Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-03 / 27. szám

4. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27. sz. 1915. JULIUS 3. EGYHÁZI HÍREK. Hősi élet, hősi halál. A SEBESÜLT KÁLVÁRIÁJA. Llősi élet — hősi. halál.: ez a két fogalom szinte egymásba olvadt ebben a világ háborúban. Talán az utóbbi még értékesebb az élet­nél. mert a halál a legfenségesebb nemében szakíthatott mindazzal, ami az életet nehézzé és megpró­báltatásokkal súlyossá teheti. A legtöbb gyönyörrel kipárnázott élet is elveszti ránk nézve szépsé­gét abban a pillanatban, amint az életben levő társaink nem talál­ják a velünk való életet olyan szépnek, amilyennek azt mi tart­juk. És a most folyó nagy világhábo­rúnak is vannak ilyen tragikus hő­sei. Deli ifjak az élet minden tes­ti kívánatosságaival felruházva néztek farkasszemet a hareteken ólálkodó halállal, élve menekül­tek ki a szakadó halálzáporból, de eközben elvesztették testi szép­ségüket. A lelkűk szépsége meg batványozódott hősi vitézségük nek tüzpróbájában, de arcuk any- nyira eltorzult, hogy szinte nem bírjuk el a nézésüket sem; annál kevésbbé bírjuk el a kinézésüket, mennél inkább szerettük őket és csodáltuk deli megjelenésüket. Egy ilyen abszolút ritkaságba torzult arcú hős tragédiájáról ad hirt egy amerikai újság. Arcá­nak felső része ma is szép, a te­kintete világos s szinte gyermeki- esen dervis. De az arc alsó része, amelyet puskagolyó roncsolt ösz- sze, leirhatatlanul agyon van tor­zítva. Ő maga nem volt tudatá­ban a borzalmas változásnak, vagy legalább nem is volt tisztában a rajta kívül állókra való hatásával. Elragadónak,' gyönyörűnek talál­ta az életet, úgy érezte, mintha új­já született volna. A hősi kalandjáról úgy beszélt, mint valami érdekes epizódról, a mely boldoggá fogja tenni élete egész további folyamára. Mind­járt a mozgósításkor bevált, be­vonult s a világháborút ott kezd­te, ahol a katonák még nem ásták be magukat fülig a lövészárkok­ba. Mosolyogva nézett szembe a halállal s a körülötte röpködő go­lyókat még meg is gukkerezte a tábori látcsövével. Addig tréfál­kozott, miglen egy golyó a jobb vállába huncutkodott. Fél perc­cel utóbb egy másik golyó a nya­kán szakította fel a húst. Erre már ő is célirányosabbnak tartot­ta, hogy helyet változtasson. Ak­korra azonban jnár késő volt: a mit érzett, az olyasforma volt, mintha a feje harangként himbá- lódzott volna, az agyvelejében ösz- sze kavarodott minden: eszmélet­lenül rogyott össze. Jó időbe telt, mig valamelyest magához tért. Körülnézett, hogy hol is van; aztán káromkodni is — akart. Nem ment: ez az osto­ba golyó teljesen szétroncsolta a száját. Kezével az arcát tapogat­ta: irtózva húzta vissza, az arca helyén csupa huscafacot érzett. Végre is az önfentartás ösztönétől erősítve vonszolni kezdte magát. Orvosi segítséget keresett. E köz­ben egy parasztház udvarára ke­rült. Ám mielőtt bárki is a se­gítségére jöhetett volna, ágyul ö- veg csapott a házba és sebesültek jajgatásával telt meg a levegő. Tovább vánszorgott. Nagyso- sokára egy másik gazdasági ud­varba ért, a hol a sebesültek és a halottak százai feküdtek egymá­son. Közéjük feküdt. Egy kis darab ideig még várt, aztán megint tovább vánszorgott, már a végét érzete közeledni. Egy templomban volt a legközelebbi ambulancia. Odafurakodott a mü- tőorvos felé. Az csak ránézett s futólagos pillantás után otthagy­ta. Azokhoz a sebesültekhez for­dult, akik reményteljesebben néz­tek ki, mint a mi bősünk. Mit te­hetett egyebet: megint tovább tá- molygott. Szerencséjére két századjabeli, könnyebb sebesült bajtásrával ta­lálkozott, akik tolókocsijukon el­vitték a legközelebbi városkába. A pályaudvaron felrakták a leg közelebbi Párisba menő sebesült­vivő vonatba. Csigalassúsággal haladt a vonat. Az egyik állomá­son orvos szállott fel s megvizs gálta a betegeket. Mikor a mi se­besültünkhöz ért, oda szólt a kí­sérőihez: “Szállítsátok ki rögtön! Nem látjátok, hogy egy perc múl­va meghal?” Hatodmagával kiemelték a vo­natból s az állomási épületben he­lyezték el, és egy magatehetetlen, szegény öreg asszony gondjaira bízták. Pár óra hosszat feküdt igy, miközben társai egymás után lehelték ki a lelkűket. Végre si­került jelekkel megértetnie magát. Papirost, ceruzát kért, és kapott, mire ezt a két szót irta rá: “Gép­kocsit kérek!” Megszánták és egy menekülő belga család felvette a gépkocsi­jára. Párisba vitték, s egy kór­házban tették le, ahol elsőrangú orvosok öt heti gondos kezelés után megmentették az életnek, s egy világhírű sebész annyira rend­be hozta, hogy