Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-05-13 / 20. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 20. sz. MÁJUS 13. BOLDOGSÁGKERESŐK. A külvárosban volt egy alacsony házikó. Valamikor távol esett a várostól, de a város házsorai addig-addig növekedtek, a mig egyszer a kis házikó közéjük került. Bizony a kis házikó nem illett az uj időkhöz és városi környezetéhez. Nem is áll sokáig már, mert Ló- rencnét, a szegény özvegyet, a ki lakója volt, tegnap temették el. Az üres szobában hol tegnap a koporsó állott, két gyermek üldögél, a kis Frigyes és a még kisebb Bözsike. A szomszéd pincelakás tulajdonosnője vette magához a gyermekeket, mig azok az árva- házba felvétetnek. Alkonyaikor arra kérték a gyermekek, hogy engedje őket át “anyánkhoz” — igy mondták még most is. A szomszédasszony szemeihez emelte köténye sarkát, aztán előkereste az ajtó kulcsát és oda adta Frigyesnek. — Ne maradjatok sokáig, — mondotta, — mert sötét lesz. Most ott ül a két gyermek az üres szobában. — Tudod Bözsike, — kezdi a társalgást Frigyes, — miért akartam idejönni veled? Bözsike rátekintett bátyjára. A fiú, bár alig volt egy évnél öregebb (húgánál, mégis a “nagy” bátyja volt neki és tekintély húga előtt. Hányszor védelmezte meg őt utcai harcok alkalmával. — Tudod mit? Én nem megyek árvaházba. Egyszer voltam anyával a templomban. Sok, egyformán öltözött gyermek jött oda. Olyan nevetségesek voltak, hogy nevetnem kellett. Anyám azt mondotta : — Nem szégyenled magad, hisz ezek szegény árva gyermekek. — Micsodák azok az árva gyermekek? — kérdém. — Olyan szegény gyermekek, — mondá anyám, — kiknek sem apjuk, sem anyjuk nincsen. — Hát akkor mi is árva gyermekek vagyunk — kiáltá Bözsike. — Persze; azért akarnak bennünket is árvaházba vinni. De én nem megyek.-— De Frigyes, mit akarsz tenni? Félek, ha elmégy. — Hja az árvaházba kerülünk, nem maradhatunk együtt. Anya azt mondta, hogy ott külön vannak a fiuk és leányok. — Óh, Frigyes, ha nem maradhatsz velem, akkor én sem vágyódom oda. De mit csináljunk? — Schmidt néni nem tart magánál bennünket. — Schmidt néni? — Én sem akarok nála maradni. Tudod-e, mit mondott anyánk, mikor szemeit lehunyta? — kérdé suttogó hangon. — Tudom! Azt mondta: “Kedves gyermekeim, keressétek a boldogságot. .. ” — Lásd, ugy-e, tudod? Többet nem tudott szólni, pedig bizonyára azt is megakarta mondani, — hogy hol lakik a boldogság? — Hogy hol lakik a boldogság? — Igen! És én úgy gondolom, hogy engedelmeskednünk kell és elindulnunk és kérdezősködnünk a boldogság után. Anyánk határozottan megmondta: “Keressétek a boldogságot!” — Nos, elmégy, Frigyes? — Igen, de magammal viszlek. — És ha Schmidt néni nem enged el bennünket? — Hát azt hiszed, hogy megkérdezzük ?! Elmegyünk mi anélkül is! — De ő nem enged ám el! Meg azután meglátja, ha együtt mennénk el. — Hogyan látná? Hiszen már is elég sötét van! — Csak nem akarsz most menni, mindjárt? — Biz’ én nem megyek többé haza. — De Frigyes, akkor a babámat nem vihetem magammal. — Sebaj, Bözsikém, ha a boldogságot megtaláljuk, bizonyára lesz babád is. A nélkül mit érne a boldogság? Ez már hatott. Bözsike visszaparancsolta előnyomakodó köny- nveit. Pedig nagyon szerette kis fababáját. De elfojtá fájdalmait, Ha boldogságot keres az ember, áldozatot is kell hoznia. Még egy pillanatig ott álltak a szobában, azután Frigyes szólt: — Nos, menjünk! Bözsike hozzá tette: — Igen, mert anyácskánk akarja, hogy keressük a boldogságot! Schmidtné asszony pedig vártvárt a gyermekekre. Végre át ment a kihalt házba. Az ajtó még nyitva állott. Hangosan kiáltozott a gyermekek után, de azok nem voltak ott. Ugyan hová lettek?... ** A lámpagyujtogató éppen a lámpákat gyújtogatta az utcán. Frigyes kézenfogta hugocskáját és dobogó szívvel, de szilárd léptekkel ment el a lámpagyujtó mellett. — Azt hittem, megkérdi, hová megyünk, — monda Bözsike, mikor elkerülték. — Törődik is az ilyen gyerekekkel, — szólt Frigyes. Nem éppen őszintén nyilatkozott, mert félt ő kelme is. Minél jobban elhagyták a házat annál bátrabban lépdelt Frigyes. A kis Bözsikének azonban hosszúnak tűnt fel az ut. Itt volt az ideje a mikor egyébbként alvásra szokott térni. — Nem vagyunk még ott? — kérdé siránkozó hangon. — Majd megkérdezzük, viszonzá Frigyes. Ott van egy nagy abla- ku ház. Talán ott lakik a boldogság. Kissé elment a bátorsága, midőn a nehezen nyíló ajtón beléptek. Az ajtó önmagától becsukódott. A mellett félelmesen nyikorgót!. Valami kisértet munkája volt talán, hogy kéz érintése nélkül becsukódott? Hátha bezáródott az ajtó? De nem volt idő sem az elmélkedésre, sem a menekülésre. — No, mit akartok itt? — kiáltá feléjük egy harsány hang. Frigyes körülnézett. A terem tele volt asztalokkal. De csak az egyik asztalnál ült egy férfi. Nagy pohár állt előtte. Fénytelen szemeit a gyermekekre meresztette. Frigyes megijedt, de mégis megbátoritá magát és néhány lépést tett a férfi felé. Bözsike háta mögé húzódott. — Azt akarjuk kérdezni, hogy itt lakik-e a boldogság? A férfi felpattant. “Mit akartok?” — Azt akarjuk tudni, hol lakik a boldogság? Nem lakik itt? E pillanatban úgy tetszett, mintha a férfi a gyermekekre akart volna ugrani. Dühös tekintetet vetett reájuk. Azután bámulatosan megváltozva járkált előttük. Kezeit arcára tette. Egész alakja remegett, Midőn levette arcáról kezeit, tekintete egészen más volt, mint előbb. — A boldogságot keresitek ? Én is itt kerestem egykor. Elmondom ha nem értitek is. Atyám iszákos volt. De anyám, óh, az édes anyám------! Elnémult. Könyek ömlőitek szemeiből. A gyermekek meghatottan simultak egymáshoz. A férfi felocsúdott fájdalmából, azután igy szólt: — Jertek, megmutatom, milyen az iszákos ember boldogsága! Felállt, majd igy kiáltott: Pincér, fizetni! ’ ’ A pincér sokáig jött, — az étkező mögött az újságot olvasta és elszunyadt. — Hány pohár? — Öt. — Az nem igaz! — De igaz, — bízza csak rám! Az iszákos valami átkot mormo.....................................j | (jdon§áj|! A LEGSZEBB AJÁNDÉK, a melylyel ismerőseit az ÜNNEPEK UTÁN meglepheti és nekik igazi örömet szerezhet, a HIT ÓRÁI -ból megjelent három könyv, a melyeknek tárgya mind az Amerikai Magyarok idegen földön eltöltött életükből van merítve. AZ ELSŐ KÖNYV: — HOGYAN LETT EGY SZOCIALISTA KERESZTYÉNNÉ. . Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadvá. nyálain is. TÁRGYA: Az Istent tagadó sociálista magyar: Nagy István milyen lelkiváltozáson megy át a rendőrségi head- <1 Härteren Kiss József vallásos ember szavainak hatása alatt. New-yorki történet. Ara 10 cent. A MÁSODIK KÖNYV: — A HITETLEN TRAGÉDIÁJA. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadványában is. TÁRGYA: Egy kivándorolt magyar ember tragédiája. Mivé sülyesztlieti az ital mértéktelen élvezete az embert. Az örök éjszaka. Ára csupán 5 cent. A HARMADIK KÖNYV: — A BIBLIA A MI VEZÉRÜNK. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadványában is. TÁRGYA: A megtérés. A szerénység. A lelki szegények. A tudomány és szeretet. A bűnösök megmen- . tője Jézus. Ára csupán 5 cent. RENDELJE MEG MÉG MA EZEN ÉRDEKES HITERŐSITÖ AMERIKAI MAGYAR KÖNYVECSKÉKET. NEMCSAK MAGÁNAK, DE ISMERŐSEINEK IS ÖRÖMÖT SZEREZHET ÁLTALOK. . MEGRENDELÉSI SZELVÉNY. Mellékelve küldök........................centet bélyegekben, mely összegért kérem nekem postafordultával megküldeni a HIT ÓRÁIBÓL a következő könyvecskéket: ELSŐ KÖNYV ............................................10 cent. MÁSODIK KÖNYV .................................... 5 cent. HARMADIK KÖNYV ............................... 5 cent. Huzza alá azt, amelyiket megrendeli. A megrendelési szelvényt vágja ki és küldje be erre a címre: Rév. LAD. HARSÁNYT, 454 East 115 St. New York, N. Y. í.......................................
