Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-06 / 6. szám

6. sz. 1915. FEBRUÁR G. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. BEK! laaai I 53 HÁBORÚS SZILÁNKOK. * .. aiBiiBaaiiiaiBRiBBiM PÁNIK A TÜZVONALBAN. A New York Herald egy francia tiszt naplójából közöl részleteket. A szőbanforgó tiszt, tartalékos hadnagya a 216-ik francia gyalog­ezrednek. A háború kitöréséig egy párisi iskoal igazgatója volt és-ez idő szerint sebesülten fekszik La Havre-ban.r Naplójának azt- a fe­jezetét közöljük, melyben az ellen­séges tüzzápor hatása alatt táma­dó vak rémületét festi le az egy­szeri! katonának. — Mikor a nap feljött, nevető tájat és nyomott kedvű,kishitű, tt ljesen piszkos katonákat iidvö- -zölt. A.csatatér fölött még sűrű függöny ;módjára lógott a köd. Mint minden bajtársam, én is fe­szült figyelemmel néztem a ködöt Nem titkolom,, hogy félelemmel voltam eltelve;és hogy idegeim az eipattanásig megfeszültek voltak. Valamennyien igy voltunk. A köd ezenközben egyre sűrűbbé lett s egyszer csak azon a fehér falon ke­resztül röpködni kezdtek felénk a shrapnellek; sziszegve,., fütyülve, jajgatva csaptak le elénk, mögénk Néhány kilométerrel hátrább vo­nultunk és egy pajta mögött men­tünk fedezékbe. Alig száz méter­nyire tőlem egy ütegünk állott fel Oly közel voltunk hozzá, hogy a lövegből kicsapó lángokat, is jól láthattuk. Miután szorongva mé­lyen beleástuk magunkat a széná­ba, az üteg működését figyeltem. Századosunk .egy fa tetejéről di­rigálja a tüzet. Egy shapnell fölöt­tem pattant szét és megölte öt baj- táisamat. Ezután szakadatlanul zúgtak és csapkodtak a shrapnel- lek, a gránátok. Rettenetes: szom­júság és bágyadtság fogott el ben­nünket, valószínűleg nagyfokú idegességünk következtében. Egy tiszt, aki szomszédom, a szénába bújik, feje alá zsákot göngyölít és azon nyomban mély álomba me­rül. .'. , ki' . a Másnap hajnal hasadtakor azt a parancsot kaptuk, hogy a tüzvo- nal közelében várakozzunk: A 'shrapnellek valósággal elárasztot­ta k bennünket s a sebesülteket tömegével vitték ki a harcvonálból A rettegés, valósággal torkon fo­gott mindnyajűnkát. Az egész raj- vonal -visszahőkölt és lehetetlen volt helyén tartani; A tartalékot előre rendelték, de akkor már meg BBBBBBBBBBBBBBBBBBBHBHBBKBBflBBBBBrtBBBBBBBBBiiBBBBBBBBBBBBBBIBBBBI is kezdte rémes hangversenyét a nehéz német tüzérség. A lélek-re, a testi szervezetre^egyformán bor­zalmas a hatása ■ ennek az ilyen ágyúzásnak. Aunegőrjitő zaj, a sű­rű fekete füst, ?a szétrobbanó grá­nátok dörrenése - és csattanása olyan hatással volt embereinkre, hogy újra kitört közöttük a pán'k. Az egész rajvonal megbomolva, rendetlenül futott vissza és egy gyümölcsültetvényben, meg a mar említett pajtában-keresett födözé- ket. Mindenki hasra terült, jó ma­gam is; de ideje is volt. ‘A* német shrapnellek özönével dőltek a visz- szavonuló francia ezredekre, a gránátok éppen arra a gazdasági udvarra' zuhogtak, amelyben fö- dözéket kerestünk és jobbfelé, bal- felé, mindenfelé halált.-és rémüle­tet árasztottak. Éppen akkor vág­tak be a német-gránátok, miko? a visszarohanó katonák a gazdasági udvarra tódultak é-s a pusztulás rettenetes volt. A franciaezredek között egyre, nagyobb lett a pá­nik ; bajtársaim felugrottak -mel­lőlem és egy részük eszeveszetten egyenest a fűzbe rohant. Végül magam maradtam száza­dom több emberével egy eine mögött. Az egész szazadból csak az ff. 11. ■ • ,J* 1 ,.:;Á az öt ember maradt ineg. Köze­lünkben volt egy lövészárok,7 an­nak oltalmában készülődtek hidá­szaink. Jellel hívtak, bogy men­jünk hozzájuk. Vagy száz, minden­féle ezredből való hidász hevert az árokban. De ekkor'megint rö­pülni kezdtek a shrapnellek és robbanó erejük földdel, szeméttel hányt be bennünket. Mikor kö­rülnéztem, mögöttem lángban állt a gazdasági épület s őrnagyunk néhány hidásszal az égő épületbe rohant, hogy nehéz sebesiiltjeinket kimentse belőle. Déltájban gyön­gültá tűz és'.yisszaküskbattunk a pajtába. A kapitány súlyosan meg­sebesülve feküdt benne. Minden­felé garmadában hevertek tisztje­ink és katonáink, ki holtán1, ki se­besülten. ' " ‘ ' ‘ C : ...7 ri' r.’ : 'ii--------O-------­■l ■ {? . }; ■ *• ;' 4 • NYOLC CSENDŐR HŐSTETTE. . . Sebesülten..-érkezett Nagyvárad­ra Kovács I. Andárs csendőr. ,«.ki az egyik.