Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-08-11 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2 szerethetnék azt, a kit igazán megismerni nem is óhajtanak? Lehet é csodálkoznunk a felett, ha az ilyen egyének nem tudnak semmit sem az Isten népének örömeiről* boldogságáról és örökkévaló reményeiről ? Atyámfiái, vegyétek szivetekre Idvezitő Jézusunknak szent intelmét és legyetek szorgalmas és buzgó biblia olvasók. (K. F. Pred.). Nézzetek a fennti képre. A. refor- máczio egyik láng lelkű képviselőjét, az Isten Leikétől megihletett Húsz Jánost ábrázolja ez, a mint megtalálván az elrejtett kincset, az örökkévaló Istennek szent könyvét, -éjt napot eggyé téve, a Szent könyv olvasásában és tanulmányozásában találta meg lelkének minden gyönyörűségét és boldogságát. Megismerte az igazságot, mely őtet szabaddá tette a lelki rabszolgaság biblincseiből. Megismerte a kegyelmet, melyet a bűnös lélek az Isten szent Fiában találhat meg egyedül. Rájött arra, hogy az idvesség elnyerésének, a mennybe való bejuthatásnak egyetlen útja és módja az, ha az ember hisz az Ur Jézus Krisztusban és cselekszi a mennyei Atyának akaratját. És mikor mindezeket megismerte, akkor szent elhatározással hirdette is e szent igazságokat, nem törődvén azzal, hogy bátorságáért életével kell adóznia! Ilyen érzéseket, ilyen elhatározásokat kellene a mi sziveinkben is keltenie az Isten Igéje olvasásának! Az evangéliumi kér. ref. anyaszentegyházhoz való tartozásunknak abban is meg kellene magát mutatnia, hogy olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, mely a mi hitünknek és minden cselekedeteinknek egyedüli zsinórmértéke. Meleg időbeli vallásosság. Dr. Talmage, a legnagyobb prot. lelkész mondotta thea-asztal körül tartott egyik szellemes társalkodásá- ban, hogy nyárom nehezebb buzgó és munkás keresztyénnek lenni, mint az évnek bármely szakában, kivált a jobb-móduaknak. A tavasz mennyre s a feltámadásra emlékeztet. Vaknak és süketnek kell annak lennie, a ki a zöldülő friss füvön nem látja Isten lábnyomát s az eresz alatt a fecske csicsergésében nem hallja Isten szavát. A kertek fehér virágai azok jelképei, a kik megfehéritették ruháikat a Bárány vérében. Egy májusi reggel egy mennybe nyiló ajtó. Az ősz is sok vallásos és erkölcsi igazságot prédikál. Emlékeztet a múlandóságra. Hát a tél fehér havával, fagyával s a természet halálával mi mindenre emlékeztet! De a nyár elfáraszt, elbágyaszt, elgyengít. Szószék és hallgatók álmosabbak s valódi elhatározottság és sok minden kell hozzá, hogy az ember lelkét frissen és éberen tartsa. De ki teheti azt, hogy két-három hosszú hónapot elveszítsen az évből, mikor az évek oly rövidek és kevés számúak? Ezt ki nem pótolja. S mikor a természet oly szép és telve élettel, ne legyünk akkor mi élettelenek és álmosak. Gondoljuk meg, hogy a bűn nem alszik nyári időben sem, sem az emberi nyomor, sem a halál s nem tehetjük, hogy akkor haljunk meg, mikor legszomorubb állapotban van lelkünk. Pedig leghamarabb nyáron halunk meg. Nykáron pusztít legjobban és legtöbbször a halál. A járványos és ragályos betegségek ekkor pusztítanak. Nyár kezdetén köszörüli kaszáját a nagy aratásra a halál. Az azért a mi figyelmeztetésünk, hogy a melegebb vallásosságot ne hagyjátok a hűvösebb időre. Ne hanyagold el az imádkozást, se a biblia-olvasást. Talál arra egy pár szempillantást az ember, főképen vasárnap. A ki a nyarat lelki buzgólkodás nélkül tölti, az annyit veszt életéből, a miért egy haldokló biinös odaadná minden birtokát, mikor látja, hogy az aratásnak vége s a nyár elmúlt. A hőmérő mostanában magas fokot mutat. A ki teheti a háznál marad s a ki utcán jár, az árnyékos oldalt keresi. De mit szenvednek a szegény aratók! S mit állanak ki a forró vidékeken utazók. Mily nagy öröm s mily édes enyhület, mikor egy sziklát találnak! Ezsaiás onnan veszi hasonlatát, a mit tapasztalt és érzett, midőn Istent egy nagy kőszál árnyékához hasonlítja, a száraz és szomjuhozó földön. Sokan találják az életet ilyen pusztai utazásnak. A bajok és próbák sivatag homokján majd összeros- kadnak. De hála Istennek! nem kell az égető sivatagon elvesznünk. Itt van Istennek felfrissítő árnyéka. Ha a bajok, vagy a szenvedések elgyengítettek, elárasztottak, nyugodjál le és rád veti jóltevő árnyékát, mely soha nem hágy el. De ne gondold az ő árnyékát éjszakának. Sokszor annak véljük. Mikor a szerencse tőlünk elfordul. De az nem éjszaka. Csak a mennyei Atya árnyéka, a ki lehajlik reánk, az ő végtelen szerelméből, mint az atya lehajlik, hogy megcsókolja kis gyermekét, miközben árnyékát reá veti. Nem éjszaka, csak a jó Atya árnyéka A helyett, hogy a földi próbák perzselő napfényére állanái, jöjj a Kőszál árnyékába. A bajok, próbák egész karavánjával jöhetsz ide. Hely van a nagy Kószál árnyékában minden kor és nemzedék szenvedői, haldoklói számára. 1) Rejts el, értem megrepedt, Örök Kószál engemet, Azt a vizet, azt a vért, Mit ömlesztői a bűnért, Oh, add beteg lelkemnek, Bűn átkától mentsen meg. 2) Törvényednek eleget, Kezem, oh nem, nem tehet, Buzgoságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár, Elégtételt az sem ad, Csak Te válthatsz meg magad. 3) Jövök semmit sem hozva, Keresztedbe fogodzva, Gyámoltalan, elhagyott, Benned bízva, itt vagyok; Könyörülj, addj enyhülést, Mig bűnöm meg nem emészt. 4) Ha kis időm eltelik, Úgy sincs messze esteiig, Szállók egy más táj felé, Az itélőszék elé, Rejts el, értem megrepedt, Qrök Kőszál, engemet. Énekeljünk igy a kegyes énekszerzővel:-
