Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-11 / 50. szám
XVI. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM. NEW YORK, N. Y, 1915 DECEMBER 11. VOLUME XVI. No. 50. EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYT, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. KARÁCSONY ELŐTT. JÉZUS EVANGÉLIUMA. A második karácsony ez, mióta a világháború folyik. A szeretet és béke ünnepét a keresztyén világ egyik nagy része nem ünnepelheti meg. A harcosoknak nincsen idejük arra, hogy megpihenjenek, hogy a karácsonyt megtartsák. Véres elszántsággal kergetem az ellent, vagy vissza vonulni srapnellek árnyékában, ez a katona sorsa, élete és gondolata. Az emberek a háború alatt szinte elfelejtik, hogy nekünk a földi édes hazánkon kívül még egy más hazánk is van és ez az örökkévalóság isteniországa, mely mindnyá junkat vár és melynek mindnyájan halálunk után gyermekei leszünk. Az Isten országa az ember igazi hazája, és a mikor cselekszünk, cselekedjünk úgy, hogy ennek a második hazánknak a parancsait is betartsuk. Ez a második hazánk, a békét, a szeretetet, az Isten szavában való megnyugvást és az isteni törvények megtartását hirdeti nekünk és követeli tőlünk. Ezt a második hazánkat, a hol jutalmat és pihenést nyerünk minden földi szenvedésért s jótettért, az üdvözítő Jézus Krisztus szerezte meg halálával az emberiség számára. A ki megtartja szent könyvünk parancsait, az eljut ebbe a második országba, melyet mindnyájunknak keresni kell. Vájjon hányán vannak, a kik gondolnak erre a második hazájukra, mely az örökkévalóságon át fogja befogadni magába az embereket? Vájjon hányán gondolkodnak úgy, mint a nagy Melanch tón, a kitől halála előtt megkérdezték, hogy van-e még valami kívánsága, mire ő azt felelte: “Semmi, csak az ég! ” Hányán vannak, akik jó, derék polgárai ennek a második hazának, Isten országának? Most, karácsony előtt, Krisztus Urunk szent ünnepe előtt, gondolkozzunk ezen. Keressük azt az országot, mely minden embernek a legigazibb hazája, melyben az Ur és az ő megszentelt törvényei szabják meg az utakat, melyen mindenki haladni tud, ha az isteni szeretet szárnyára bízza életét. Gondoljunk Krisztus Urunkra, a ki nekünk azt mondta, hogy előre megy Atyja országába, hogy el készítse nekünk a mi helyeinket. Az Ur előre ment az égi Jeruzsálembe, készüljünk örmmel, bizalommal és hittel az ő követésére. Igyekezzünk arra és imádkozzunk azért, hogy a béke mielőbb helyre álljon. Hogy azok az emberek is, a kik most a hazáért, a földi hazáért küzdenek, mielőbb élvezzék az ünnepi örvendezés, a a szent megpihenés jótéteményeit, kik legméltóbbak erre. Hadd élhessenek ők is békében, szeretet- ben, lelkűket elkészítve arra a második isteni hazára, a melyet az Ur Jézus szerzett meg nekünk.--------o-------FELHÍVÁS. Felkérjük előfizetőinket és olvasóinkat, akik netán rendetlenül kapják meg a lapot, hogy erről haladéktalanul értesítsék a kiadóhivatalt, hogy az azonnal intéz- kedhessék a postamesternél. Egy nem pénzért és tiszteletért, nem saját fényes helyéért, hanem a földön megoldásra váró legbensőbb és legszentebb feladatokért és talányokért folytatott harcolással és küzdelemmel teljes élet, ez lehet az első benyomás, melyet Jézus története hátrahagy. A szűkkeblű, minden szabad mozgást gátló törvényiség elleni tiltakozás Jézusnak először számkivetést, azután kereszthalált hoz; az emberi történetnek nagy nyomora tűnik elénk, hol az uralkodó hatalmasságok, minden, még a legjobb újítást is gyanakvással és aggodalommal tekintik, s elfojtani igyekesznek, mielőtt az nyomná őket agyon. S mégis Jézusnak e története elvégre nem szomorú, és nem leverő. Mindennek dacára derült, világos és tiszta történet, mely az élet legkeserübb óráiban mindig újra felemel és vigasztal. E történet eviangéliomot, örvendetes üzenetet tartalmaz. Jézus örvendetes üzenetet hirdet. Első prédikációja Márknál igy hangzik: Bétölt az idő és el- közelitett az Istennek országa; térjetek meg és higyjetek az evan- géliomban (1:15.) Máté apostol beszéd gyűjteményében Jézus Keresztelő János követőinek működését írván le, e szavakkal végzi: a szegényeknek evangéliom hir- dettetik (IX:5). Itt is azt az örvendetes üzenetet véli, hogy az Isten országa közel van. Az Isten országa az az óhajtott aranykor, amidőn minden Ínségnek és bűnnek vége van. Aki az Isten országát mielőtt meglátni reméli, az bizony örülhet. Az Urnák napja, a beteljesedés napja, a föld minden nyomorától és Ínségétől való megszabadulás napja virradand fel; e napnak fényes reggelpirja, melyre többé nem fog éj következni, immár feltűnt az égen. A tanítványok Izráel városain keresztül nem mennek prédikálva addig, mig a Messiás dicsősége meg nem jelenik. Közülök néhányan, kik Jézus körül állnak, nem fognak meghalni, mig Isten országa hatalmasan nem jelentkezett. A Messiás Ítélete azon nemzetségen megy végbe, melyhez Jézus beszél; e nemzetség nem hal meg addig, mig az ítélet és Isten országa el nem jön; Jézus bírói a főtanácsban nem sokára meg fogják látni, hogy az embernek Fia eljő ítéletet tartani felettök. így különféle kifejezések vannak, de mindig ugyanaz a nézet: Isten országa közel van. Jézus e nézetét az első gyülekezetre is átvitte; Pál még sokáig reméli, hogy a Messiás dicső országának részese lesz anélkül, hogy előbb a földi ruhát le kell vetnie ; a János evangéliom azt adja elő, hogy arról a tanítványról, kit Jézus szeretett, azt vélték, hogy nem fog meghalni, mig Jézus vissza nem jön. De ő már meg volt halva, mikor a János evangéliom íratott. Az Isten országa közellétében való hittel Jézus persze más valakinek nyomaiba lépett; ő itt Keresztelő János követője; az a gondolat, hogy az Isten országa közel van, már Keresztelő Jánost is Aggodalommal töltötte el és pusztába vezette ; minden életörömről, lemondással, imádkozással és böjtöléssel készítette János elő magát a közeli ítéletnapra; ugyan