-zempléni őrsnél volt be­osztva- és? a következőket, mopdta el élményeiből. — A zempléni betörést megelő­zőleg egy. nappal történt, hogy nyolcadniagaiiimal őrjáraton vol­tunk, amely körülbelül harminc kilométer .megtenni való utat sza­bott elénk. . ­Az ut első része minden jelen­tősebb esemény nélkül folyt le, csupán az intett bennünket na­gyobb óvatosságra, hagy B.-ben, az egyik faluban argói értesítettek bennünket az,embergk, hogy, a dél­előtt folyamán a faluban ,egy bi- tangságba került, gazdátlan orosz lovat fogtak el. Persze, érdekelt bennünket az állat, amely annak rendje és mód­ja szerint, a község istállójába volt bekötve.. Még ,a nyereg.- is rajta volt. A, nyereg alatt aztán -megta­láltuk Magyarország térképét, a melyen Zemplén megye, pontosan körül volt, pirasceruzázva,, volt- ott egy rozoga iránytű is, - meg egy kockás levélpapirrosra irt orosz paranesféle,, amelygt- azonban nem tudtunk, elolvasni. Csak annyi vált, bizonyossá előttünk, hogy ahol a kozák-ló jár, ott pem lehet mesz- sze az orosz sem. Ebből a feltevés­ből kiindulva, nyomban? rekvirál- tunk egy küldönc-kocsit, amely­nek a kocsisát azzal az utasítás- 0 ' - ‘ --* ­sál küldtük vissza a legközelebbi csap.atl.llásu.nkhoz, hogy mondja el a csapatnál az elfogott ló történe­tét, mi pedig folytattuk az utun- ka. Körülbelül tizennégy kilomé­ternyire. B.-tól, egy hegyoldalban, íjjigyobb, hozzávetőleg száz-száz húsz főnyi kozákcsapatot pillan- tettunk megy Mi tudtuk, liQgy három éra mu' va egy .tekintélyes., szánni gyalog- csapatunk.. - és gépfegyveroszta r jön nyomunkban, amely számára felderítő szolgálatot végeztünk és igy az volt a feladatunk, hogy az alatt a bárom óra. alatt,.egyetlen . szál kozákot se eresszünk át a.he­gy™-. Laszti, nehézkesen, kúszva jöt­tek-felfelé. Aj hegyoldal, meredeke arra kényszerited-te őket, hogy ,s- étszórtfin haladjanak, úgy, hogy ír,inéhkyzelebb jöttek, annál kévé­st hbcp -maradhattak egy csomó- tan. Elsőnek hárpm kozák ért,.fel „a „hegytetőre.akik lövésre - ké-z szuronyos puskákkal, közvetlen kii ■ i'l'ü'.k’ t-ii haladtak cl. Hagytuk őket menni ys amikor .már fid vol- . tak rajtunk, utánuk sojnpolyqg­tunk és hátba támadva őket, kiál- totfunkA-ájuk:-t— Kekeket fel! A szót nem igen értették, de a inift't megfordultak, a feléjük irányzott nyolc villogó’ szurony meggyőzte őket,"' hogy az ellenál­lás hiába való' volna. Lét ették'hát á fegyvert. A kozákokat megkötöz­tük és őrizetbe . vettük és aztán visszamentünk a helyünkre. A>.ko- zákok rosszat sejthettek, mert’ rö­vid időre megálltak a hegyoldal­ban, mintha vezényszóra történt volna. Aztán itt-ott eldördült egv­• -»tfi ' ■ »■' -+»i “ ' ’ ’ *. ■ egy kozákpuska.- Mindem cél -nél leül, csak úgy vaktában: valá- szoj-e rá valaki ? -Mélységei*-csend kjj.yetkeze.tt, a,lövések után.és most. újból .megkezdődhetett a felfelé való mászás. Erre már én adtam ki a vezényszóid ,, ... . L .—Tűz.! 1­Nyolc különböző helyről éles ttörd illéssel villantak ..a puskák, néhány kozák lebukfencezett, a többiek pedig haiiyat-ifoinlok ro­hanva, egymás hátán gurulva igyekeztek lefelé. Messziről már hallatszottak a gépfegyveroszta­gunk lovainak a patkócsattogásai «V a kozákok-még csákónkkor kezd t -k tömörülni, hogy megmásszák a hegyoldalt. Félóra múlva megint lütívolfcan voltak egynéhányan és ezekre is rátüzeltünk. Most már ők is tüzeltek és, ak­kor fúrta át a karomat egy ;musz- k a golyó. A-sebemet hamarosan be­kötöztük és aztán serényen folyt a ■ golyó váltás. Min di többen és töb­ben jöttek..Mi nyolcán csendőrük sorba fejlődve,, szuronyrohamra készülünk, néhányat a már feié-t oroszokból,-le is döftünk, nekem egv kozák karddal ütötte ki. 'á- radt kekemből a puskát, dör.-pi? mielőtt megvághatott volna, az .egyik?bajtársain lelőtte,. Már na­gyon szorult volt. helyzetünk nap­kor közvetlen a hátupk mögött felsikitott egy trombita: — Vigyázz! Tuduk init jelent. Futói épé b .n rebbentünk szét és a. követ kezű. p 1 lanatban, megindult a gépfegyver osztag kelepelése. Bennünket még ott a helyszíné ■ megdicsért, az utánunk .vonult csa­patok parancsnoka és .ipeyivérte. lio»y derék ma^a-t art águnkért ,b>g felsőbb helyen is kitj'intetéspe f? ajánlani, ... ^ -. 4.t-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom