Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-29 / 18. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 18. sz. APIULTS 29. Hogyan bánjunk a kételyekkel és a kételkedőkkel? A “MEGBOCSÁTHATATLAN BŰN’’, Ha van lelkiállapot, mely Tésztáinak, ismerőseinek, hogy áldott ez az ember, Istennek fia... a ki engemet olyan nagy nyavalyából meggyógyított. És te, ha itt a világi élet zajában, ahol annyi kisértés vesz körül, megtérsz Krisztushoz, lelkesedsz az Ő munkája iránt, te sem fogod magadban tartani azt a lelkesedést, mert hiszen nem is teheted, hanem a legelső alkalommal a családtagok, felebarátok előtt bizoyságot teszel a Krisztusról és azt fogod mondani, amikor uj emberré változol: — Hála a jó Istennek, hogy beláttam tévedéseimet. Óh, keressük az odafenn valókat, és ha most — a szent ünnepek alatt elhatároztuk, hogy ezentúl az egész életünk összhangzásban lesz az Isten törvényével és minden munkálkodásunk Istennek di- csőitése lesz, úgy tartsuk ezt a célt mint egyetlent, a mi lelkünk előtt és cselekedeteinknél minden figyelmünket erre forditsuk. Ne vesztegessük egy pillanatra sem olyan dolgokra a drága időnket, amelyeknek nincsen semmi, vagy nagyon kevés fontosága a mi életünkre. Az emberek milliói közül csak kevesen tudják helyesen beosztani és felhasználni az idejüket, a többiek csak elpazarolják azt. Pedig nincsen közöttünk e- gyetlen ember sem, a ki több ne akarna lenni, mint a mi. Nincsen közöttünk senki, a ki nem tervezget, sokszor igazán sikertelen utón haladva valamit a lelkében, csakhogy azt elnyerhesse, hogy azt megvalósíthassa és ő az lehessen, a minek ő magát lenni szeretné. Oh, irányitsuk figyelmünket az odafen valókra, amelyek életünkre nézve végtelen nagy fontossággal birnak és akkor elérjük a célt, s megvalósítjuk a vágyat, a melyet szivünkben hordozunk. Ne engedjük, hogy az idő csak elrepüljön fejünk felett, hanem használjuk fel azt előnyösen. Sok ember azért nem ér el semmit, mert ide- oda kapkod és azt, ami előtte van, ami nagyszerűen kiemelhetné életét, elhanyoglja. Gondoljunk csak arra a börtönbe bezárt embertársunkra, aki valahogyan szeretne onnan kiszabadulni. Mit szólnánk ahoz, ha figyelve ezt az embert azt látnánk, hogy amikor el akar onnan menekülni abból a börtönből, most itt, majd amott kezd a börtön falain lyukakat fúrni, de mindennap más helyen kezdi el a munkát és igy sohasem fejezheti azt be, soha sem menekülhet el onnan. Ugy-e bár, oktalannak és balgának mondanánk az ő törekvését és előre minden bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy ő onnan a maga erejéből soha ki nem szabadul. Pedig inie, kilencven százaléka az embereknek ezt az oktalan balgaságot cselekszi az életében. Többé-kevésbé mindannyian le vagyunk kötve és be vagyunk börtönözve a körülményeink közé és ha igazán kiakarjuk szabadítani magunkat, mint öntudatos egyéneket, ebből a földi börtönből, úgy ezt csak akkor tehetjük, ha nem a testiekre, hanem a lelkiekre fektetjük a fő súlyt és az odafen valókat keressük, ha ezt a célt tüzzük magunk elé. Amikor én elhatároztam magam, hogy az Urnák szolgálatára szentelem az időmet, és az ő tanainak a terjesztésére igyekszem felhasználni Istentől adott tehetségemet, valami csodálatos bátorságot éreztem a szivemben, amelyet az Istenbe vetett élő hit és a Krisztus iránt való engedelemsség adott én nekem. Testvérem, van-e neked is szükséged Üdvözítőre? A nagy ünnepek elmúltak s jönnek a hétköznapi munkálkodásnak napjai majd, amikor egyedül állasz szemben az élet ezer kísértéseivel, jusson eszedbe az ünnepek alatt tett fogadalmad és akkor bátran énekelhetsz zsoltárokat a bajban, a nyomorúságban is, — mondván a zsoltárszóval: “AZ UR ÉNNEKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM!’’