Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-05-27 / 22. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 22 SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916. MÁJUS 27. VOL. XVII. No. 22. EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Az Istentől való teljes függ és. Az amerikai református egyház magyar egyházmegyéjének (Hungarian Classis) 1916. évi gyűlése. A nevezett egyházmegyéhez tar­tozó gyülekezetek lelkészei és gondnokai május 15-én este gyűl­tek össze és kezdték meg tanács­kozásaikat. Az érdemleges gyűlés kedden reggel isteni tisztelettel kezdő­dött, melyen Porzsolt Ernő johns- towni lelkész lelépő elnök imádko­zott. A megjelentek imádkozása után a tisztviselők tették meg jelenté­seiket. A jelentés tudomásul vé­tele után az uj tisztikar választa­tott meg: — elnök: Virág István loraini lelkész; jegyző: Horváth Sámuel akroni lelkész; pénztár­nok: ifj. Dókus Gábor dillonvallei lelkész; bizottsági tag: Kovács Endre daytoni lelkész. Ezek után az elnök kinevezte a különböző bizottságokat, melyek az egyházak évi jelentéseinek a meghallgatása után megkezdték fontos munkájukat. Az ebéd utá­ni gyűlés legfőbb teendője ama bi­zottságok beszámolása és javasla­taik szerint a végleges intézkedés volt. Délelőtt folyt le a pap jelölt Ba- kay Árpád vizsgája az egész gyű­lés részvételével s a vizsga alap­ján történt meg az estéli isteni tisztelet alkalmával a megható lelkész-avatás, a superintendens Rev. D. R. Souders és az egyházi tisztviselők közreműködése mel­lett. Az egyházmegyéhez hét egyház és kilenc lelkész tartozik, a gyü­lekezetek mind befizették az évi illetékeiket, a jövő évre $500 lesz a kivetés, a mi a gyülekezetek lé­lekszámának, vagyis a fizető egy­háztagok számarányainak megfe­lelően vettetett ki. A hétfő estéli istentiszteleten Dókus Gábor lelkész imádkozott, Horváth Sámuel lelkész prédikált — kedden este pedig a felavatott Bakay Árpád prédikált és Rév. Souders tartotta a felavató angol beszédet, majd az egyházmegyei elnök virág István lelkész vezeté­se mellett kéz-reátétellel, megál- dással folyt le a lelkész-avatás, a mikor az elnök megható beszédben mutatta fel a fiatal lelkész-társok előtt a pályatért s a pályabért. A vidéki egyházak lelkészeit és képviselőit a lelkész és az egyház­tanács magyaros vendég-szeretet­tel látták és az elszállásokról is gondoskodtak. Hétfőn este a tisz­teletükre az egyháztanács részvé­telével közvacsora volt. Az egyházak képviselői: Pinke János Akronból, G. Demeter Jó­zsef Dayton, Bodnár Ferenc Dil- lonvale, Lengyel János Johnstown és Kovács Ferenc Lorainból. ÉRTESÍTÉS. A Verhovay Segély Egyletnek fiókjai és tagjai értesittetnek ar­ról, hogy a központi titkári hiva­tal uj helyiségének címe a mai naptól: — 3606 Fifth Ave., Pitts­burgh, Pa., — a hová az egyletet érdeklő levelek és ügyek külden­dők. — Kelt Pittsburgh, Pa., 1916. év április hó 29-én. Gábor István, közp. titkár. Jézus meggyógyított vala egy embert, a ki 38 éven át feküdt be­tegen. Milyen kibeszélhetetlenés megfoghatatlan jótétemény a sze­gény emberrel. E felett minden­kinek örülnie kellett, mindenek­előtt pedig magának a betegnek, de mindazoknak is, a kik erről a csodáról hallottak. Ám nem egészen igy történt. Az örömbe zavaró hang kerül. Van­nak emberek, a kik csak az árnyat látják, de nem a fényt, a kik csak birálgatáshoz értenek, de a hálás elismeréshez nem. így volt ez a Bethesda tavánál is. A zsidók a betegen végbe ment jótéteménynek nem tudtak örül­ni, hanem megütköztek azon, -— hogy a tett szombaton hajtatott végre és ezért elitélik azt. A nagy tömeg még ráadásul a farizeusi módon gondolkozó kritikusoknak volt hajlandó igazat adni; — e csoda nem lehetett — szerintük — Istennek tetsző cselekedet, hisz ez nem más, mint a szombatnak a meggyalázása. Hányszor előfordul az életben, hogy az egyik elveti azt, a mit a másik sokra becsül, hogy ez jóté­teménynek tekinti azt, a mit a má­sik bűnnek minősít. Honnan ered ez az összeütkö­zés? Csak onnan, hogy az emberi szó és emberi vélemény egymással a lehetőségig szemben állanak e fe­lől, hogy emberi műről van szó. Tévedni emberi dolog! Csak egy ige és egy bizonyság van, a mi feltétlenül igaz, hog> tudni illik ez egyetlen bizonyság Isten bizonysága. És csak egy cselekedet, a mely minden birálatot meg áll, — s ez az Istentől származott cselekedet. Azért boldog az az ember, a ki az Istentől való teljes függés ál­lapotában van. Az ilyen semmi viszásságot nem követ el. Jézus itt ezt a különösen hang­zó mondatot hallatja : — “Én sem­mit sem cselekedhetem magam­tól!” Milyen önzetlen, mily alázatos bizonyság ez! — Hogy az a férfiú, a kinek a szél és a tenger enge­delmeskedik, a ki a beteget csak megérinti és ez meggyógyul, a ki csak egy szót ejt ki és holtak tá­madnak fel, az mondta ezt: “Én semmit sem cselekedhetem ma­gamtól !”... Ez a Jézus az ő csodás hatalmá­ban olyan önállónak, sőt, egyene­sen függetlennek látszik. Ám hol marad az ő öntudata, ha úgy szól, mint alapigéinkban ? Nincsen-e. neki saját én-je, ame­lyet érvényre juttat? Van egy s ez: — az ember-Jézus személye. Ezen “én” az ember- Jézusban olyan személyes és oly élesen kidomborodó volt, mint az első embernek, az édenkert Ádám- jának én-je. Azonban az ember saját én-jét hamisan értheti, az önállóság határait túllépheti, és ezt teszi mindannyiszor, — vala­hányszor Isten akaratával és igé­jével szembeáll, valahányszor sa­ját véleményét, vagy mások ren­delkezését az isteni kinyilatkoz­tatás helyébe tolja. Az ember nem olyan mértékben személyiség, — mint ezt maga állítja, hanem ab­ban a mértékben, a mely Istennel egyezik. Nem hagyunk fel saját én-ünkkel, ha nem saját akara­tunkat, hanem az Atya akaratát törekszünk teljesíteni. Sőt sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom