Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-04-14 / 15. szám

15 szám April 14­AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 les Rev. Smith egyh. megyei kikül­dött és Ntiszt. Hanko Gyula youngstowni lelkész elnöklete alatt még. 28-án megtartotta a lelkész választást, melyen 1400 dollár fizetésre hívják meg az irodalmi tevékenységéről is jól ismert dil- lonvalei papot. — Az isteni Gondviselés, ki kegyelmesen és bölcsen intézi egyes emberek és a gyülekezetek sorsát, — adja szent tetszését ezen választáshoz, hogy az mind a megválasztott érdemes férfiúnak, mind a gyülekezetnek, mely Krisztusnak nyája, — boldog­ságára szolgáljon. — ÜZENET SZIBÉRIÁBÓL. — A Szabadság szerkesztősége volt oly szives, hogy felhívta figyelmünket arra a kérésre, melyet Szibériából a hódmezővásárhelyi ref. kántor — tanító, Kádár Lajos atyánkfia in­tézett nevezett lap szerkesztőségé­hez, ref. ima könyvek küldése irányában. — A mint a kérelem ről értesültünk, azonnal bepakoltunk egy HIT, REMÉNY, SZERETET és egy MENYEI SZÖVÉTNEK ez. nagy imádságos könyvet, és azokat többrendbéli vallásos olvasmány kíséretében mai napon feladtuk Kádár testvérünk czimére, 500 ROTTE, Ref. Kirche, Beresovska, Zabajkalskaja, Ost-Siberien. — A könyveket azon szivbéli buzgó óhaj­tásunk és imádságunk kíséretében tettük a postára, vajha azok elérnék rendeltetési czél jókat és lelki vigasztalására szolgálnának szenve­dő hitfeleinknek, kiknek nemsokára fogunk pár dollár adományt is juttatni. BEZÁRT CONSULI HIVATALOK. Azon diplomacziai szakítás követ- kezményeképen, mely édes magyar Hazánk és az Egyesült Államok kö­zött történt a napokban: — az összes osztrák és magyar consuli hivatalok megszüntették működé­sűket. — Pittsburgban is már napok óta készült ehez a consulátus- ság mert mire hivatalosan is bekö­vetkezett a szakítás, — már az egész consulátusság iratai össze voltak pakolva. Leszedték a nemzeti czimereket, begönygyölitették a trikolort, mely vígan lengett a bol­dogabb időkben az üde amerikai levegőben, lekaparták még az ara­nyos feliratot is az ablakokról, — és most már hiába jönnek ügyes bajos honfitársak a hajdani consuli hivatalba, hol ezer és ezer magyar ember dolgát, baját intézték el hiva­talos körültekintéssel és nagy pon­tossággal, — bizony mindennek csak a hült helye vagyon. Állítólag eltűnt maga a főconsul, Báró Hauser Lothar ur is. Persze ezt csak az amerikai lap'ok Írják, mert az a valószínű, hogy a Consul ur csak a reporterek elől tűnt el. — Akárhogy legyen is, — mi e felett ne okos­kodjunk, hanem igenis legyünk vigyázok, tapintatosak, csendesen meghúzódok, — és akkor reméljük minden kellemetlenséget elkerülünk. Főkép kerüljünk minden tüntetést a mi saját külön hazafiasságunkkal, minek különben máskor sincs értel­me, de a mostani időkben határo­zottan veszedelmes ez. háború, háború, hábori^­A nagy világfelfordulásba, melynek tüze már harmadik esztendőn ke­resztül égeti, pusztítja, öli, gyilkolja az emberiségnek legdrágább anyagi és szellemi értékeit: — belesodródott a mi fogadott uj hazánk, Amerika is. — Fájó szívvel vesszük tudomá­sul, hogy épen a bús Nagypéntek ünnepen irta alá az Egyesült Álla­mok Elnöke a hadüzenetet a Köz­ponti országoknak, illetve Német országnak. — Amerika népe is nyomorúságait. Ezt a háborút el lehetett volna kerülni! Amerikát senki sem kényszeritette arra, hogy rdekeinek védelmére fegyverhez kel- kelljen nyúlnia. Ám mi nekünk, mint egyházi lapnak nem hivatásunk sem a kritizálás, sem az Ítélet mondás ily elhatározó nagy dolgokban. — Mi azt szeretnők, vajha a háború elmúlna, mielőtt az valójában ki is törne! — Vajha a nemzetek ismer­nék meg, hogy a legigazságosabb háború is csak az igazságtalanságot növeli és a legdicsőbb győzelem sem ér fel azzal az átokkal, mi annak nyomán a szülök, az özvegyek és árvák nyomorából és veszteségéből fakad. — Vajha az emberek tanul­nák meg, hogy Isten előtt csupán egyetlen háború szabados és megengedett dolog; — nevezetesen a BŰN ellen való háború. —Erre a szent háborúra czéloz a nagy apos­tol Pál is, mikor igy szol: — “Ama nemes harezot megharczoltam”. — Végül ha már háború van, vagy lesz itt is, hadd ajánljuk joakaratulag minden magyar test­vérünk figyelmébe, hogy elenged- hetlen kötelességünk a jöhető na­pokban nyugodtan, komolyan és méltóságteljesen viselkednünk. Ne tüntessünk a mi saját külön hazafi- ságunkkal, politikai hovatartozan- doságunkkal, párt állásunkkal, a hadviselő felek egyikével vagy másikával való rokonszenvezésünk- kel, — mert mindezekkel magunk­nak, sőt más magyar testvéreinknek is csak bajt és kellemetlenséget szerezhetünk de semmiesetre sem használhatunk. — A mi helyzetünk annyival kényesbb lett most már, miután a diplomacziai szakítás hazánk és Amerika között is meg­történt. Kérjük a Mindenhatót, hogy fordítsa el a sokat szenvedett emberiség feje felől az újabb pusz­tulást hozó sötét fellegeket! Magyar Tisztesség. — Nem rin­gatjuk magunkat abban a feltevés­ben, hogy lapunk föltétlenül meg­nyerheti minden egyes czimzettnek a tetszését. — ízlés és tetszés nagyon különböző az egyes embe­reknél, ennélfogva bizonyosnak látszik előttünk, hogy lesznek, kik egy vagy más okból kifolyólag nem óhajtják megtartani és illetve já­ratni az Amerikai Magyar Refor­mátusok Lapját. — Ezekhez az egyénekhez, minden legkissebb ne­heztelés nélküli kérésünk csak az, hogy szíveskedjenek ezt illendő, tisztességes és a becsületes magyar ember jellemének megfelelő formá­ban nekünk tudomásunkra hozni. - Mi senkinek sem kívánjuk erőszak­kal küldeni a lapot. — Sőt. — A mai papirdrágaság mellett nem is enged­hetjük meg magunknak azt a luxust, hogy világba küldjük az újságot még olyan egyéneknek is, kikről tudjuk, hogy nem fogadják kedves vendég gyanánt a Reformá­tusok Lapját. — Kérjük az ilyet egyéneket, hogy ne sajnálják azi az egy centes levelezőlapot, és Írják meg nekünk, hogy szüntessük be a lapot. — Természetesen óhajtjuk és erős a reményünk ahoz, hogy minél kevesebb ilyen levelezőlapot kapunk. — Nt. Kardos József Urnák East St. Louis. — Külön levelet is Írtam bár, de itt is meg kívánom önnek köszön­ni minden figyelmét és joindulatját, Az 50 pld. lapszámot azt hiszen még e héten elküldhetem. Overtimot dol­gozok én is. No de már fogyatkozó- ban van az elintézendő, ügyek hal­maza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom