Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-11-17 / 46. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA SO. NORVALK, CONN. Keresztelés. Monus János, Tisza, szentmártoni és Hegyessy Julianna bodrogolaszi ill. stamfordi lakos, ref. vallásu szüllőknek kis fiokat Nov. 11-én keresztelte meg Ntiszt. Dokus Gábor so. norvalki ref. lelkész a Szent Lukács templomban, hol a ma­gyar református istenitiszteletek tar tatnak. Kálmán és Sándor névre ke­resztszülei Dudás Sándor ref. egy­házi gondnok és özv. Kozma János­áé voltak. HITVITÁZÓ GYŰLÉS. — A Cle­velandi 1-ső magyar ref. egyház buzgó lelkipásztora, Ntiszt. Tóth Sándor ur jubileumi nyilvános hit­vita rendezését vette tervbe, melyre körlevélben hivta meg az amerikai magyar ref. lelkészeket. A vita tár­gyául a VÁLTSÁG TANA lett ki­tűzve, a mit “a kmönböző, ellen tétes, vagy eltérő thelogiai felfogások tu­dományos és gyakorlati előadása” fejtene ki és állítana a prot. magyar közvélemény elé. — Bár elvben oszt­juk a nagytevékenységéről ismert clevelandi lelkész nézetét a lelkészi kar theologiai önképzésének szük­ségességét illetőleg, — mégis, min­den tiszteletünk mellett is Tóth Sán­dor lelkésztársunk iránt, fel kell ten­nünk és a sértés legkisebb szándéka nélkül, fel is tesszük a kérdést; — van-é szükség a mai nehéz időkben ilyen hitvitázó gyülékesek rendezésé re? Van é ennek egyáltalán haszna, czélja és értelme? A mi illeti a theo­logiai felfogást? — e tekintetben igazán nincs különbség közöttünk, bármelyik egyházi hatóság alatt mű­ködjünk, mert theologiai felfogásunk a Magyar Református Anyaszent.- egyház hitvallása a mely tökéletesen azonos az am. ref. egyház hitvallásá­val —a Heidelbergi Káté és a 2-ik Helvét hitvallás. Egyetlen amerikai magyar ref. lelkész sem ismerhet ezeknél tökéletesebb és bibliaszerübb confessiot. Nem tudjuk feltételezni, hogy ezekkel ‘ ellentétes vagy elté­rő theologia felfogásoknak képvise­lői” lehetnének közöttünk. A pro­gram azt engedi sejtetnünk, mintha különböző dogmatikai álláspontok megvédelmezésére vagy megdönté­sére volna szükség összejönnünk. Ily irányban határozottan czéltalan mun kát végezne a clevelandi hitvitázó gyűlés. — Sokkal áldottabb, dicsős- ségesebb és nagyszerűbb vállalko­zásnak tartanok, ha a clevelandi első ref. egyház nagytekintélyű lelkésze az amerikai megoszlott ref. magyar­ság összeforrasztásának kísérlete­zésére szánná el magát. Itt már iga­zán van tér és alkalom a tevékenyke­désre. Mert még ha valóban volná­nak is közöttünk különbségek, akkor is nem azoknak kiélesitésére, hanem a béke keresésére és megtalálására kellene összpontosítanunk minden jóindulatú törekvésünket. — Nem tudjuk elképzelni, hogy Tóth Sándor clevelandi lelkésztársunk felhívásá­nak és általában a clevelandi terve­zett gyűlésnek egylátalán legyen va­lami gyakorlati haszna, (ha a gyű­lés csakugyan meg is tartodna), — de azt tudjuk, és állítjuk, hogy a meddő vitatkozásokból, az Ízléstelen veszekedésekből és az áldatlan test- vérharczból már untig elég volt. vitatkozásokat és vitázó gyűléseket inscenálni még a legjobb szándékból kifolyólag is erkölcsileg káros kiha­tású vállalkozás, mert egy szemer­nyivel sem hoz bennünket a megér­tésben közelebb egymáshoz, a men­nyiben az ilyen vita nem is azt a czélt szolgálhatja. Nem akarunk elébe vágni az eseményeknek, de nem tudjuk elképzelni, hogy az amerikai magyar ref. lelkészikart hitvitázó gyűlésre bárhová is összehozni le­hessen. Ez a mi őszinte véleményünk ebben a dologban. CONVENCIO UTÁN. — A nagyon igaz közmondást, hogy