nem csak beszélni, de enni is tud. De az emberi ábrázatát sohasem fogja többé vissza nyerni... A NEW YORK HARLEMI ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGY­HÁZ KÖRÉBŐL. Keresztelések. Junius 20-án va­sárnap keresztelte meg Harsányi László new yorki református lel­kész Ugocsa megye, tiszaujlaki illetőségű ref. vallásu Nagy Fe­renc és neje a szintén ref. vallásu tiszaujlaki illetőségű Szőke Mar­git leánykáját, aki a keresztség- ben a Róza nevet vette fel. Ke­resztszülei voltak Newarkról Haj­dú Sándor és neje szül. Korody Róza. Ugyancsak a keresztség szent sakramentumában részesültek Kö- zépiszkász, Veszprém megyei ille­tőségű Buday Imre és Szabolcs megye anarcsi illetőségű nejének, szül. Nagy Rózának leánykája, a ki a Zoli nevet nyerte. Kereszt- szülők voltak Torkos Károly és Pálfi Zoli. Zemplén megye kiskövesdi ille­tőségű ref. vallásu Máté Sámuel és Ung megye vajáni illetőségű ref. vallásu nejének szül. Busi Ju­liannának leánykája Zsófi néven. Keresztszülők voltak Balogh Menyhért és neje Benkő Borbála. Temetés. Szombaton kisérték örök nyugalomra Hajdú megye hajdúböszörményi illetőségű ref. vallásu özv. Szuhy Mihálynét. szül. Kovács Júliát, aki hosszas betegség után 44 éves korában el­hunyt. Utolsó kívánsága volt, hogy úri szent vacsora jegyeiben részesüljön, amit a pünkösdi szent ünnepek alatt teljesített is Harsá­nyi László new yorki ref. lelkész. A temetési szertartás a 4-ik utcá­ban folyt le a református egyház szertartása szerint. Gyászolják gyermekén Irénen kívül özv. Fi- czere Györgyné, Horváth György, és neje, továbbá a közeli és távoli ismerősök. Legyen csendes pihe­nése az idegen hantok alatt. Esketések. Egyszerre négy pár esküdött örök hűséget a New York Harlemi Ref. Egyházban és pedig Szatmár megye szatmárné­meti illetőségű Czégényi Lajos, Czégényi Elek és neje szül. Bere­gi Juliánná fia és Bihar megye nagyváradi illetőségű Bodor Gab­riella, Bodor János és neje szül. Lőkös Irén hajadon leánya. Ta­nuk voltak: Reitle Antal és Faze­kas Tamásné. Az esketési szertar­tás után fényes családi ünnepély tartatott az 56-ik utcai házban, a hová Harsányi László new yorki ref. lelkész és neje is megjelent családjával együtt. Ez ünnepélyes alkalommal az örömanya az egy­házról sem feledkezett meg és az anyaszentegyház segítségére 10 dollárt nyújtott át az egyház lel­készének. Házassági szent szövetségre lép­tek Bácsbodrogmegye paripási il­letőségű Büchler József, Büchler Jakab és neje szül. Espach Anna fia, továbbá Vass megye répee- szentgyörgyi illetőségű Németh Karolina Németh István és neje szül. Gyurácz Karolina hajadon leánya. Tanuk voltak Vagner La­jos és Trencz Jakab. Ugyancsak szombaton, junius 19-én d. u. esküdtek egymásnak örök hűséget a Szatmár megye ki- rálydaróczi illetőségű Mérges Mi­hály, Mérges János és Bab Flória fia, továbbá Szatmár megye Kom­lótótfalusi illetőségű ref. vallásu Varga Etel, Varga Mózes és Biha­ri Lina hajadon leánya. Tanuk voltak Széles Endre és Sóos Ká­roly. Ezen esketési szertartások egy­másután folytak le junius 19-én, a múlt szombaton d. u. 4 és 5 óra között, ezenkívül pedig vasárnap d. u. esküdtek egymásnak örök hűséget Szabolcs megye fényeslit- kei illetőségű Sipos István, Sipos •József és neje, szül. Fekete Mária fia és ugyancsak fényeslitkei ille­tőségű ref. vallásu Juhász Paula, •Juhász Imre és neje, szül. Kovács Eleonora hajadon leánya. Tanuk voltak Derner Lajos és Eisler Pál. Az esketési szertartásokat Harsá­nyi László new yorki ref. lelkséz végezte. Temetések. — Nagy csapás érte Tolna megye tolnai illetőségű Hé- gel Antal honfitársunkat, a midőn a halál elragadta hitvesét, a Nóg- rád megye acsai illetőségű ref. vallásu Lengyel Matildot. A te­metési szertartást Harsányi Lász­ló, new yorki ref. lelkész végezte, vigasztalást nyújtva a szomorodott sziveknek. Gyászolják az elhunyt férjén kívül árván maradt gyér mekei; Ilona, Antal és Gyula; va­lamint az ismerősök nagy száma. Legyen csendes a pihenése az ide­gen hantok alatt. A NEW YORKI REFORMÁTU­SOK NAGY GYERMEKESTÉ­LYE. A Harlemi Első Magyar Refor­mátus Egyház templom alatti he­lyiségében, 233 E. 116-ik utca (a 2- ik és 3-ik Ave. között) július 3- án, szombaton este fog megtar­tatni a gyermekestély. Ez a nagy­szabású gyermekestély meglepő újdonság a new yorki magyarság életében, nem csupán azért, mert a Harlemi Magyar Házban egész éven át fentlévő mindennapos is­kola gyermekei rendezik 60 gyer­mek közreműködésével, hanem az­ért is, mert ezen magyar gyerme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom