uj hitre tért, valamint hogy Mezei Magdával akar házasságra lépni és még jobban elhi. degitse a vakbuzgó katholikus apa szivét nevének örökösétől, fiától. Szóval Tónit apjánál alaposan eláztatta, beárulta. A dolog nyitja pedig a szerelem volt. Ugyanis Pater Bernát, mielőtt pappá beöltözött, amikor még Hűvös Bálintnak hívták, halálos szerelmes volt Mezey Magdába, de az kurtán-furcsán értésére adta, hogy gyűlöli, ki nem állhatja és hamarosan férjhez is ment, meg korán özvegységre is jutott kis gyermekével. Hűvös Bálint annyira szivére vette a leány visszautasítását, hogy e miatt szerzetessé lett s mint pater Bernát lett ismeretes. A gyűlöletet szivében oda is magával vitte, úgy Mezey Magda, mint férje iránt. Bosszút fogadott ellenük. A férj már nem élt. tehát az asszony és jövendőbeli férje, Tóni ellen. Csak az alkalmat leste; az pedig nem soká váratott magára. Mint futótűz terjedt el a városban, hogy Hevesi Tóni és Mezey Magda jegyesek. A hir elterjedése után néhány napra, a vőlegényt egy jóakarója figyelmeztette, hogy a jezsuiták valami bajt akarnak neki szerezni. Ők azt felelték erre, hogy Istenben és törvényben bíznak. Boldogan és nyugodtan mentek esküvőre. Tiszteletes Hevery uram szép beszédet intézett az uj párhoz, kölcsönös szeretetre, bizalomra, hűségre intve őket s kérve, hogy szeressék az egyházat is. Mikor a szertartás után a násznép kifelé vonult a templomból, megdöbbenve látták, hogy császári kato. naság élén pater Bernát áll a templom ajtó előtt, kezében egy Írással, melyben az állt, hogy Hevesi Tóm. mint az egyedül üdvözítő katholikus egyház megbecstelenítője, elfogattassék és börtönbe vettessék. Minden védekezés, ellenkezés hasztalan volt. Esküvőjéről elhurczolták. IV. Az a körülmény, hogy Hevesi Tóni a kálvinista val lásra tért, a jezsuitákra nagy vereség volt. Nagy bosszút is forraltak ellene, a szerintök “elveszett juhocska” ellen. Nem elégedtek meg azon váddal, hogy a pápát sátánnak, antikrisztusnak nevezte, a katholikus vallást elhagyta, hanem egy levelet is hamisítottak a nevére, melyben az volt megírva, hogy ő Bethlen Gábor erdélyi fejedelem embereivel, a haza és császár ellenségeivel van összeköttetésben. Hevesi Tóni a törvényszék előtt nyugodtan jelent meg és önérzettel utasította vissza a vádat, e szavakkal: — Amivel vádolnak, abban ártatlan vagyok. Kiadták a parancsot, hogy meri tagadásban van, hát meg kell puhítani. Ekkor vette kezdetét igazán Hevesi Tóni szenvedése. Mikor hóhérai a kínzó terembe vitték, ott pater Bernát fogadta kárörvendő arczczal, kaczagva nyomorult sorsán. Pedig miért? Mi volt a biine? — Hát biz akkor nagy bűn volt az, ha valaki kálvinista lett! És ha Tóni visszatért volna a katholikus hitre, azonnal megszűnt volna ellene az eljárás. De ő már erre nem volt kapható, mert a megújított vallást megismerte és megszerette. Érezte, hogy csak az a vallást teheti boldoggá. Erősen feltette magában, hogy attól őt senki el nem tántorítja s azért mindent eltűr, mindent elszenved, de elhagyni nem fogja soha. A kínzó hóhérok azzal kezdték Tóni kínzását, hogy lefektették egy ágyforma kinpadra, amely hosszabb volt. mint az ő teste hossza, s egy-egy hóhér két kezét, más kettő két lábát kezdte húzni úgy annyira, hogy hónaljai alatt és lábain a bőr meghaalozott. — Hát vallasz-e most, Hevesi Tóni ? — kérdezte tőle vigyorogya Bernát barát. Mikor látták, hogy a nagy fájdalomra föl se szisz- szén, nehéz súlyokat raktak mellére s lábaira fölhúzták a csonttörő spanyol csizmát. Tóni teste vonaglott, arcza kék szederjes lett, de ajka nem nyilt szóra. Eszméletét veszté a kimondhat- lan kínok miatt. Leszedték róla a vallató eszközöket s eszméletre hozták. Egyfelől csodálták azt a nagy testi és lelki erőt, mely ennyi szenvedést ki tudott állani, másfelől rettenetes gyűlölettel villogtatta feléje szemeit Bernát barát, az egykori Hűvös Bálint, hogy ellenségével semmire sem tud menni. (Folytatása következik)
