Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-02-05 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6. sz. 1916 FEBRUÁR 5. 6 Tárca THIRZA vagy A KERESZT VONZÓ EREJE. (Folytatás.) Nagyon elfoglalta kedélyemet, az, amit olvastam. Látja, kedves lelkészné asszonyom, ilyen volt az én küzködésem kezdete. Valamely uton-módon szereztem egy bibliát és minden üres órámat az uj testa- inentom olvasásával töltöttem. — Nemsokára világosan láttam, hogy Jézus Krisztus a megígért Messiás. De minél jobban láttam ezt, annál élénkebben éreztem bűneim súlyát. Hittem ugyan, hogy Jézus a bűnösöket is boldogithat- ja, de nem mertem remélni, bogy ő értem is eljött volna. — Látja, kedves Thirzám, sza- kitá félbe a lelkészné, az Ur Jézus kereste önt, mint a jó pásztor az elveszett juhot és bizonyára meg is találta? — Óh, ha néha el tudtam magammal hitetni, hogy Jézus az én bűneimet is viselte, olyan boldog voltam, ki sem mondhatom, mit éreztem, mikor először borultam le könyörögni a Jézus nevében, mikor szivemet kiönthettem előtte, mint a legjobb barátom előtt Terhelten és (fáradtan mentem hozzá, és megnyugodva távoztam. Azon a vasárnap volt ez, mikor először voltam a templomban; az egyházi beszéd minden szava, mintha nekem szólt volna; szinte megvigasztalódtam már abban a tudatban, hogy bűneim meg vaunak bocsájtva, de a mai prédikáció! óh, milyen rettenetes volt az átok szava! — És mi hozta önt a templomba? kérdé Mária. Bizonyára Istennek különös gondviselése; minél jobban megszerettem Istennek ige jét, annál jobban éreztem annak szükségét, hogy élő szóval is halljam azt hirdetni. Ezt a kívánságomat persze senkinek sem mertem elmondani, de minél jobban vágyódtam, hogy a keresztyén istenitiszteleten megjelenhessek. — így egyszer séta közben megláttam • ezt a kis külvárosi templomot, s azonal elhatároztam, hogy vasárnap idejövök, itt senki sem ismer, gondolám. Meg is tettem; és az a hatás, amelyet a prédikáció reám tett, eldöntötte az én jövendőmet. Alig vártam a másik vasárnapot; a Jézus nélkül nem élhettem többé. Oh, bár el ne taszítana magától. Oh, csak el ne vetne! Az istenitisztelet ez alatt már régen véget ért, de a lelkész, hallván, hogy neje még az idegen nővel van együtt, nem háborgatta őket. Thirza befejezvén elbeszélését, könnyekben tört ki, igy öntvén ki lesújtott szive fájdalmát. Mária megkérdő, nem engedné-e meg, hogy férje is beszéljen vele. Thirza nagy örömmel fogadta az ajánlatot, mert nagyon érezte a vigasztalás szükségét. A lelkész neje, kellően előkészítvén férjét, bevezette a szobába és eltávozott. Thirza kezdetben bátortalan volt, de a lelkész szeretetteljes szavai visszaadták bátorságát, az evangélium vigasztalása balzsam volt szivére. Békét talált Krisztusban, az átok rémképe eltávozott s helyet adott a Krisztus által szerzett örök engesztelésnek; megismerte a Jézus kimondhatatlan irgalmasságát és érezte a szenteknek közösségét. Csak az anyjára és atyjára való gondolat bántotta még. Szegény anyáin, igy kiáltott fel, meghalt anélkül, hogy a Megváltót ismerte volna. Szegény atyám pedig gyűlöli a inegfeszitetettet! (Meghal a fájdalomtól, ha megtudja, hogy mi történt velem. Tehát atyja még semmit sem tud arról, ami önnel történt? kérdé a lelkész. —- Óh nem! észrevette ugyan levertségemet, de az okát távolról sem sejti. Talán az lesz a halála, ha megtudja, egészsége anyám halála óta úgy sem a legjobb. Nagyon gyöngéden szeret ugyan, de bizonyos vagyok benne, hogy jobban szeretne halottnak, mint keresztyénnek látni. — Ne aggódjék, kedves Thirzám, szólt a gyöngéd Mária,.majd itt is tapasztalni fogja, hogy az Ur csodálatos módon vezeti az övéit. Azért is mend ja az apostol: minden gondolatokat ő reá vessétek, mert neki gondja van mindnyájatokra. Igen, tette hozzá a lelkész, ez bizonyos; és az Ur Jézus éppen ebben a nehéz ügyben, amelynek nyomasztó voltát én önnel együtt érezem, fogja a jó és hü pásztor voltát megbizonyitani. De ő azt is mondotta : Valaki vallást teszen én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én meny- nyei atyám előtt, valaki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei atyám előtt. Thirza meg ijedt e szavak komolyságától. — Megvallotta, hogy e szavak már neki is feltűntek a szentirásban és sok nyughatatlanságot okoztak neki néha elviselhetetlenné vált neki, hogy titokban olvasgassa a szentirást és lopva járjon a templomba, de félt atyjának megmondani. A világ ítéletével nem sokat törődtem, de szegény atyám! Segénynek senkije sincs rajtam kívül És ha megtudja, hogy elhagytam őseim vallását, megvet és megátkoz engem. Ha elcsapna házából, kitagadna az örökségből, ezzel nem sokat törődném, de ha szivéből is kizár, ezt talán már el sem tudom viselni. Thirza sirt, s a lelkészné vele együtt. A lelkész mélyen érezte, hogy mily nagy áldozatot kell neki hoznia, de egyúttal megmutató neki, hogy az Ur senkit sem kisért erején felül. Azért komolyan figyelmeztette Thirzát e szavakra : aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó én hozzám. Ezzel aztán Thirza elhatározását is eldönté; Jézusnak ereje, amelyet szivében érzett, bátorságot és kedvet adott neki, hogy ő érette mindent feláldozzon. A lelkész nem mulasztotta el egyúttal eme biztató isteni ígéretekre emlékeztetni: Ne félj, én veled vagyok ! Én megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. — Bucsuzás előtt mindhárman letérdeltek a láthatatlan Ur előtt, akinek jelenlétét oly élénken érezték, a lelkész bensőséggel teljes imája Thirzát mélyen meghatotta. Az Ur bőven megáldotta őt; megteljesedett a szentlélek vigasztalásával és örvendett hitében. Sohasem volt még ilyen szép órája. A lelkészné elkísérte a kerten keresztül, hogy észrevétlenül juthasson a városba, egyúttal meghívta, hogy minél gyakrabban látogassa meg. biztosítván, hogy testvérének tekinti az Urban. — Thirza örömmel fogadá a kedves meghívást s alig tudta köszönetét kifejezni azért a vigasztalásért, a melyben itt részesült. Nemsokára haza is ért, némi leg aggódva, de mégis örömmel. Mikor atyjával asztalhoz ült, nyugodt és vidám volt. Szívesen szólt volna meggyőződéséről azonnal, de idegenek is voltak az asztalnál. A délutánt szobájában töltötte; bőven érezvén Isten közellétét és gyönyörködvén az ő beszédében. De minél inkább közeledett az est, annál jobban növekedett az aggodalma, mert tudta, hogy hátra van még a nehéz küzdelem órája. Mennyire szerette volna, ha a jó lelkészné mellette lett volna! igy egyedül az Urra lehetett támaszkodnia. Vacsorához hívták. Elborzadt, itt van a döntő óra. — Röviden felfohászkodott s aztán ment az asztalhoz. Keveset evett és alig beszélt valamit. Atyjának is feltűnt leányának szótlansága, s nem tudta mire magyarázni, leg- fölebb azt gondolhatta, hogy a leány anyja elvesztésén bánkódik. Vacsora után egyedül maradt atyjával ; itt van az idő, gondolá, de egy szót sem tudott szólni. — Mi bajod, kedves leányom? kérdé atyja s Thirza, aki alig merte könnyes szemeit fölemelni, látta, hogy atyja a leggyöngédebb szeretettel néz reá. Máskor örült ennek a gyöngéd tekintetnek, de most csak fájdalmát növelte az. Hogy is fogja azt a döntő szót kimondani? Hiszen ezzel tőrt ver atyja szivébe! Lesütötte szemét, nem mert atyjára nézni. — Gyermek, szólt az aggódó atya, mi bajod van? Van valami kívánságod? Hiszen jól tudod, mindent megteszek, hogy boldognak láthassalak. Hiszen rajtad kivid nincsen senkim. Van valami kívánságod? Thirza fájdalmasan rázta fejét, és zokogva borult térdre, elrejtvén arcát atyja ölében. Az öreg izráelita is nagyon meg volt hatva. Kezeit leánya fejére tette és áldását adta: rá. Az áldás szavai égi harmatként estek Thirza szivére: “Az Ur teljesítse valamennyi kérésedet!” szólt az öreg izraelita a zsoltár szavaival. S az Ur teljesité is Thirza kérését, mert most már megjött bátorsága és az erős hit és rendíthetetlen meggyőződés hangján tette hozzá atyja szavaihoz: “A Jézus Krisztus nevében. Ámen.” (Folyt, köv.) OLVASÓINKHOZ. KÉRJÜK a tisztelt honfitársakat, hogy bevásárlásaiknál hivatkozzanak e lapban közölt hirdetésre. A Korona ára emelKedik MOST MÉG $13.50-érl küldhet 100 koronái $13.50 EGY SZÁZ KORONÁS MAGYAR HADIKÖLCSÖN ÁRA AKÁR KÉSZPÉNZÉRT, AKÁR RÉSZLETFIZETÉS MELLETT A most jegyzett Hadikölcsön Kötvények a múlt évi április 1-től kezdve kamatoznak. :mr KÜLDJE MEGBÍZÁSAIT HOZZÁM. -TM. Németh János volt cs. és klr. konzuli ügynök ® 395 BROADWAY, NEW YORK, N. Y.
