Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-10-21 / 43. szám

43. sz. OKTÓBER 21. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 SZEGEDI KIS ISTVÁN. A legtudósabb magyar reformá­tus volt Szegedi Kis István. Zö­mök termetű, nagy eszű kun fiú. Mert családja a Kiskunságban la­kott s onnan menekült a mohácsi veszedelem elöl Szegedre. Itt az­tán a nemes családot fölvették a város polgárai köaé. Szegeden született 1505-ben Kis István; innen vette Szegedi elő- nevét. Már kis korában kimutat­ta, hogy esze és hajlandósága van a tudományhoz- Ezért szülei nem sajnálták a költséget tanítására. De nem is sajnálhatták, mert a fiú gyönyörűen haladt előre.- Tanítói és mesterei valósággal bámulták nagy sorgalmát, eleven felfogá­sát és nagy tehetségét. Tanulótár­sai pedig szinte úgy tekintették, mintha tanitó lett volna. Miután itthon Szegeden, Lip- pán és Gyulán elvégezte az isko­lákat, külföldre vágyott, hogy is­mereteit gyarapitsa. Ki is ment 1535-ben a bécsi, onnan pedig két esztendő múlva a krakói egyetem­re. Ott járt három esztendeig és annyi tudományt szerzett^ hogy az 10 embernek is elég lett volna Haj, de annál kevesebb volt r. pénze! Vágyott tovább Witten- bergbe, a reformáció fészkébe mert szivét már az evangélium vi­lágossága töltötte be. Micsoda csu- dás fény volt az s hogy hivta és csalogatta! De hiába, szegénysé­ge nem engedte. Akkor gondolt egyet. Hazajött 1540-ben és beállt tanítónak. Há­rom esztendő alatt keresett any- nyit, amennyivel 1543-ban kime­hetett Wittenbergbe. Oh, milyen örömmel utazott ki s milyen bol dog volt, amikor szinről-szinre látta és hallotta Luthert, Melanch- tont és a többi nagy reformátoro­kat ! Ott még jobban megerősö­dött hitében és tudományában- — Szerzett is abból annyit, hogy a tudományban senki sem verse­nyezhetett vele. Wittenbergben a theologia doktorává is megtették amely kitüntetésben csak nagyon kevesen részesültek. Mikor két esztendő múlva haza­jött, igazi apostoli lélekkel és buz- gósággal kezdett reformátori hi­vatalához. Szelid, szerény és alá­zatos volt, mint isteni tanitó mes tere, a Krisztus, de nagyszerű, nagytudományu, csudálatos. Min denkit meg tudott hódítani; a fő­úri világ éppen úgy szerette, mint a szegény pórnép. Előbb Csanádon, azután Gyulán Cegléden tanított, ahol 1548-ban meg is házasodott. Onnan Petro- vics Péter hivta meg Temesvárra. 1551-ben Petrovicsnak távozni kellett Temesvárról. Az utána me­nő várkapitány, Losonczy István elüldözte onnan Szegedit, aki to­vább vándorolt Lippára s onnan Mezőtúrra. Itt nagy tisztelettel fo­gadták és az iskola rektorává tet­ték. Híressé is lett keze alatt a túri iskola. Olyan kitűnő embere­ket nevelt a magyar református egyháznak, mint a minő volt, a többek közt, Thury Pál, ez a ver­selő, lelkes reformátor, aki ké­sőbb Borssod- és Abaujmegyék- ben terjesztette a kálvini refor­mációt. Szegeden nemcsak tanít­ványai, hanem az egész község apraja, nagyja bámulatos seretet- tel csüggött­Mezőtúron fájdalom is érte. El­vesztette első feleségét, aki egy kis árva leányt hagyott maga után. Bánatában Istenben vetette minden reménységét, aki őt meg is vigasztalta s az elveszett feleség helyett megáldotta őt később egy másikkal. Túrról 1552-ben Békésre ment át rektornak. Itt egy kegyetlen, zsarnok kapitány majd hogy el nem pusztította. Menekülnie kel­lett. Kis leánya is meghalt. Szive tele volt keserűséggel. De nem há­borgott, nem zúgolódott. A Krisz­tusra tekintett ; fájdalmát elnyom ta, az ellene vétkezőknek szeretet­tel megbocsátott és ment tovább fáradhatatlan buzgósággal Isten oltalma altt. A szentirásból meg­nyugodott szívvel olvasta eme! igéket: Az Ur, akiket szeret, meg­ostorozza és megdorgálja azokat, akiket fiaivá fogadott. Oh pedig még itt nem volt vége temérdek zaklattatásainak és szenvedései­nek ! — Annyit mért reá az Ur mint az ótestamentom nagy szen­vedőjére, Jóbra. Békésről elbujdosván, a Dunán­túl Tolna városába állapodott meg- Ennek a városnak hírneves iskolájában épen egy igazgatóra volt szükség. Kapóra jött a tudós Szegedi, rögtön megválasztották Itt is kiváló tanítványok kerültek ki a keze alól, mint pl. Méliusz Péter, a “magyar Kálvin”. Itt há zasodott meg másodszor s egy pap nak kegyes özvegyét vette felesé­gül, akiben áldott lelkű, gondos és hűséges élettársat talált. Tolnáról 1554-ben Laskóra köl­tözött Szegedi, ahol már mint pré­dikátor munkálkodott. Olyan nagy volt már akkor tekintélye, hire, neve és érdeme, hogy paptár­sai egyező akarattal Baranya re­formátus püspökévé választották meg. Négy év múlva Kálmáncsárr vitték át papnak. Kegyes pártfo gói voltak e vidéken: Horváth Márk, Szigetvár hős parancsno­ka, a református vallásnak bátoi védelmezője és Perneszi Farkas, a babocsai vár vitéz porkolábja, szintén lelkes református ur. — Ezekhez átjárogatott prédikálni. Kálmáncsán érte Szegedit vá­ratlanul egy kimondhatatlan, nagy csapás. Mikor már négy esz­tendőt töltött ott békességben, egy Furia Albert nevű rác marha kupec beárulta a pécsi török bég nél, Mahmudnál. Ez a vad pogány aztán se látott, se hallott, hanem fegyvereseket küldött Kálmán- csára- Éppen Nagypénteken, ezen a szomorú napon történt, hogy a török katonaság rajta ütött a köz­ségen, melynek lakói a templom­ban buzgólkodtak. Aki tudott menekült; aki nem tudott, az fog­ságba hurcolták s csak a gyerme­keknek kegyelmeztek. A fogság­ba hurcoltak között volt Szegedi Kis István és a község tanítója valami Imre nevű ember. Most aztán szomorú sors várt a szegény rab papra. Nehéz bilincs­be verve ssinylődött a tömlőében előbb Pécsett, aztán Szolnokon, a hová Mahmud béget áthelyezték s vitte magával Szegedit is. Nagy váltságpénzt kívánt és várt érte De honnan. Szegedi szegény volt. hívei szintén. Am a török nem en­gedett, sőt egy ízben úgy megkor bácsoltatta Szegedit, hogy elájult Különösen Mahmud bég Peruiz nevű vojdája kegyetlenkedett fe lette irgalmatlanul. Mindezt zú­golódás nélkül tűrte a reformátor a szenvedő Krisztussal imádkoz­ván : Uram! bocsáss meg nekik mert nem tudjkk, mint cselekesz- nek. Néha, ha a bég jó kedvében volt, megtette azt, hogy kibocsá tóttá Szegedit a városba. Akkor aztán szivreható módon prédikált a református híveknek, egy jólel- kü révészgazdának, Kóriusz Pé­ternek a házánál­Végre ütött a szabadulás órája. Méliusz Péter, meg a nagyváradi prédikátor, Czeglédi György is buzgói kodott a kiszabadítása ér­dekében. Egy Ízben el is mentek Szolnokra, hogy az erdélyi feje­delem nevében a bég előtt könyö­rögjenek érte. Gyönyörű krisztály poharat vittek ajándékba, de majdhogy maguk is bajba nem kerültek. Alig tudtak elmenekül­ni Ekkor aztán gyűjtögették a nagy összegű váltságdíjat, amely­hez Debrecenből is sokan hozzá­járultak, de a legtöbbet egy rác­kevei kereskedő, Mező Ferenc ad­ta hozzá, kit felesége halálos ágyán kért, hogy szabadítsa ki a rab reformátort. így aztán a ke­gyetlen bég szabadon eresztette. Ott várta már Szolnokon a deb­receni főbíró, Duskás Ferenc uram kocsijával, és rögtön elszállította Méliuszhoz Debrecenbe. Néhány hetet itt töltött, mig magához jött és megerősödött. Tejbe-vajba fii- rösztötték a kiszabadult reformá­tort. Mikor aztán kiörvendezte magát a debreceni és környékbeli hívek között, hazament Kálmán- csára rég váró családjához, a hol boldog ölelések V:s siránkozások között fogadták. Nemsokára az­tán férjhez adta Katalin nevű mos­toha leányát egy Béllyei Tamás nevű derék paphoz. Néhány hét múlva pedig elhagyta Kálinán- csát és Ráckevibe költözött át, a hová papnak hívták a reformátu­sok. Ez történt 1563 tavaszán Ez után még kilenc esztendeig élt Ráckeviben nagy csendességben és békességben. Az Ur megelégelte az ő szolgájának szenvedéseit és adott neki öregségére nyugodt és végtelenül boldog napokat. Az ottani környékbeli református egy­házakat mint püspök kormányoz­ta. Mellette nőtt fel egy hűséges tanítványa, református egyhá­zunknak szintén nagy papja, Ska- ricza Máté, aki Szegedi életének történetét is megírta és képét le­rajzolta. Ráckeviben történt Szegedivel az az eset, hogy valami Szerafin nevű barát, egy futkározó, hamis atyafi ment oda és Szegedi ellen hajtogatta a városnak különösen rác és olasz lakóit. — Majd megmutatom én annak a börtönviselt prédikátornak, — kiabálta az tuc&n teli szájjal, — csak próbáljon velem kiállani vi­tatkozni. Hát a tudós Szegedi próbált is. Elfogadta a kihívást. Megálla­podtak, hogy mikor vitatkoznak a templomban. Az egész város nagy izgalommal várta a kitűzött időt. Végre eljött. Szegedi egyg bibliával a kezében és rengeteg tu­dományával a fejében ment a vi tára- A barát után azonban egy nagy zsák könyvet cipeltek a hí­vei. De csak hiába volt a sok könyv. Szegedi legyőzte, ugyg, hogy utoljára a barát meg sem tu­dott mukkanni. Hívei aztán szé­gyenszemre ott hagyták s utoljá­ra magának kellett a nagy zsák könyvet is haza cipelnie. Ilyen nagy ember volt Szegedi István! Sok volna azt elbeszélni, hogy tudományával és hires könyveivel milyen nagy tiszteletre tett szert egégsz Európában. Béza Tódor. Kálvin testi-lelki jóbarátja Genf- ben utódja örök emlékezetre mél tó bajnoknak nevezte őt s ki is adta Genfben egyik könyvét. Több könyve meg Bázelben jelent meg, ezek között a “Római Pápák Tük­re”, melyben, mint egy tükörben, kimutatja a pápák hibáit. Ezek közül való a magyarországi refor­mátusok énekeskönyvében a 73-ik dicséret. Istenes életét 1572 május 2-án fejezte be. Emléke áldott. Neve él örökké.

Next

/
Oldalképek
Tartalom