Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-01-22 / 4. szám

VOLUME XVII. No. 4. NEW YORK, N. Y. 1916. JANUÁR 22. XVII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 187#. ISTEN SZERETETE. EGYHÁZI JELENTÉSEK. Attituk uibEÁból, hogy-Is? * látta, hr ; a emberek cse,ek v által . nindnyáj an kárhozatot eltek, tenet ké- az embereket itélőszéke előtt megigazítsa; oly tervet, melynél nem tudjuk, mit csudáljunk inkább: vájjon ki­mondhatatlan irgalmát, vagy böl­csességének mélységét. Isten ugyanis közbenjárót adott közöt­te és az emberek között. “Kibo­csátotté Isten az ő fiát, ki asz- szonytól lett, ki a törvény alá ad­ta magát.” Ez az Isten Fia, aki megfoghatatlan titoknál fogva embernek is a fia, Istentől azért adatott, hogy a bűnös, elkárhozott embereket Istennel kiengesztelje, egyesitette magában az isteni és emberi természetet: mert meg volt benne az elsőnek tökéletessé­ge és az utóbbinak gyengesége, de bűn nélkül. Öröktől fogva volt, mint az Isten és úgy született és halt meg, mint egy ember. Hatal­mas volt, mint Isten s alávetve a fájdalmaknak, mint az ember; szent, mint az Isten s megkisértet- ve, mint az ember, röviden “Im­manuel, azaz Isten velünk”. Úgy élt, mint az ember az emberek között, de bűn nélkül; megtartot­ta a törvényt, mit nekünk meg kellett volna tartanunk, ha csele­kedeteinkkel az örökéletet akar­tuk volna kiérdemelni. Azután odaállt közibénk és Isten közé a keresztfán s magára vette bűnein­ket. Ott érte a törvény büntetése, melyet a mi bűneink kikerülhetet- lenné tettek, a mi cselekedeteink a kárhoztatok, a törvénynek elég tétetik és mégis, oh csudálatos do­log, mi szabadulunk meg. Mert a közbenjáró nem marad a sirban. Feltámadott harmadnapon és az­által kinyilatkoztatta Isten, hogy ő fiául elismeri és áldozatát a mi .bűneink engeszteléseül elfogadja. De nem minden ember igazul meg á közbenjáró e munkája ál­tal. Kik igazulnak meg hát álta­la? Azok, akik a hit által részt vesz­nek benne, azok, akik Jézus Krisz­tusban hisznek, azaz azok, akik érzik, hogy magukban semmi re­ménységük nincsen és azért egye­dül Jézus Krisztusba helyezik min den reménységüket. Ezen hit által Jézus és a hivők között szoros, fel­bonthatatlan egyezség támad. A hivő vessző leend a szőlőtőkén, Jé­zuson, egy tagja a testnek, mely­nek Jézus a feje, “az ő testéből és az ő csontjaiból valók.” Egyek Jézussal mint Jézus Krisztusban lakozni, “benne maradni.” “Jé­zus Krisztust szivünkben birni. ” Ekkor a fővel nem történik sem­mi, ami egyúttal a testtel is ne történnék, és ahol a fő van, ott keli lenni a tagoknak is; igy ré­szesül a hivő Krisztus eg*ész teljes­ségében. Ha ő halottaibó lfeltá­mad, fel kell nekünk is a halálból támadnunk; ha ő mennybe megy, mennybe kell mennünk nekünk is, ha ő örök életet nyer, azt kell nyernünk nekünk is. így folyik a titokteljes csere, midőn Jézus Krisztus a mi bűneinknek súlyát magára veszi és igazsága nekünk számittatik. Ezért mondatik: “Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik.” Hirek a Leechburgi Magyar Ref. Egyház köréből. Évi egyházközségi közgyűlését Jan. 2-án Vasárnap a délelőtti isteni tisztelet végeztével tartotta a leechburgi magyar ref. gyüle­kezet. Az ötödik és legküzdelme­sebb, de egyszersmind a legered ményesebbek egyike volt az elmúlt 1915-ik év ennek az egy­háznak életében. Legyen hála az Urnák, hogy elmúlt és uj re­ményekkel léphetnek a múlt viharaiban megedzett hiv mun­kások egy uj évbe. Örömmel állapítjuk meg, hogy bár az elmúlt esztendőnek külö­nösen első felét az egyház tag­jainak nagyobbrésze teljesen munkátlanul töltötték, de az időt' olyan okosan használták fel, hogy az egyház semmi szükséget nem­csak hogy nem érezett, de úgy anyagi mint szellemi lendület te­kintetében kiválóan végződött az év, melyről Kovács Andor az egyház lelkésze a következőkben adta ki jelentését: A “Leeehburg és Vid. Magyar lief. Egyház” kebelében az 1915- ik évben született és megkeresz- teltetett 12 fi és 5 leány, ameri­kai angol egyházaktól átvétetett 12, a születéssel járó szaporodás tehát 29 volt. Az egyháztagok so­rába belépett 5. uj család, vissza­helyeztetett 6 és eltávozott 3. Konfirmálhatott 5 fi és 1 leány összesen tehát hat növendék. Házassági szövetséget kötött 3 tiszta ref. 3 vegyes összesen hat pár. Meghalt és elteme.ttetett 2 fel­nőtt és 2 gyermek összesen négy. Istentiszteletek száma: Leech­burgban 106, R v áteren 7, Homer Cityben 3, Indianában 1, Rey- woldsvillébe 1, Seminoleban 2, összesen tehát százhúsz. Az Ur- asztala megtéríttetett Leechburg- ba hatszor és a fenti helyeken egy-egy esetben. Úrvacsorát vett 356 lélek. Vasárnapi iskolát a lelkész és neje 50 vasárnapon tartott, me­lyen részt vett ezerötszáz és har- mincz gyermek. Az egyház lel­késze hetes nyári mindennapos magyar iskolába naponta 52 gyermeket tanitott szép ered­ménnyel. Esti angol tanfolyamon hetenként kétszer négy hónapon keresztül ny'olcz felnőtt tanult szorgalmasan. Karácsonyi aján­dékban részesült 47 gyermek, akik szivet-lelket vidámitóan éne­kelték a zsoltárokat és egyházi valamint nemzet hymnuszainkat. Az egyház lelkésze kibékített 2 válni akaró házaspárt. Szolgá­laton teljesített díjazás nélkül egyháztagoknak 78 esetben, nem egyháztagoknak 48 esetben. Nevezetesebb események vol­tak: Iskola avatás Máj. 30-án. Lelkészavatás Szept. 14-ikén. Egyházi Ref. Betegsegélyező Egylet alakulása Okt. 31-én. Az egyháztagok buzgólkodássának maradandó jelei egy 30x50 nagy­ságú pompás iskola teljes beren­dezéssel, templomelőtti cement- járda, hatalmas kerítés a temp­lom előtt beton fundarnentommal, a templomelőtti utca sártalanitá- sa, a templom és iskola belseje és a torony elejének villany fényszó­rókkal való ellátása mind magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom