Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-04-07 / 14. szám
14 szám Ápril 7AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2 Szerkestői Majdnem hét esztendei szerkesztői megfeszített munkálkodás után leteszem a tollat, mellyel mint eszközzel, szolgálni kívántam az evangélium terjesztésének szent ügyét és azon sok ezer lélek épületét, kikhez ily hosszú idő folyamán a Reformátusok Lápja hasábjain szólhattam. A munka, mit fogyatékos erővel bár, de Istentől nekem adott legjobb tehetséggel kívántam végezni, — nem volt sem könnyű, sem jutalmazó. Hiszen Idvezi- tőnk szavai alkalmazhatók arra a szolgálatra is, melyet az egyházi irodalom összeállítói végeznek: — “Az én igám gyönyörűséges, de nehéz.”— A szolgálatért nem kértem pénzt, nem vártam jutalmat, nem kerestem vele és általa dicsősséget, — hanem ügyszeretetből, anyaszentegyházunk érdekéből cselekedtem mindeneket. Isten, ki a szivekbe lát, tudja, hogy igyekeztem híven futni a czél felé, noha érzeni kényszerültem sokszor, hogy nem azé a siker, kinek akaratja vagyon.......... A hosszú idő alatt, melynek folyamán az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját szerkesztettem: — ne\V-yorki gyülekezetem körén kívül is sok jo barátot szereztem, kik velem együtt munkálkodtak a Reformátusok Lapjának naggyá tételén. — Ezeknek jóindulatú közreműködéséért, szeretetből fakadt buzgoságáért hálás köszönettel adózom most és mindenkoron. Az ismerettség, megszokás és barátság kötelékeit széttépni, nem jár minden fájdalom nélkül. — Ezt érzem én is e pillanatban, mikor utoljára van alkalman, mint szerkesztő, szólanom azokhoz, kiknek hűsége és szeretete a hála és köszönet érzését ébreszti fel szivemben. Lelkipásztor társaim közzül számosán állottak mellettem joindulatulag, s imádságaikkal, szellemi és anyagi támogatással nagyban segítségemre voltak abban, hogy a Reformátusok Lapja hitépitő orgánuma legyen mindazoknak, kik magukat anyaszentegyhá- zunkhoz tartozóknak vallják. Fogadják kartársaim és hü barátaim az én mély és őszinte köszönetemet azon jóságukért, mellyel megosztották velem a munka terhét. — S ha voltak esetek, mikor nem lehetett minden kívánalomnak eleget tennem, — gondolják meg, hogy alig van talán tisztség, mellyel szemben oly sok egyéni kívánság keres érvényesülést és kielégítést, mint az újság szerkesztői hivatal. — Nekem is olykor olykor kedvezőtlenül kellett elbírálnom egyes hozzám juttatott közleményeket, jóllehet előre tudtam azt is, hogy a szerkesztői ítélet kellemetlen érzést, talán egyenest haragot is vált ki az érdekelt felek szivében. — Mindazonáltal igyekeztem pártatlan és igazságos lenni mindenekben. Lapunk egész olvasóközönségét úgy tekintettem mint egy nagy családot, melyet nekem kellett vezetnem és gondolatvilágukban irányítanom. — Természetes, hogy egy oly népes családot, minő az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának olvaso tábora, — nem könnyű egységesen kielégítő és építő erejű szellemi táplálékkal ellátni egy vallásos újságnak lapjairól. De a levelek ezrei, miket szerkesztői tisztségem hét esztendeje alatt kaptam; — elegendő és meggyőző tanubizony ságot szolgáltatnak a felől, hogy kedves olvasóim részben megértették a tanításokat, melyeket hozzájok intéztem, vagy intéztek e lap hasábjairól a Bucsuzás. többi egyházi irók. — Kérésem hozzájok, hogy maradjanak meg azokban, a melyeket tőlem hallottak, vagy tanultak, mert azok a lelkeket idvességre vezérlő szent hitünknek igazságai. — A tudománynak semmiféle szele által magukat elhajlittatni ne engedjék soha, hanem legyenek hívek mind halálig, hogy egy napon elnyerjék az idvesség koronáját. Mélységes hálával és köszönettel tartozom az amerikai Prezsb. közegyház és a Reformed Church Missioi és Vasárnapi Iskolai ügyi hatóságainak, legfőképpen pedig Főt. J.M. Somemdike és Főt. Dr. D. A. Sounders, végül Főt. Dr. Rufus W. Miller atyai bará taimnak, kik tanáccsal, segítséggel, buzdítással mindenkor oldalam mellett voltak és nem engedték hogy elcsüggedjek. Az ő meleg barátságuknak emlékét magammal viszem és mindenkor értékes kincs gyanánt őrzöm. Egy egyházi lap szerkesztése gyönyörűséges, de egyszersmind nehéz munka is. És én kezdtem érezni e munkának nehézségeit is. — Megnővelődtek gondjaim és aggodalmaim azon súlyos betegségek kapcsán, mellyekkel uttobbi időben az isteni Gondviselés meglátogatni j ónak látott. — Hálatelt szívvel áldom jó Istenemet, hogy a próbák tüzéből kihozta az én szeretteimet, és nem engedte, hogy a halál angyala feldúlja kicsiny és oly boldog családi körömet. Saját gyülekezetem körén belől is éreznem kellett, hogy egészségem és erőm veszélyeztetése nélkül tovább nem hordozhatom a szerkesztői tisztséget. — Népes gyülekezetem, annak felvirágoztatása, az előttünk álló nagy czélok elérése teljes erőm lekötését kívánják. És én ezután kizárólag gyülekezetem belső építésének kívánok élni. A főtiszt. Missiohatóság volt oly nagyon szives, hogy meghajolva indokaim előtt, — lemondásomat elfogadta és Apr. 1-től fogva az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának szerkesztőjéül Dr. Harsán yi Sándor homesteadi és vid. ref. lelkész urat nevezte ki, és kérte fel. — Az uj szerkesztőt nem szükséges nekem bemutatni. Nincs Amerikában magyar lelkész, kit Írásaiból, tevékenységéből, a hit, a vallás, a magyarság javára irányzott szolgálataiból jobban ismernének és tisztelnének mint a homesteadi és vid. ref. gyülekezet népszerű lelkipásztorát. Az ő 23 esztendős amerikai lelkipásztori szent szolgálata, az ő neve, tekintélye, összeköttetései itt és- odahaza s általában egész egyénisége a legnagyobb biztosíték arra nézve, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja a legjobban szerkesztett magyar heti lapok egyike lesz Amerikában. — Utolsó kérésem minden magyar református testvérünkhöz, kihez e sorok elhatnak, az, hogy ajándékozzák meg szerete- tükkel, jóindulatukkal az új szerkesztőt is, épenúgy mint a hogy megajándékoztak azzal engemet- Az Ur áldó kegyelme legyen mindnyáj okkal! Lelkipásztori szeretettel vagyok New-york, 1917 Ápr. 1. HARSÁNYT LÁSZLÓ new-yorki ev. ref. lelkész, a Ref. Lapok volt szerkesztője.
