Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-03 / 27. szám
4. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27. sz. 1915. JULIUS 3. EGYHÁZI HÍREK. Hősi élet, hősi halál. A SEBESÜLT KÁLVÁRIÁJA. Llősi élet — hősi. halál.: ez a két fogalom szinte egymásba olvadt ebben a világ háborúban. Talán az utóbbi még értékesebb az életnél. mert a halál a legfenségesebb nemében szakíthatott mindazzal, ami az életet nehézzé és megpróbáltatásokkal súlyossá teheti. A legtöbb gyönyörrel kipárnázott élet is elveszti ránk nézve szépségét abban a pillanatban, amint az életben levő társaink nem találják a velünk való életet olyan szépnek, amilyennek azt mi tartjuk. És a most folyó nagy világháborúnak is vannak ilyen tragikus hősei. Deli ifjak az élet minden testi kívánatosságaival felruházva néztek farkasszemet a hareteken ólálkodó halállal, élve menekültek ki a szakadó halálzáporból, de eközben elvesztették testi szépségüket. A lelkűk szépsége meg batványozódott hősi vitézségük nek tüzpróbájában, de arcuk any- nyira eltorzult, hogy szinte nem bírjuk el a nézésüket sem; annál kevésbbé bírjuk el a kinézésüket, mennél inkább szerettük őket és csodáltuk deli megjelenésüket. Egy ilyen abszolút ritkaságba torzult arcú hős tragédiájáról ad hirt egy amerikai újság. Arcának felső része ma is szép, a tekintete világos s szinte gyermeki- esen dervis. De az arc alsó része, amelyet puskagolyó roncsolt ösz- sze, leirhatatlanul agyon van torzítva. Ő maga nem volt tudatában a borzalmas változásnak, vagy legalább nem is volt tisztában a rajta kívül állókra való hatásával. Elragadónak,' gyönyörűnek találta az életet, úgy érezte, mintha újjá született volna. A hősi kalandjáról úgy beszélt, mint valami érdekes epizódról, a mely boldoggá fogja tenni élete egész további folyamára. Mindjárt a mozgósításkor bevált, bevonult s a világháborút ott kezdte, ahol a katonák még nem ásták be magukat fülig a lövészárkokba. Mosolyogva nézett szembe a halállal s a körülötte röpködő golyókat még meg is gukkerezte a tábori látcsövével. Addig tréfálkozott, miglen egy golyó a jobb vállába huncutkodott. Fél perccel utóbb egy másik golyó a nyakán szakította fel a húst. Erre már ő is célirányosabbnak tartotta, hogy helyet változtasson. Akkorra azonban jnár késő volt: a mit érzett, az olyasforma volt, mintha a feje harangként himbá- lódzott volna, az agyvelejében ösz- sze kavarodott minden: eszméletlenül rogyott össze. Jó időbe telt, mig valamelyest magához tért. Körülnézett, hogy hol is van; aztán káromkodni is — akart. Nem ment: ez az ostoba golyó teljesen szétroncsolta a száját. Kezével az arcát tapogatta: irtózva húzta vissza, az arca helyén csupa huscafacot érzett. Végre is az önfentartás ösztönétől erősítve vonszolni kezdte magát. Orvosi segítséget keresett. E közben egy parasztház udvarára került. Ám mielőtt bárki is a segítségére jöhetett volna, ágyul ö- veg csapott a házba és sebesültek jajgatásával telt meg a levegő. Tovább vánszorgott. Nagyso- sokára egy másik gazdasági udvarba ért, a hol a sebesültek és a halottak százai feküdtek egymáson. Közéjük feküdt. Egy kis darab ideig még várt, aztán megint tovább vánszorgott, már a végét érzete közeledni. Egy templomban volt a legközelebbi ambulancia. Odafurakodott a mü- tőorvos felé. Az csak ránézett s futólagos pillantás után otthagyta. Azokhoz a sebesültekhez fordult, akik reményteljesebben néztek ki, mint a mi bősünk. Mit tehetett egyebet: megint tovább tá- molygott. Szerencséjére két századjabeli, könnyebb sebesült bajtásrával találkozott, akik tolókocsijukon elvitték a legközelebbi városkába. A pályaudvaron felrakták a leg közelebbi Párisba menő sebesültvivő vonatba. Csigalassúsággal haladt a vonat. Az egyik állomáson orvos szállott fel s megvizs gálta a betegeket. Mikor a mi sebesültünkhöz ért, oda szólt a kísérőihez: “Szállítsátok ki rögtön! Nem látjátok, hogy egy perc múlva meghal?” Hatodmagával kiemelték a vonatból s az állomási épületben helyezték el, és egy magatehetetlen, szegény öreg asszony gondjaira bízták. Pár óra hosszat feküdt igy, miközben társai egymás után lehelték ki a lelkűket. Végre sikerült jelekkel megértetnie magát. Papirost, ceruzát kért, és kapott, mire ezt a két szót irta rá: “Gépkocsit kérek!” Megszánták és egy menekülő belga család felvette a gépkocsijára. Párisba vitték, s egy kórházban tették le, ahol elsőrangú orvosok öt heti gondos kezelés után megmentették az életnek, s egy világhírű sebész