Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-08 / 15. szám
VOL. XVII. No. 15. NEW YORK, N. Y. 1916. ÁPRILIS 8 XVII. ÉVFOLYAM, 15, SZÁM. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. “Monda pedig néki Jézus: Valaki az ő kezét az eke szarvára veti és azokra néz, amelyek ő utána vágynak, nem alkalmatos az Istennek országa.” Amikor Jézus e szavakat mondotta, tekintete állandóan Jeruzsálem felé volt irányítva. Ismerte ő jól azokat, akik körülette voltak, jól tudta, hogy az emberek nagy része határtalan gyűlölettel viseltetik az ő személye iránt. Mindegy! ő csak Jeruzsálem felé tekintett. Látta ugyan tisztán az összegyűlendő sötét felhőket a város felett, látta a végzet kegyetlenségét.... és mégis a szent város falai örökösen szemei előtt lebegtek.... Látta a szent város újra építését, annak a réginél sokkal nagyobb dicsőségét. Az idézett szent leckénk befejező szavai annak a paragrafusnak, a melyben Lukács evangélista oly gyönyörűen ir az Úrról és rajzolja felséges képben azt az utolsó Jeruzsálemi útját az Urnák. Lehetetlen volna elmélkednem anélkül, hogy szent szövegünk előtt való részről is ne szólanék. A samaritánusok falucskájában nem akarják őt bebocsátani, amikor megtudják, hogy Jeruzsálembe szándékozik menni és közvetlenül az után találkozik az Ur három emberrel, akik különös érdeklődést tanúsítanak iránta és ezt az érdeklődést három különböző formában nyilvánítják. Az első, mintegy ösztönsze- rüleg keresi az Urat. Oh vajha volnának ma is ilyen emberek, akik ösztönszerüleg követni akarják az Urat. Ez valószínűleg valami előkelő, jó gondol- kozásu ember lehetett. Csak megállítja az Urat és azt mond- j a: követlek tégedet Vram valahova menéndesz. A másodiknak már az Ur mondja: kövess engemet és ennek a lelkében meg is van a vágyakozás, csak arra kéri az Urat, hogy előbb “hadd temessem el az atyámat.” Itt meg van a vágy a követésre, de az cselekve nem történik meg azonnal. Ugyanez az ok a harmadik embernél, akiben szintén megnyilatkozik a vágyakozás, de okokat ad a késésre. Milyen viszonyba kerül ez a három ember Jézussal. Mert Jézus mind a három embernek gyönyörűen megfelel. Az első embernek elmondja a maga helyzetét: A rókáknak vagyon barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de nincsen az ember fiának holott lehajtaná az ő fejét. A második embernek, aki azt mondotta, engedd meg nekem, hogy elmenjek először és temessem el az atyámat, ami azt jelenti, hadd maradjak addig öreg atyám mellett, amig meg nem hal. Jézus igy válaszol, hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig elmen- vén, hirdessed az Istennek országát. Az utolsó embernek pedig, aki azt mondja: hadd vegyek búcsút először azoktól, akik az én házamban vágynak, azt feleli Jézus: Valaki az ö kezét az eke szarvára veti és azokra néz, amelyek ö utána vágynak, nem alkalmatos az Istennek országára.” Jézus eme utolsó szavai a legerősebb figyelmeztetést képezik arra nézve, hogy nem szabad késlekednünk. Ezeket az embereket meglepte Jézus csodálatos nagysága és munkája, de nem követték. Azért mondja nekik az Ur: “Valaki az ö kezét az eke szarvára veti és azokra néz, a melyek ő utána vágynak, nem alkalmatos az Istennek országára.” Felséges szavak ezek és méltók arra, hogy levonjuk azokból Jeruzsálem városa.
