Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-11 / 50. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

50. sz. 1915 DECEMBER 11.

azt követelte mindenkitől, akik hozzá jöttek és megkeresztelked- tek. Az utána jövő Messiás gondolata bizonyára vigasztalta is őt; a Messiás fogja ia töredelmeseken befejezni azt, amit Keresztelő János csak hiányosan végez; de mindenekelőtt fél e hatalmas embertől, ki a szérűn szórólapátot forgat s a polyvát és gabonát külön választja egymástól. Azt várja, hogy a fejsze rövidesen minden fát kivág, amely nem hoz jó gyümölcsöt. így Keresztelő Jánosnak ■a Messiás jövetelének hire lényegében véve nem örvendetes üzenet, nem evangéliom. Azonban az Isten országának közellétében már hisz.

Miért hisz abban? Nevezetes, hogy a legrégibb prófétáktól a legkésőbbiekig e hitet osztották. Közel van az Urnák napja, hirdetik Ézsaiás (XIII :6) és Ámos (XIII :6) a szürke hajdankorban; a Krisztus előtti utolsó évszázia- dokban mindig újra megismétlődik ez üzenet, amikor a mekkabe- usok idejében a templom meg- szentségtelenittetett, amikor az idegen urak elűzése a zsidóságnak uj erőt adott, amikor a főpapi királyoknak méltatlan magatartása a megigért Messiás király utáni vágyat keltette életre, amikor a római katonáknak behatolása a templomba Isten boszuját hívta ki, vagy amikor a római polgárháború és egy Kleopátrának bűnös tékozlása az akkori világuralomnak bukását megjósolni látszott. Azonban ama tudtul- adásnak, hogy az Isten országa közel van, valamelyes oka mindig a fennálló korviszony okban volt. János Galilea urának, Heródes Antipásnak istentelen házassága miatt emelte fel szavát, mely házasság csak kettős házasságtörés által vala lehetséges; e nyíltsága miatt Keresztelő János bebörtö- neztetett. De keresztelő János nem az uralkodóház ilyen bűnei miatt várta Isten országának kezdetét. Sokkal inkább a farizeusok ifjúsága s önelégültsége elleni tiltakozás volt az, ami ő benne a Messiás mielőbbi eljövetelében való hitet felébresztette.. A kegyességnek hamis gondolata uralkodik mindenütt; a farizeusoknak ép oly szükségük van a megtérésre, mint az ország népének; Keresztelő János prédikációja se nagyon sokat intéz el; de nem sokára jön a Messiás, ki tűzzel és Szentlélekkel fog keresztelni; ő igazságot fog hozni, mely jobb, mint a farizeusoké és Írástudóké.

Az Isten országát Jézus is olyan világnak reméli, mely ment a farizeusi intézkedéstől, hogy a főtanács népét félrevezeti; s tudja, hogy kiirtatik minden növény, melyet nem az ő mennyei Atyja

plántált. Jeruzsálemben nem csak azt nyilatkoztatja ki, hogy a régi templom helyett újat, maradandót állit fel; azt is mondja, hogy a főtanács tagjaitól az Isten szőlőhegyének oltalma elvétetik és hogy mások lépnek a főtanács helyébe. Jézus hisz az Isten országának közellétében; Istennek magának kell rövidesen síkra szálla- ni az igazi kegyességért a nem igazi, a csak látszólagos kegyességei szemben. Ezért Jézus Krisztus Jánosban la várt Illést látja, aki az Isten országának kezdete előtt visszatér. Fellépése is az idők jele Jézusra nézve; ha Illés már visszatért, akkor az Isten országa sem késhetik sokáig.

Az Isten országának közelléte megtérést kiván; megtérést hirdet Keresztelő János és Jézus; s a hangulat mégis más János körében és más Jézus körében. A ka- pernaumi farizeusoknak ez feltűnt. Kérdik Jézustól, hogy tanit- ványaivial is miért nem tartatja meg a böjtöt (Mát IX:14). Ekkor alkalmazza a vőlegényre váró lakodalmi vendégekről szóló képet; ezek pedig csak nincsenek abban a hangulatban, hogy bőjtöljenek. S épp oly kevéssé kényszerítheti ő tanitványait a böjtölésre, mikor Messiás aranykorát szemmel láthatják. De az Isten megvilágosi- tott szabad gyermekeinek lakodalmi ruháját kell hordaniok. Ezt felvenni, bünbánatot jelent, melyet Jézus követel: bizonyára ez gyönyörűséges iga és könnyű teher (Mát. XI :30).

Jézus nem érez aggodalmat az Isten országának jövetele miatt. Az első kívánság, melyet a Miatyánk az Isten nevének magasz- talása után kifejez, az Isten országának eljövetele utáni kívánság. A tanítványok epedve várják e boldog időt. Ők bizonynyal részesek lesznek abban. Az üdvbizonyosság különbözteti meg Jézus körét Keresztelő János körétől.

Jézus megkeresztelésekor Isten maga hallatta e. szózatot: Ez amaz én szerelmes Fiam, akikben én gyönyörködöm (Mát. 111:17). — Tudja hát, hogy az Isten országa ő reá nézve is eljő. Aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb Keresztelő Jánosnál (Mát. XI :11). Jézus keresztelése óta láthatatlanul és az éles szemlélő által világosan észrevehetően egy magasabb mennyei világnak fényes felhője veszi körül. Ez a legbensőbb érzésének jogait illetőleg emelkedett öntudattal tölti el. Az írástudók aggódó tapo- gatódzása távol áll tőle. Saját nézletét az isteni akaratról népének legmagasabb szentségével, a Mózes törvényével állítja szembe; szembe állítja azt népe első hatóságával, a főtanácsosai. Ama hittel, hogy ő Istennek szerelmes Fia, megnyerte a benső szabadságot, hogy főleg azt láthassa, a mi e látszólag érinthetetlen nagyságokon gyenge és fogyatékos.