annyira rendbe hozta, hogy nem csak beszélni, de enni is tud. De az emberi ábrázatát sohasem fogja többé vissza nyerni... A NEW YORK HARLEMI ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ KÖRÉBŐL. Keresztelések. Junius 20-án vasárnap keresztelte meg Harsányi László new yorki református lelkész Ugocsa megye, tiszaujlaki illetőségű ref. vallásu Nagy Ferenc és neje a szintén ref. vallásu tiszaujlaki illetőségű Szőke Margit leánykáját, aki a keresztség- ben a Róza nevet vette fel. Keresztszülei voltak Newarkról Hajdú Sándor és neje szül. Korody Róza. Ugyancsak a keresztség szent sakramentumában részesültek Kö- zépiszkász, Veszprém megyei illetőségű Buday Imre és Szabolcs megye anarcsi illetőségű nejének, szül. Nagy Rózának leánykája, a ki a Zoli nevet nyerte. Kereszt- szülők voltak Torkos Károly és Pálfi Zoli. Zemplén megye kiskövesdi illetőségű ref. vallásu Máté Sámuel és Ung megye vajáni illetőségű ref. vallásu nejének szül. Busi Juliannának leánykája Zsófi néven. Keresztszülők voltak Balogh Menyhért és neje Benkő Borbála. Temetés. Szombaton kisérték örök nyugalomra Hajdú megye hajdúböszörményi illetőségű ref. vallásu özv. Szuhy Mihálynét. szül. Kovács Júliát, aki hosszas betegség után 44 éves korában elhunyt. Utolsó kívánsága volt, hogy úri szent vacsora jegyeiben részesüljön, amit a pünkösdi szent ünnepek alatt teljesített is Harsányi László new yorki ref. lelkész. A temetési szertartás a 4-ik utcában folyt le a református egyház szertartása szerint. Gyászolják gyermekén Irénen kívül özv. Fi- czere Györgyné, Horváth György, és neje, továbbá a közeli és távoli ismerősök. Legyen csendes pihenése az idegen hantok alatt. Esketések. Egyszerre négy pár esküdött örök hűséget a New York Harlemi Ref. Egyházban és pedig Szatmár megye szatmárnémeti illetőségű Czégényi Lajos, Czégényi Elek és neje szül. Beregi Juliánná fia és Bihar megye nagyváradi illetőségű Bodor Gabriella, Bodor János és neje szül. Lőkös Irén hajadon leánya. Tanuk voltak: Reitle Antal és Fazekas Tamásné. Az esketési szertartás után fényes családi ünnepély tartatott az 56-ik utcai házban, a hová Harsányi László new yorki ref. lelkész és neje is megjelent családjával együtt. Ez ünnepélyes alkalommal az örömanya az egyházról sem feledkezett meg és az anyaszentegyház segítségére 10 dollárt nyújtott át az egyház lelkészének. Házassági szent szövetségre léptek Bácsbodrogmegye paripási illetőségű Büchler József, Büchler Jakab és neje szül. Espach Anna fia, továbbá Vass megye répee- szentgyörgyi illetőségű Németh Karolina Németh István és neje szül. Gyurácz Karolina hajadon leánya. Tanuk voltak Vagner Lajos és Trencz Jakab. Ugyancsak szombaton, junius 19-én d. u. esküdtek egymásnak örök hűséget a Szatmár megye ki- rálydaróczi illetőségű Mérges Mihály, Mérges János és Bab Flória fia, továbbá Szatmár megye Komlótótfalusi illetőségű ref. vallásu Varga Etel, Varga Mózes és Bihari Lina hajadon leánya. Tanuk voltak Széles Endre és Sóos Károly. Ezen esketési szertartások egymásután folytak le junius 19-én, a múlt szombaton d. u. 4 és 5 óra között, ezenkívül pedig vasárnap d. u. esküdtek egymásnak örök hűséget Szabolcs megye fényeslit- kei illetőségű Sipos István, Sipos •József és neje, szül. Fekete Mária fia és ugyancsak fényeslitkei illetőségű ref. vallásu Juhász Paula, •Juhász Imre és neje, szül. Kovács Eleonora hajadon leánya. Tanuk voltak Derner Lajos és Eisler Pál. Az esketési szertartásokat Harsányi László new yorki ref. lelkséz végezte. Temetések. — Nagy csapás érte Tolna megye tolnai illetőségű Hé- gel Antal honfitársunkat, a midőn a halál elragadta hitvesét, a Nóg- rád megye acsai illetőségű ref. vallásu Lengyel Matildot. A temetési szertartást Harsányi László, new yorki ref. lelkész végezte, vigasztalást nyújtva a szomorodott sziveknek. Gyászolják az elhunyt férjén kívül árván maradt gyér mekei; Ilona, Antal és Gyula; valamint az ismerősök nagy száma. Legyen csendes a pihenése az idegen hantok alatt. A NEW YORKI REFORMÁTUSOK NAGY GYERMEKESTÉLYE. A Harlemi Első Magyar Református Egyház templom alatti helyiségében, 233 E. 116-ik utca (a 2- ik és 3-ik Ave. között) július 3- án, szombaton este fog megtartatni a gyermekestély. Ez a nagyszabású gyermekestély meglepő újdonság a new yorki magyarság életében, nem csupán azért, mert a Harlemi Magyar Házban egész éven át fentlévő mindennapos iskola gyermekei rendezik 60 gyermek közreműködésével, hanem azért is, mert ezen magyar gyerme-