... vétőnket felkeltheti, úgy ez azon embernek félelme, ki szüntelenül egy “megbocsáthatatlan bűn” következményei miatt retteg. Nem ritka az ilyen eset. Sok érzékeny öntudatu ember szenved ebben. Ép azért érdemes foglalkozni a betegséggel azoknak, kik segíteni óhajtanak a benne szenvedőkön. Egy ilyen “beteggel” folytatott eszmecseréim bő anyagot nyújtanak az ilyen állapot megvilágítására. Egy fiatalembert, ki szorgalmas vasárnapi iskolai tanitó volt. módfelett bántott az Igének azon szava, hogy a Szent Lélek káromlását soha sem bocsátja meg az Ur. (Máté 12: 31—37.) Ezen gondolkozva arra a tudatra ébredt, bogy ö is elkövette e vétket s a Bibliában említett következmények őt is sújtják. Olvasta a Bibliában: “Valamit szólaná a Szent Lélek ellen, nem bocsáttatik meg néki sem e világon, sem a másvilágon.” — Félek hogy gyakran fordult beszédem káromkodásra. Ha a Szent Lélek ellen is szóltam, úgy nincs semmi reményem a jövőre nézve.” — — Szándékosan tette azt? — kérdeztem. — A Szentirás nem szól a lélek belső indulatáról, csupán magáról a bűnös cselekedetről, — felelte a kételkedő. — Megbánta helytelen és illetlen beszédét? — Óh, ha tudná, mily gyakran jut eszembe s úgy érzem magam, mintha a föld alá kellene sülyed- nem szégyenemben, ha bűnömet ismét és ismét az Úrhoz viszem. De mindez nem használ, bűnömnek bocsánatát soha el nem nyerhetem. — Gondolja, hogy Isten azt várja, hogy ajkunkról egy-egy meggondolatlan szó elröppen s akkor örök kárhozatba küldjön, visszautasítva bűnbánó vezeklésünket. Ő Piát küldé a világra, hogy szeretőiét megmutassa a bűnösöknek, és Jézus “képes megtartani mindenestől fogva azokat, akik általa járulnak Istenhez: mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük.” Egyezik hát az Ön felfogásával az apostol eme kijelentése, mely arról biztosit minket, hogy Istennek szerelme sohasem változik? — — Nem ragaszkodnék álláspontomhoz, ha Jézusnak szava oly keményen nem Ítélné el bűnömet. — Megvizsgálta-e azokat a szavakat a maguk mélységében. Ismeri-e a körülményeket, melyek között elhangzottak? Isten sze- retetét, a Szentlélek munkáját tárta Jézus hallgatói elé. Jézus ellenségei azonban azt állították, hogy ő a sátán képviselője. Erre mondá, hogy aki a Szentleiket és Isten Fiát a sátánnal hasonlítja össze, az a lehető legromlot- tabb állapotban van, bűne pedig megbocsáthatatlan. Az ilyen embert csak a Szentlélek munkája tudja megvilágositani Isten igaz ismeretére. — — Kétségtelenül látom Isten és a Sátán közti különbséget s nem is próbáltam Istent emezzel ösze- hasonlitani. Az egyik tökéletes, a másik a gonoszság megtestesülése. — — Tehát nincsenek kételyei ilyen irányban? — — Ezek után, ha “megbocsáthatatlan büné”-vel a Sátán oldalán áll, érezheti, hogy helyes állapotban van? Ha Istennel tart, miért aggódik? Nem ismerte őt szerető Atyának? (Folyt, köv.) a vi Újdonság! A LEGSZEBB AJÁNDÉK, a melylyel ismerőseit az ÜNNEPEK UTÁN meglepheti és nekik igazi örömet szerezhet, a HIT ÓRÁI -ból megjelent három könyv, a melyeknek tárgya mind az Amerikai Magyarok idegen földön eltöltött életükből van merítve. AZ ELSŐ KÖNYV: — HOGYAN LETT EGY SZOCIALISTA KERESZTYÉNNÉ. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadványában is. TÁRGYA: Az Istent tagadó sociálista magyar: Nagy István milyen lelkiváltozáson megy át a rendőrségi head- quarteren Kiss József vallásos ember szavainak hatása alatt. New-yorki történet. Ara 10 cent. A MÁSODIK KÖNYV: — A HITETLEN TRAGÉDIÁJA. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadványában is. TÁRGYA: Egy kivándorolt magyar ember tragédiája. Mivé siilyesztlieti az ital mértéktelen élvezete az embert. Az örök éjszaka. Ára csupán 5 cent. A HARMADIK KÖNYV: — A BIBLIA A MI VEZÉRÜNK. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadványában is. TÁRGYBA: A megtérés. A szerénység. A lelki szegények. A tudomány és szeretet. A bűnösök megmentő je Jézus. Ára csupán 5 cent. RENDELJE MEG MÉG MA EZEN ÉRDEKES HITERŐSITŐ AMERIKAI MAGYAR KÖNYVECSKÉKET. NEMCSAK MAGÁNAK, DE ISMERŐSEINEK IS ÖRÖMÖT SZEREZHET ÁLTALOK. MEGRENDELÉSI SZELVÉNY. Mellékelve küldök........................centet bélyegekben, mely összegért kérem nekem postafordultával megküldeni a HIT ÓRÁIRÓL a következő könyvecskéket: ELSŐ KöNY’V ............................................10 cent. MÁSODIK KÖNYV.................................... 5 cent. HARMADIK KÖNYV............................... 5 cent. Huzza alá azt, amelyiket megrendeli. A megrendelési szelvényt vágja ki és küldje be erre a címre: Rév. LAD. HARSÁNYI, 454 East 115 St. New York, N. Y.