(Folyt, köv.)

Irta: Székely Sándor brownsvillei ref. lelkész. --------o-------Magyar Lutheránusok Amerikában.

Nagyon meg voltak elégedve a nyilatkozatommal, mely után ők is hajlandók voltak a következő két kérdésemet teljesíteni. Az első az volt, hogy nem akadémiai előképzettségű lelkészeket a mi esperességünkhöz tartozó egyház- községekbe rendes lelkészeket ne küldjenek, legfölebb diakónusnak vagy misszionáriusnak alkalmazzanak. A második az volt, hogy a Slav Missions Board nevét, amelyet tévesen állapítottak meg, mostantól fogva változtassák meg mert egy bizottságban lehetséges ugyan magyar és szláv népek vallási ügyét is elintézni, de kimondottan szláv bizottságba a magyarságot, a mely otthon állam- tenntartó és egyházvezető elem, mint alárendelt tényezőt kebelezni nem szabad. Erre kimondották, hogy a legközelebbi egyetemes gyűlésükön e missziói bizottság nevét “Hungarian and Slav Missions Board” névre változtatják át.

Kérésemre a megállapodásokat angol s német nyelven írásba foglalták s az angol példányt tekintve eredetinek, aláírva nekem be- küldötték.

1914. Február 9. Jegyzőkönyv, mely felvétetett Allentownban, Pa. Nagy tiszteletű Raffay Sándor theol. tanár, mint a magyarhoni ág. hitv. evangélikus egyetemes egyház képviselője és Ramer A. L. lelkész, az északamerikai Gén. Council szláv missziói bizottságának superintendense, valamint D. Dianiska A. D. lelkész, ,a fenti hatóság tagjának jelenlétében.

1. Mindkét fél megegyezik abban és szükségesnek látja azt. — hogy a két lutheránus egyházközösség a Magyaroszágból bevándorolt lutheránus hívők egyházi és vallásos nevelése érdekében kezet fogjon egymással.

2. Ennek elérésére a General Council szláv missziói bizottság a Magyarországból bevándoroltak által alapított gyülekezeteket és missziói pontokat továbbra is gondozza, védelmezi, elősegíti és ellenőrzi. Viszont a magyar egyetemes egyház az amerikai gyülekezetekbe lehetőleg diplomás lelkészeket küld ki.

3. Azok a gyülekezetek és lelkészek, a kik és a melyek a magyarhoni egyetemes egyházzal szorosabb viszonyban maradni kívánnak, a hazai egyház szokása és annak rendje szerint külön esperes- ségeket alkothatnak Amerikában. Ezen esperességeknek a magyarhoni egyetemes egyházhoz, illetőleg az amerikai General Couneil- hoz való viszonyát a két egyház- közösség törvényei határozók meg a jövőben.

4. Mindennemű esetleges félreértés vagy ellenvetés elkerülése végett kívánatos, hogy a General Council a szláv missioi bizottság nevét e szavakkal egészítse ki:— “The Slav and Hungarian Missions Board”.

5 A magyar egyetemes egyház nagytiszteletü képviselője nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ezen esperesség tagjai csakis olyan lelkészek lehetnek, iá kik a magyar egyházalkotmány szerinti akadémiai vagy az akadémiainak meg- lelelő előképzettséggel birnak. A General Council képviselője viszont azt kívánja, hogy az espe- rességnek olyan papok is tagjiai lehessenek, a kik az amerikai egyház alkotmány szabályai szerint képeztettek ki és ordináltattak, s bár hivatalokat, tisztségeket nem is vállalhatnak.

6. Mind két fél nagyon hasznos és szükségesnek tartja, hogy az amerikai kikötőkben egy kivándorló misszionárius alkalmaztassák, a ki a magyar nyelvben is járatos.

7. Szükségesnek találják, hogy mindennemű anyagi segélykérdés mindenkor csak kölcsönös megbeszélés alapján intéztessék el.

Miután a fakultás szabad vitatkozást folytatott Raffay tanárral, üdvözölte a magyarhoni egyetemes egyháznak az előbb említett alap elvek alapján az együttműködésre irányuló készséget, de részint a szabatosság kedvéért, részint, hogy a jövőbeli nehézségeket elkerüljük, a fakultás azt indítványozza, hogy a harmadik tételben kifejeztessék, hogy a szervezendő esperesség, egy magyar szinódust képezzen, amely a General Cöuncillal szerves összeköttetésben áll, azzal a jogosultsággal, hogy annak tanácskozásain ordinált és nem ordinált delegátusaival részt vegyen úgy, a mint azt a Gén. Councilt alkotó többi szinódusok teszik. Továbbá, hogy azonos munkára is legyen kötelezve. Megegyeznek abban is,— hogy ezen magyar szinódus vagy esperesség a maga tisztviselőit és kiküldötteit egyben a magyarhoni egyetemes egyházba is elküldheti, ott azok a tanácskozási joggal bírhatnak, de csak olyan kérdésekben legyen szavazati jo