Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-10-27 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2 János Barát. 1517. Áll a sátor, gyóntató szék Prédikál János barát; Csengő hangon, majd dörögve Hallatja erős szavát. Amit hirdet, nagy dolog az! : :Erre, erre emberek! Bűnbocsátó czédulácska Eltörlendi vétketek!” Tódul a nép egyre.másra S hull halomra a sok kincs, Kölcsön kér s úgy vesz levélkét Az, akinek pénze nincs. Itt egy tolvaj ... ott haramja .. . Vértől szennyes két keze; Szűz erényt rabolt amaz ott . . . — Itt levélkéd, fogd, nesze! Félre, félre! Egy nagy ur jő, Vértje fénylik, kardja cseng, — S fej lehajtva, bűnbánóan A baráthoz igy eseng- “Szent Atyám! Én szánva-bánva Gyónom vétkem, tartsd füled,” És a barát nagy titokra Nyit kiváncsi nagy fület. És a hatalmas, nagy urnák Vétke szörnyűséges nagy: Félelemtől, borzadástól A barátnak vére fagy. “Ah de itten jó az Isten, Kész levélke vár reád,” S tartja zsákját a prédának János, a dömes barát. Zsákja — nagy zsák — telhetetlen, Hajh, de telik csakhamar; A hatalmas nagy uraság Most azonban fejt vakar. “Szent atyám, én”. . . Nos mi kell még? Mit szeretnél mondani? Rajta, bátran, ne félj semmit, Nyiltan kell itt szólani!” “A mi vétket elkövettem, Megbocsáta szent atyám. Hajh, de most már a jövőben Ugyan mi vár majd reám? Bűnbe esni olyan könnyű, Még ha nem is akarom, Ily levélre a jövőre Félek nem lesz alkalom”. “Ah te gyermek! Nézd a taksát Pontról.pontra szól ez itt; Megbocsátjuk, ami elmúlt, S a jövőnek vétkeit”. S a hatalmas nagy uraság — Bár a taksa szörnyű nagy — Vétke múltra és jövőre Megbocsátva, áldva van! ♦ ♦ ♦ ♦