nin- esen olyan hosszú kötél a minek vége ne lenne, — alkalmazván a Verho- vai Egylet pittsburgi nagy conven. cziojára, — elmondhatjuk hogy ez is végre bevégződött. Két teljes hé­ten által tartott ez a nagygyűlés, a mi bizony nemcsak fárasztó volt a delegátusokra, hanem költséges is a tagokra. Több rendszerre és helye­sebb kezelési methodusok behozata­lára volna szükség különösen ilyen nagyobb arányú szervezeteinknél, hogy idő, energia és pénz takarítás volna eszközölhető. Mindent össze­véve is indokolatlan, sőt egyenesen káros dolog ily sok embert a mai munkaviszonyok között elfoglaltsá­gától, otthonától és megszokott kör­nyezetétől távol tartani, mikor helye­sebb rendszer alkalmazása esetén az összes convenczioi ügyeket két nap alatt el kellene végezni. — Hisszük hogy modern és progressiv Verhovay Egyletünk egyszerűsíti és czélsze. rübbé teszi a jövendőben a conven. cziózást is. A gyűlés dióhéjba fog­lalt főbb határozatai ezek: — Köz­pont Hazleton lett. Nehéz belátnunk, hogy ez a központ megfelelőbb volna mint Pittsburg. De hát a delegátu­sok nagy többsége elkeseredettség­gel harczolt az anyaegyleti székhely megtartása mellett. A törvény pedig szintén pártjukra állott. így nincs mit egyebet tenni, mint muffolni is­mét. Máskülönben Hazleton is Ame­rikában van és oda is el lehet jutni azoknak kiknek muszály odamenni alkalmilag, akár csak Pittsburgba. Nevezetes határozata volt a conven- cionak az is, hogy összhangot terem­tett a tisztikar a 24 tagból álló fel­ügyelő bizottság működése és ha­tásköre között. E harmóniának hyánya s az ebből fakadó ellensé geskedés a múltban a tisztikar és fe­lügyelő bizottság tagjai között sok keserű emléket hagy többeknek-a lelkében. Bölcsen van, hogy ezután közös egyetértésnek kell lenni a vezetést eszközlő eszközlő tényezők, illetve hatóságok között. Az alap­szabályokat is alaposan megjavítot­ták. A módosítások ismertetésére ki nem térünk, hisz ezt részletesen hozták a napi lapok.. De megemlít­jük, hogy a korszerinti havi dijj fi­zetési rendszert elvetették. Ellenben a havi dijjakat felemelték az eddigi 1.50 ról 1.75-re. Ezenkívül minden tag köteles lesz járatni évi 50 cent előfizetési dijj ellenében a Verhovay Egyletnek kiadandó uj hivatalos lapját, vagyis egyleti értesítőjét. Ennek szerkesztőjéül a mt. carmeli magyar-tót ref. egyház (csatlako­zott) agilis papját, Garay Gerő urat választották meg. - Az uj alau- szabályok 1918 Jan. 1-én lépnek életbe. — Megválasztották az uj tisztikart is a következő érdemes és a magyar közélet terén forgolodott- sággal biro egyének személyében:— Elnök: Völgyi Gyula, Alelnök: Dara­go József, Titkár: Gábor István, Pénztárnok: Bruger Géza, Ellenőr: Kartőri Imre, Központi számvizs­gálók : Kovács Mihály, Tőkei Sándor és Kimer Mihály. Az elnök évi fizetését 500, az alel- nökét 50 dollárban állapították meg. A titkár 1600, a pénztárnoknak 1700 dollár fizetést szabtak meg a dele­gátusok. Az ellenőr évi fizetésbe 500, a számvizsgálok egyenként 100-100 fizetést kapnak, ellenben a felügyelő bizottság tagjai fejenként csak 25-25 dollárt. — A Convenczio felkérte Ranky Bertalant, az Egylet eddigi pénztámokát, hogy tisztségét tartsa meg Jan. 1-ig. mit ő készséggel meg is ígért. Itt kitérünk annak a kije­lentésére, hogy a Convenczio rend­kívül méltánytalannak mutatta ma­gát vlot főpénztárnokával, Ranky Bertalannal szemben, kit a saját hibá ján kívüli kamatveszteségekért mint egy 887 dollár megfizetésére Ítélt. Több ízben volt alkalmunk meggyő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom